A napok ism�t gyorsan teltek. Az iskol�ban jav�ban folyt az utols� hajr�, az �v v�gi jegyek jav�t�sa, felel�sekkel, de f�leg dolgozatokkal. Az oszt�lyf�n�ki �r�k egy r�sz�re bej�tt az �nektan�rn�, hogy �t�nekelj�k a ballag�si dalokat, illetve seg�tett a szeren�dos dalok kiv�laszt�s�ban.

A napok egyhang�s�g�b�l egy lev�l z�kkentett ki minket. Tam�s angol �ra el�tt �t perccel esett be.

— K�pzelj�tek, Oli jelentkezett! – lihegte.

— Micsoda?

— E-mailt k�ld�tt. Meg mell�kelt k�peket.

— De j�l van? Nem akar visszaj�nni? – faggattam a sr�cot. Tam�s a legjobb haverja volt ex-bar�tomnak. Vegyes �rz�sekkel hallgattam a besz�mol�t Nem szerettem, �s nem hi�nyoltam k�l�n�sebben; de az agg�d�s ott bujk�lt a h�tk�znapokban. Nem k�v�ntam, hogy meg�lesse mag�t. Levele alapj�n �gy t�nt, j�l van, legal�bbis ezt �rta; illetve, hogy �lvezi, hi�ba kem�ny.

A tan�raink tov�bbk�pz�sekre j�rtak, �gy egyre t�bb �r�nk maradt el, az utols� h�ten m�r alig volt rendesen megtartott �ra. Cs�t�rt�k�n suli ut�n j�kedv�en v�ltunk el, a p�r �ra m�lvai viszontl�t�s tudat�ban. Hatkor ugyanis a suli el�tt tal�lkoztunk, lovaskocsival indulva szeren�dozni. Egy egyszer� farmer �s egy lila fels� volt rajtam, tekintettel a j� id�re, valamint el�rel�t�an elvittem a fekete b�rdzsekim.

Az �t sz�l�n k�t lovaskocsi v�rta az oszt�lyt, a megbesz�ltekhez h�en. Itt gy�lekezt�nk, a lovakat simogatva; majd, mikor mindenki meg�rkezett, vett�k az ir�nyt el�sz�r az iskola fel�, hogy itt kezdj�nk.

H�rom dal �nekl�se ut�n a teremben besz�lgett�nk a tan�rokkal, ett�nk-ittunk, v�g�l j�tt a k�vetkez� oszt�ly. A lovaskocsikhoz rohanva foglaltuk le a helyeket, a sz�l�re fel�lve, l�bl�gatva v�rtuk az indul�st. K�z�pen term�szetesen a fi�k �ltal m�r el�zetesen felpakolt s�r�k �s energiaitalok foglalt�k el j�l meg�rdemelt hely�ket; illetve a t�sk�k, kab�tok.

Vid�man �nekelve v�gtunk neki a v�rosnak, integetve a minket k�v�ncsian m�reget�knek. Minden �tba ejtett tan�rn�l h�rom dalt �nekelt�nk el, majd tov�bb indultunk. F�l kilenc k�r�l �rkezt�nk meg az utols� h�zhoz, ahol a nagy, �sszn�pi tan�r-di�k gy�lekez� volt, �s j� hangulat� kerti partit csaptunk, eg�szen �jf�lig.

M�snap t�zig aludtam, de akkor azt�n kidobott az �gy. Jens�k g�pe h�romkor sz�llt le Ferihegyen, addig Anyu�knak seg�tettem a k�sz�l�d�sben.

A v�rakoz�k k�z�tt toporogtam, keresve az ismer�s arcokat a g�p fel�l �rkez� t�megben. V�g�l megpillantottam �ket. Jens �s Jess napszem�vegben, ut�bbi felk�t�tt hajjal; k�z a k�zben s�t�ltak; nagysz�leim mellett�k.

— Sziasztok! – vigyorogtam r�juk. – �dv Magyarorsz�gon!

— Hi�nyozt�l, Kisl�nyom!

— Simone! – �leltem meg a sorban k�vetkez� nagyany�m. – Milyen volt a rep�l��t?

— R�vid! Nem vagyok hozz�szokva az ilyen r�vid utakhoz.

— Ha gondolod, v�laszthatsz egy j�ratot, �s p�toljuk a kilom�terhi�nyod! – nevettem nagyb�ty�mra. – Vegy�k fel a csomagokat, �s menj�nk! Any��k m�r v�rnak!

— Zoli? – k�rdezte Jenson.

— Otthon van – vigyorogtam m�g mindig. – R� utaltam a t�bbes sz�mmal.

— Akkor hogy j�tt�l?

— Kocsival.

— �s hogy megy�nk?

— Kocsival – nevettem el magam.

— K�t �r�s rep�l�s ut�n m�g vezessek?

— Nem kell. �n fogok – nyitottam ki a Qashqai csomagtart�j�t, most m�r f�lig �r� vigyorral. A kocsi Apu c�ges aut�ja volt, az audiba nem f�rtek volna el a b�r�nd�k.

