7. rész
2010.05.04. 16:42
A kiszemelt lány mögé álltam. Ő hirtelen megfordult és velem találta szembe magát. Döbbenten nézett rám, majd lépett párat hátrafele. Végignéztem rajta, de nem szóltam semmit.
- Fernando. Hogy vagy? – érdeklődött Seb.
- Jól, megvagyok. És te?
- Én is. Szeretném bemutatni…
- Erika. – és ró mosolyogtam. – Hiányoztál.
- Áh. Én azt hittem, unalmas voltam neked már…
- Unalmas? Te? Era… Az…
- Szia. – szólt hangosan rám egy csöppnyi kisfiú. Erikára néztem, majd leguggoltam a kisfiúhoz.
- Szia törpi.
- Maxi. Maxi vagyok.
- Én pedig Fer.
- Tudom ki vagy. Te vagy a leggyorsabb pilóta. – itt Sebike felköhögött.
- Köszönöm. Hát, az nem biztos, hogy én vagyok a leggyorsabb, de köszönöm.
- Csajok. – szólt Era és a két barátnője megfogta Maxi kezét és elindultak velük a lift felé. Maxi még intett egyet nekem. Felegyenesedtem.
- Erika. Beszélnünk kell.
- Ugyan miről?
- Azt hiszem sok dologról. – mutattam a kisfiú után.
- Én magatokra hagylak titeket.
- Sebi!
- Bocsi Erika. Szia Fer!
- Akkor, meghívhatlak az étteremben vacsira?
- Nem akarok sok időt együtt tölteni veled.
- Na. Gyere velem. – és varázsoltam neki elő egy kis virágot. Felsóhajtott, majd megindult az étterem felé.
Sokan voltak az étteremben és így csak a teraszon jutott hely. Kimentünk és leültünk. A közelben volt egy medence is. Kihúztam neki a széket, de ő a másikba leült. Sóhajtottam egyet és helyet foglaltam.
- Figyelj! Beszéljük meg! Én tulajdonképpen azért szakítottam veled, mert…
- Fernando. Hol érdekel engem a szakításunk? Tudod mennyi ideje történt? 5 éve!
- De nem tudtalak elfelejteni.
- Én sem téged! Bárhogy is próbáltam, valami mindig is emlékeztetett arra az estére! Nem tudtam azt a napot, amikor kettétörted a szívem kitörölni az emlékeimből!
- Kezdjük újra.
- Újra? Mégis hogyan? Ezt te sem gondoltad át rendesen!
- Nyugodj meg, kérlek. Beszélgessünk nyugodtan.
- Én nyugodt vagyok. – felelte gúnyosan. A szemei úgy csillognak, amikor ilyen dühös.
|