Kioldoztam Markot. Egy nagy púp volt a fején. Eléggé ki volt szegény. Adtam neki egy palack ásványvizet. Megköszönte, majd belekortyolt.

- Nem tudod ki ütött le?

- Valami hapsi. Meg Léa. Nem értem miért.

- Léa?

- Seb. Itt vagy? Mark? Hát te nem épp Laut tolod le a pályáról?

- Mi van? – néztünk a versenymérnökömre.

(Laura)

Webber nagyon rajtam volt. Le is csúsztam az ívről, ahol simán elmehetett volna, de nem ezt tette. Mi baja?

- Noncsi. Ez szabályos? A versenybírókat kérdezzétek már meg! Kilök ez az őrült kenguru!

- Már szóltunk nekik! Tartsd a sebességet.

- Ok.

Próbáltam menni, mikor ő mellém ért és letolt a pályáról. A kavicságy előtt megálltam és visszatértem a pályára. Végre megszabadultam tőle, de irtóra elkezdtem káromkodni. Hirtelen megláttam ismét előttem, lassan ment. Azt akarja, hogy előzzem meg. Meg is tettem, de ekkor ismét rám jött. Nyomtam neki, de a kerekek kezdtek elfogyni.

- Gumi! Hátsók elfogytak! – csúsztam meg.

- Gyere a boxba!

- Ok.

Beálltam, és lecserélték, azonban Webber is jött és még közelebb volt. Szabálytalankodott velem, aminek meglett a következménye. Meglengették neki a fekete zászlót. Fellélegeztem, de ő nem lassított.

- Laura! Nem Webber van a kocsiban!

- Mi? Miről beszélsz?

- Nem Mark ül benne! Valami más fazon!

- De… Mit csináljak akkor?

- Laura. – szólt Franz. – Azonnal hajts vissza a boxba! Nem kockáztatunk! Gyere be!

- Értettem!

Amint kikapcsoltam a rádiót Mark a féktávnál belém jött és nagy pörgések közepette megálltam a pálya közepén. Utána néztem és megfordult. Egy nagyot nyeltem. Elindult felém és nekem jött. Hirtelen megjelent egy vörös autó, ami lassított, és a Red Bull-t elfordította. Kipattant a kocsiból Fernando, majd a RB-ból kiráncigálta a srácot. Pár pályamunkás jött. Láttam, hogy Fer leráncigálja a sisakját, majd odalöki a pályamunkásokhoz, akik a rendőrök felé vitték. Megjelent Nando a kocsimnál, és segített kicsatolni, majd kiszállni. A karjai közt voltam.

- Semmi gond. Nincs majd. – suttogta.

- Feladtad miattam? – néztem a szemébe. Bólintott, majd átölelt. – Szeretlek. És… hányingerem van.

- Kincsem. Nem vagy te terhes? – nézett a szemembe.

- Nem tudom. Nem csináltam még tesztet.

- Akkor ez lesz az első dolgunk. – mosolygott rám kedvesen. Bólintottam, majd a kocsim törött oldaldobozára pillantottam. Kirázott tőle a hideg, de Fer közelében biztonságban éreztem magam.