4. rész
2010.05.01. 20:24
Én leültem egy kis asztalhoz és elkezdtem egy adatlapot kitölteni a Laptop-on. Kis idő múlva Sebi ült le mellém.
- Vettél neki vattacukrot?
- Meg magamnak is és neked is. Tessék.
- Köszi.
- Figyelj Erika. A hétvégén rengeteg programom lesz, és… eljönnél velem Bahrein-be? Kérlek. Segítség kell. És, ideje belekóstolnod az F1 világába. Még nem is voltál kint egy futamomon sem, pedig te vagy a menedzserem. A srácok nem is hiszik, hogy van menedzserem.
- És ennyire érdekel téged a fiúk véleménye?
- Nem, csak… Na. Gyere. – kérte.
- Átgondolom.
- Mit?
- Hát… a kisfiammal szeretnék lenni. - pillantottam a Laptopra.
- Hozd őt is! Maxi! Szeretnél F1-es autókat látni?
- Igen! – futott ide hozzánk. – Mikor megyünk?
- Anyudtól függ, hogy jöttök-e.
- ANYA! Kérlek.
- Ezt majd én eldöntöm.
- Én… Anya. Na! Kérlek, kérlek!
- Ezért még megnyuvasztalak. – fenyegettem meg Sebit és felpattantam.
- Akkor?
- Megyünk! – fordultam vissza. A két fiú pacsizott.
A lányokhoz mentem. Ők is hallották ezt a beszélgetést. Kérdőn néztek rám.
- És mi lesz Fernando-val?
- Csss! Halkabban! Nem tudom.
- Ha találkoztok, meg fog ismerni!
- Akkor elkezdem a bosszúm.
- És Maxi-ról tudni fog?
- Egyelőre nem! Lehet nem is mondom el neki.
- De ő az apja.
- De ő hagyott el! Ne sajnáljátok! Nem ér annyit.
- Változnak az emberek. – Noncsi vakarta meg a fejét. – Szerintem ő sem az már, aki volt.
- A múltban elkövetett hibái elől sem menekülhet!
- Te tudod. Mi nem szólunk bele.
- Jöttök ti is? Nem tudom, mennyi időm lesz.
- Naná! Ki nem hagynánk!
- Akkor ezt megbeszéltük. – nevettem. Már előre látom, jó kis találkozás lesz, ha lesz. De arra kíváncsi vagyok, felismer-e tényleg, vagy nem jelentettem neki semmit…
|