(Fernando)

Már tegnap megérkeztem ide, Bahreinbe és most hétfőn, Rob alig érkezett meg elrántgatott a piacra. Ő egyik árustól a másikig rohangált. Vett napszemüveget, arab ruhát, fűszereket, nyakláncot, papucsot, majd megállt egy szőnyeges előtt. A vállára tettem a kezem.

-          Ezt most szerintem hagyd ki. Hogy viszed haza?

-          Hát… A hotelig elcipeljük…

-          Én biztos nem!

-          Akkor bérelünk púpú tevét! – mutatott az említett élőlényre.

-          Na nem! Szia Rob!

-          Jó, várj már! Ne menj el!

-          Fárasztó vagy. – közöltem vele. Elindultunk visszafele, mikor egy öregasszony megállított és a kezem megfogta.

-          Nagy változás fog bekövetkezni életében! A múlt kísért!

-          Múlt?

-          Egy lány és egy gyerek!

-          Mi van? Maga szívott? – kérdezte Rob tőle.

-          Legyen észnél és ne rontsa el! Sok boldogság és keserűség áll még maguk előtt.

-          Köszönöm. – és adtam a kezébe pénzt, majd elindultunk.

-          Ez őrült.

-          Az. – néztem a tenyerem. A múlt.

-          Nézd! Ez gyönyörűűű…

-          Nem Rob! Hagyd ezt abba! Nem hozzám tartozol! – mentem el.

A hotelbe visszatérve a szobámban ledőltem és picit pihentem. Utána lezuhanyoztam és a tükör előtt elkezdtem borotválkozni. Közben egy spanyol dalt kezdtem dúdolászni. Mikor kellően szőrtelen voltam arc tájékon elindultam felöltözni. Egy Ferrari-s ing és egy fekete halásznadrág, papucs mellett döntöttem.

Elindultam lefele. A liftben egy idős házaspár volt. A néni nagyon mosolygott rám. Visszamosolyogtam, majd amint megállt a lift kiléptem és az étterem fele vettem irányt. Robert és Mark társaságában leültem és elkezdtem eszegetni.

-          Nem, Rob! Ezeket a szőnyegeket nem itt kell venni. Van egy ismerősöm, majd figyelmeztess, hogy beszéljek vele, ő jó áron nagyon jó minőségű arab szőnyegeket árul. És elviszi neked Krakkóba. Nem kell repülőn szállítanod.

-          Ez remek! Kösz Mark! Majd tejet is küldj nekem!

-          Jaj, szállj már le a tejes dologról!

-          Jó, bocsesz.

-          MA furcsák vagytok fiúk.

-          Átugrunk hozzád pókerezni?

-          Mehetünk. – egyeztem bele. Mentünk a liftbe. Épp beléptünk, mikor megpillantottam a recepciónál Sebastiant pár lánnyal és egy kisfiúval. Az egyik lány nagyon ismerős volt. Az ajtó csukódott, én pedig hirtelen kipattantam rajta és megindultam a recepció felé…