|
8. rsz
2010.05.04. 16:42
(Erika)
Ismt fel tudott dhteni, de valamirt mgsem vagyok r annyira mrges, mint mieltt tallkoztunk volna. Tekintetem a vzre irnytottam. Nem akartam ltni t. Kzben a pincr kihozta az telt. Csak kotorsztam a villmmal.
- Ki volt az a kisfi?
- Kzd?
- gy rzem, elg sok. – mosolygott halvnyan.
- Most mit mondjak?
- Az igazat. Maxi az, akire gondolok? – arca komoly brzatot vett fel. Ledbbentem rajta. – Mi a baj?
- Semmi, csak ez az arckifejezs.
- Mi van vele? – mosolyodott el.
- A mi kapcsolatunkban ritkn voltl komoly. Mindig csak humorizltl. Tetszett persze, de nem tudtam veled komolyan beszlgetni.
- 2004 ta sokat vltoztam. Akkor hlye voltam, hogy elengedtelek. Sok minden trtnt velem.
- Azt elhiszem.
- De felelj krlek. Maxi a kisfiam?
Nztem r, s gondolkodtam, mit feleljek. A bossz. Nem hagyhatom veszni, viszont Maxira is gondolnom kell. Lehajtottam fejem.
- Maxi a kisfiad. Most boldog vagy? – lltam fel az asztaltl s magra hagytam a gondolataival. A liftbe rkezve megnyomtam a gombot s felmentem a szobmba. A lnyok a konyhban voltak. rdekldve nztek rm.
- Valami baj van?
- Elmondtam neki.
- Hogy Maxi a…
- Igen, hogy a kisfia. – vettem mly levegt s ntttem magamnak egy pohr vizet.
- s mit szlt hozz? rlt?
- Nem tudom Ema. Otthagytam azonnal.
- Akkor holnap kiderl.
- s megengeded, hogy lthassa?
- Nem. – feleltem hatrozottan. Nagy szemekkel nztek rm. – Mi van? Maxi az n kisfiam. Mindig is az n kisfiam volt! Nem az v!
- az apja. Nem teheted meg.
- De megteszem. Nem lthatja a fit. Ez gonosz tlem, tudom, de Maxinak jobb gy.
- Vagy inkbb neked.
- Ne vitzzunk lnyok. Maxi elaludt?
- Elaludt. – rztk szomoran a fejket.
- Ok. Akkor javaslom tegyk el magunk holnapra. Fraszt nap lesz.
A lnyok blogattak. tltztem pizsibe, majd bebjtam az gyba. Maxi tnyleg aludt mr. Adtam neki egy puszit. lmban mg elmosolyodott egyet. n is lassacskn elaludtam…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
