8. rész
2010.05.04. 16:42
(Erika)
Ismét fel tudott dühíteni, de valamiért mégsem vagyok rá annyira mérges, mint mielőtt találkoztunk volna. Tekintetem a vízre irányítottam. Nem akartam látni őt. Közben a pincér kihozta az ételt. Csak kotorásztam a villámmal.
- Ki volt az a kisfiú?
- Közöd?
- Úgy érzem, elég sok. – mosolygott halványan.
- Most mit mondjak?
- Az igazat. Maxi az, akire gondolok? – arca komoly ábrázatot vett fel. Ledöbbentem rajta. – Mi a baj?
- Semmi, csak ez az arckifejezés.
- Mi van vele? – mosolyodott el.
- A mi kapcsolatunkban ritkán voltál komoly. Mindig csak humorizáltál. Tetszett persze, de nem tudtam veled komolyan beszélgetni.
- 2004 óta sokat változtam. Akkor hülye voltam, hogy elengedtelek. Sok minden történt velem.
- Azt elhiszem.
- De felelj kérlek. Maxi a kisfiam?
Néztem rá, és gondolkodtam, mit feleljek. A bosszú. Nem hagyhatom veszni, viszont Maxira is gondolnom kell. Lehajtottam fejem.
- Maxi a kisfiad. Most boldog vagy? – álltam fel az asztaltól és magára hagytam a gondolataival. A liftbe érkezve megnyomtam a gombot és felmentem a szobámba. A lányok a konyhában voltak. Érdeklődve néztek rám.
- Valami baj van?
- Elmondtam neki.
- Hogy Maxi a…
- Igen, hogy a kisfia. – vettem mély levegőt és öntöttem magamnak egy pohár vizet.
- És mit szólt hozzá? Örült?
- Nem tudom Ema. Otthagytam azonnal.
- Akkor holnap kiderül.
- És megengeded, hogy láthassa?
- Nem. – feleltem határozottan. Nagy szemekkel néztek rám. – Mi van? Maxi az én kisfiam. Mindig is az én kisfiam volt! Nem az övé!
- Ő az apja. Nem teheted meg.
- De megteszem. Nem láthatja a fiát. Ez gonosz tőlem, tudom, de Maxinak jobb így.
- Vagy inkább neked.
- Ne vitázzunk lányok. Maxi elaludt?
- Elaludt. – rázták szomorúan a fejüket.
- Oké. Akkor javaslom tegyük el magunk holnapra. Fárasztó nap lesz.
A lányok bólogattak. Átöltöztem pizsibe, majd bebújtam az ágyba. Maxi tényleg aludt már. Adtam neki egy puszit. Álmában még elmosolyodott egyet. Én is lassacskán elaludtam…
|