Nos, másnap elindultunk a hosszú repülőútra. Bahrein messze van. A lányok és Maxi aludtak. Sebi épp olvasott valamit én pedig a kisfiam néztem elgondolkodva. Seb szavai térítettek vissza.

-          Te nem alszol?

-          Én? Nem. Nem vagyok álmos.

-          Régóta akartam már valamit kérdezni.

-          Mit?

-          Ki Maxi igazi apukája?

-          Seb, ezt nem mondhatom el. Neked nem.

-          Nekem miért ne?

-          Ez hosszú. És nem értenéd meg. Vagy elmondanád…

-          Ismerem? – döbbent le. A számhoz kaptam a kezem.

-          Nem!

-          Na! Ki az? Az ismerőseink közül valaki?

-          Ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek. – vigyorogtam rá angyalin. Megvakarta fejét és elvigyorodott.

-          Vállalom! Csak mondd már el!

-          De, nem mondod el neki?

-          A szavamat adom! Tudod, hogy rég ismerjük egymást és bízhatsz bennem.

-          Oké. F1-es pilóta.

-          Höh. Ez komoly? – nevetett hangosan, mire befogtam a száját és az alvó társaság felé biccentettem buksim.

-          Aha.

-          F1-es pilóta? Ez… Most is versenyzik?

-          Tudtommal.

-          És… Világbajnok?

-          Az. – forgattam szemeim. Gondolataiba mélyedt, majd Maxira nézett és rám.

-          Te jó ég! Az hogy lehet? Fernando-nak gyereke van? Fernando Alonso kisfia?

-          Csendesebben! Igen.

-          Most megleptél. És nem akarod neki elmondani? Biztos örülne egy ilyen kis srácnak.

-          Nem akarom egyelőre elmondani.

-          Akkor nem tudja, hogy fia van. Jól sejtettem.

-          Megérdemli!

-          Én nem ismertem 2004-ben Fernando-t. De amióta ismerem, egy végtelenül kedves srácnak mondanám. Biztos változott, komolyodott! Inkább beszélj vele.

-          Nem! Nem tántorítasz el terveimtől! Most pedig, ha megbocsátasz, én zenét hallgatok.

-          Rendben. – rántotta meg a vállát, majd Maxi-ra nézett. – Apa nélkül felnőni…