Az arcom mostam hideg vízzel. Szörnyen éreztem magam. Valamit összeszedhettem, mert az elmúlt pár napban folyton hányok, szédülök és, szörnyű. Jelenleg a Kínai Nagydíj vasárnapján vagyunk, reggel én a fürdőben. Az elmúlt héten Fer és én kicsit nyaralgattunk, pihengettünk és szörnyen sok időt töltöttünk kettesben. Csodás volt ez a pár nap, de vissza kellett térnünk a kerékvágásba. Adri a baleset után 10 nappal meghalt, így ezt is fel kellett még valahogy dolgoznom. Fer ebben sokat segített. Mindig itt van, ha kell, ez most sem volt másképp.

- Kincsem. Minden oké? – kopogott be Fer.

- Persze. Te. Biztos jó volt az a halas izé, amit ránk erőszakoltak múltkor azok a hülye kínaiak?

- Őőő… én még élek, azt hiszem.

- Csak azt hiszed, vagy tudod? – érdeklődtem, miközben félig kikukucskáltam az ajtón. Összefonta a karját a mellkasa előtt és várakozón pillantott rám. Vigyorogva visszamentem fürdibe és megmosakodtam. Már kicsit jobb színben festettem. Úgy döntöttem, ideje magára hagynom potyit. Potyinak neveztem el a drága angol toilettet, hisz mostanság elég jól összehaverkodtunk. Ismétlem, a kínaiak nem tudnak halat csinálni rendesen, szóval valamit biztos összeszedtem, ami miatt… nem részletezem tovább. Kiléptem, majd magamra öltöttem egy rendes ruhát.

- Mehetünk kapitány. – szalutáltam drága spanyolom előtt.

- Ma igazán vicces vagy. Gyere. – fogta meg a kezem. Lementünk a garázsba Fer kocsijába. Kigördült, miközben a rádióban elkezdtek játszani egy zenét. Kesha, tik-tok. Elkezdtem énekelni. Fer először csak vigyorgott, majd ő is csatlakozott. A parkolóba érve Fer lassabban hajtott már, mikor kiugrott elénk Sebi. A kocsi motorháztatőjén kötött ki, majd leesett róla. Döbbenten néztünk össze. Kipattantunk, majd odasiettünk a kis némethez.

- Te jó ég! Meghalt! Elütötted! Mi lesz most?

- Nem halt meg. Nézd csak. – emelte fel a kezét, majd elengedte. A földre esett. – Őőő… vagyis…

- Mi legyen? A börtönbe fognak téged csukni! Bár, igazán szexyn állna a fekete-feké csíkos ruci. – legyeztem magam előtt és csipkelődtem picit. – Rejtsük el Schumi kocsijánál!

- De biztos meghalt?

- Nem mozdul! Hogy lehetett ilyen lüke, hogy kiugrik elénk? Tudtam, hogy zizi, de ennyire… Várj! Mi enne, ha lélegeztetnéd? Igen! Gyerünk!

- Mi? Én nem! – fintorgott. – Miért én?

- Én nem akarok zizi fertőzést kapni! Kizárásos alapon te maradsz!

- De kedves… - közelebb hajolt Sebihez, mikor a kis német felkiáltott. Mindketten megijedtünk, Seb pedig elkezdett röhögni.

- Hülye! Nem is állok veled szóba! – mondtam, és bepattantam a kocsiba.

- Ha nem pattansz fel innét, átgurulok rajtad! – morogta Fer is. Seb felpattant, majd megvárt minket. Vidám hangulatban mentünk be a Paddockba. A Home-ban is vidám hangulat uralkodott. Jaime a 12. én pedig a 11. helyről indulok. Izgalmas és hosszú futam lesz, az biztos…