Kopogást hallottam a hotelszobám ajtaján. Idegesen mentem oda, miközben a hajam törölgettem. Ugyanis abban a flakonban valami csillogó izé is volt a víz mellett így a hajamban még mindig megtalálható Niko ezüstös csillámló alkotása. Apa volt az ajtóban.

-          Szia. Gyere be.

-          Szia. Úgy látom, még mindig a hajaddal küzdesz. – kuncogott. Mérgesen néztem rá.

-          De apa! Igazán beszélhetnél azzal az igen lükével! Végül is, te jóban vagy az apjával, nem?

-          Majd beszélek Niko-val.

-          Nagyon rám hajtott. Eddig minden hím nemű egyeddel, aki a közelemben volt bajod volt, most meg ezzel a Niko gyerekkel, aki ráadásul így bánik velem, csak így elnézed? Apa! Kezdek csalódni benned.

-          Leányzó. Ahogy látom, te nem nagyon vagy oda Niko-ért, mint pasiért, tehát nem kell aggódnom. Másrészt, Niko-t ismerem, szóval benne jobban megbízok.

-          Gonosz vagy apa. Mindenkinek kéne adni esélyt!

-          Leányzó, leányzó. – rázta a fejét.

-          Miért jöttél? – érdeklődtem meg.

-          Amint befejezted a cicomázkodást. – itt egy elég különös pillantással feleltem neki. – Lemehetnénk vacsizni az étterembe. Robert is jön.

-          Oké. Felőlem.

-          Rendben. Fél óra és jövök érted.

-          De apa! Addigra még bizti nem szedem ki a hajamból ezeket az izéket!

-          Akkor jössz így. Puszi addig is!

-          Szia.

Niko most jól elintézte nekem. Közben leültem az ágyra és bekapcsoltam a TV-t. A hajam fésülgettem. Teljesen elgondolkodtam. Az a teszt még mindig feldobott. Olyan jó lesz! Már előre látom. Eldőltem az ágyon. Kopogást hallottam.

-          Nyitva van! Mit hagytál itt? – kérdeztem csukott szemmel. Már elképzeltem magam a kocsiban.

-          Hát téged. – hallottam azt a hangot. Niko! Kipattantak a szemeim és az arcom előtt láttam meg őt.

-          Mit akarsz te itt?

-          Csak meglesni, mi van veled. – a hajamhoz ért. Felültem és mérgesen néztem rá.

-          A kis öntözésed miatt úgy nézek ki, mint valami bohóc, vagy nem is tudom mi. Nézd a hajam!

-          Inkább angyalka vagy. – feküdt el ágyamon, meg se kérdezve, elfeküdhet-e.

-          Mi a francért nem tudsz békén hagyni?

-          Mert bevallom, tetszel nekem. Gyere, hancúrozzunk picit!

-          Én? Veled? Majd ha a Milka tehén zöld lesz! SOHA!

-          De határozott itt valaki. Nem lényeg. Én most megyek.

-          De kár. – ironizáltam picit.

-          Akarod, hogy maradjak?

-          Kímélj a jelenlétedtől kérlek!

-          Hát jó. Szia. – és felpattant és kiment. Hangosan felnevettem, majd ismét a fürdőbe vonultam…