— Te? – j�tt a d�bbent k�rd�s.

— Meg van a jogsi! – k�z�ltem vel�k az �r�mh�rt, mire mindannyian gratul�ltak. A m�lt h�ten kaptam k�zhez az enged�lyem, ez volt az els� hosszabb utam. Anyu f�ltett is, de siker�lt meggy�zni, pl�ne, hogy Zoli r�m b�zta a Nissant.

A hazautat v�gigbesz�lgett�k, persze Jens nem b�rta ki, hogy egyszer-k�tszer belesz�ljon a vezet�sbe, de ezek ink�bb tan�csok voltak, amiket �r�mmel fogadtam. Otthon bemutattam egyik csal�dom a m�siknak, illetve Kitti�ket, akiket direkt �th�vtam.

— Ezt m�g visszakapod, tudod, hogy nem tudok angolul! – morgott Kitti, mikor m�r hazafel� fuvaroztam �t Cseng�t�l menet. Im�dtam a vezet�s minden pillanat�t, �gy term�szetesen megragadtam az alkalmat, de ez alkalommal m�r az Audit vittem.

— Nyugi, nagyon j� volt�l! �s tudom, hogy igaz�b�l h�l�s vagy! – vigyorogtam az any�s�l�sre.

— Ink�bb az utat n�zd! Szeretn�k holnap elballagni!

— Ez f�jt! – k�z�ltem vele s�ri hangon. �tfutott az agyamon, hogy r�ijesztek, �s megr�ntom a korm�nyt, azt�n elvetettem a gyerekes �tletet. – De tudod mit? Adok egy ezrest, ha nem �lj�k t�l! Ellenkez� esetben te adsz nekem! – nevettem, mik�zben le�lltam a h�zuk el�tt.

— Nem �ll az alku! – vigyorgott most m�r � is. – K�ssz a fuvart, holnap tal�lkozunk!

— Csak nehogy pizsiben gyere! – ki�ltottam ut�na, mire h�traintegetett; majd megford�tottam a kocsit, �s hazaindultam.

A szombatot f�l �tkor kezdtem. L�becoltam vagy t�z percet, ittam egy k�v�t, hogy k�s�bb is legal�bb annyira �ber legyek, azt�n felvettem a koszt�m�m, �s elindultam a fodr�szomhoz. Becsavarta a hajam, azt�n be�ltetett a b�ra al�, k�zben pedig ettem egy �ltala k�sz�tett szendvicset. M�r r�g�ta bar�tn�k voltunk, �vek �ta hozz� j�rtunk, Anyuval egy�tt.

F�l h�t ut�n m�r g�nd�r tincsekkel indultam a suliba. Nyolckor tartottunk egy gyors oszt�lyf�n�kit, majd a csarnokba ment�nk f�nyk�pezkedni: oszt�lyk�peket k�sz�tett�nk, majd egy teljes �vfolyamosat, melyen j�l l�that�an elk�l�n�lt�nk, a k�l�nb�z� ingsz�neknek k�sz�nhet�en. Feh�r, t�rkiz, piros, �s lil�s-k�k. Mi voltunk pirosban, a fi�k fekete ingben, piros nyakkend�vel.

Ezek ut�n folytattuk az oszt�lyf�n�kit, v�g�l �tadott minket a tan�rn� a vir�g�tad�sra. A terem pillanatokon bel�l sz�k lett. Figyeltem az oszt�lyt�rsaim �s rokonaik arc�n az elk�ped�st, mikor megl�tt�k a Button fam�li�t, j�t is kuncogtam rajtuk. Ez a d�bbenet a ballag�s alatt v�gig megfigyelhet� volt mindenkin.

Anyu�kt�l egy h�romsz�las v�r�sr�zsacsokrot kaptam, nagyb�ty�m�kt�l lila orchide�t, nagysz�leimt�l liliomcsokrot…

V�g�l t�zkor sikeresen elindultunk. Az oszt�lyf�n�k m�g�tt Csenge, ut�na �n, majd Kitti, Tam�s �s a t�bbiek; vegyesen. K�rbej�rtuk az �p�letet – term�szetesen �nekelve, k�zben pedig Zoli vide�zott –, hogy a csarnokba �rve a kijel�lt helyekre �lj�nk. Az �nneps�g v�g�n gyors h�l�t rebegtem, ami�rt nem ny�jtott�k hossz�ra, �gy d�lre m�r otthon voltunk. Otthon azt�n legal�bb h�sz percet t�lt�tt�nk el, m�g mindenki mindenkivel – de f�leg velem – f�nyk�pezkedett. Kitart�an t�rve �ltem a rengeteg csokor k�zep�n, b�r a v�g�re m�r elg�mberedtem.

F�l egykor m�r a levest ett�k – igazi, h�zi ty�kh�slevest. A m�sodik marhap�rk�lt – ami keresztap�m munk�j�t dics�rte –, �s s�lt h�s volt; desszertnek pedig mindenf�le s�tem�ny: kr�mes, habos, �des, s�s. Degeszre ett�k magunkat.