3. rész
2010.05.01. 20:28
Szorításából kiszabadultam, majd lendítettem a lábam és tökön rúgtam.
- Ezt miért kellett? – kérdezte kislányos hangon.
- Mert tiszteletlen voltál drágám. Na szia. Remélem megjegyeztél magadnak, hogy jobb engem elkerülni!
- Nem szabadulsz tőlem!
Pár fényképész elkezdte fotózni, miközben a földön volt. Nevetve sétáltam tovább. Nem sokáig voltam magányos.
- Halihó, kislány!
- Jaj, keresztapu! – és megöleltem. Robert Kubica az én keresztapum.
- Mi van veled? Eljöttél te is?
- Szerencsére. Apa elhozott.
- Még mindig áll a hadiállapot otthon?
- De még mennyire. Csak most kezdem felfogni igazán, hogy az én nem küzdésemnek mi lett a végeredménye. Nem élhetek ebben a világban! Nem lehetek mérges a médiára! Nem előzgethetek! Nem nyerhetek futamokat és VB címeket. Mindezt apa miatt.
- Apád szeret téged. Ezt ne feledd!
- Nem feledem, viszont… áh, mindegy. Te is az ő pártját fogod!
- Azt hiszed? Ki szerzett neked a jövő heti szülinapodra egy GP2-es tesztet? Egy titkos tesztet? – kérdezte mosolyogva.
- Mi? Komolyan? Teszt? Én? Mehetek?
- Ha nem kotyogod el apádnak, akkor igen.
- Jaj, imádlak! – ölelgettem meg. A legjobb keresztapu!
- Viszont cserébe annyit kérnék, kicsit enyhülj felé. Nagyon szeret téged.
- Egy tesztért bármit!
Közben megpillantottam, hogy apa jön felénk. Pacsizott Robbal.
- Mi van veled Fer? Gondterheltnek tűnsz.
- Semmi, csak a csapatomon gondolkodok. Tour-on. Ez foglal le mostanság. Veled mi van? A fiatalúr és a feleséged?
- Megvannak ők is. Andres a hétvégén nyert meg egy Formula Renault futamot. Hátulról rajtolt, de ügyesen feljött.
- Akkor majd gratulálok neki. Még mindig morcos vagy? – fürkészte az arckifejezésem apa.
- Nem. Nem igazán. Bocsi. – és megöleltem. Elmosolyodott.
- Szeretlek nagylány.
- Én is apa. Elrohanok hamar mosdóra. Majd megkereslek titeket.
- Menj csak.
Végre kicsit egyedül. Igen! Teszt! Istenem! Ez fantasztikus! Most semmi nem hozhat ki a sodromból! – ekkor valaki leöltött hátulról vízzel. Kitaláljátok ki volt az?
|