Reggel elég kómásan keltem. Pár pillanatot még vártam. Maxi már nem volt az ágyban. Felültem és a konyha felé siettem. A lányok épp reggeliztek.

-          Jó reggelt!

-          Jó reggelt! – köszöntek vidáman.

-          Maxi? Nem tudjátok hol van?

-          Sebi elment vele fagyizni. Volt valami kis programja és Maxi már nem bírt magával, Sebi pedig elhívta magával.

-          Rendben. Akkor picit megnyugodtam.

-          Megígérte Seb, hogy minden rendben lesz.

-          Oké. Azt hiszem veszek egy zuhanyt addig.

-          Menj csak.

(Ema)

-          Jaj, mit kapunk azért, hogy nem mondtuk el neki, hogy Fer is velük ment.

-          Te láttad Fert? Én határozottan nem. – tette fel védekezőn kezeit Noncsi, majd a tányérokat szedte össze.

-          Kis rafinált. Én sem láttam. – nevettem.

-          Ha már Era agyát elöntötte a bosszúvágy és nem hallgat a jó szóra, akkor nekünk a barátnőinek kell észnél lennünk.

-          Nem választhatja el Maxit az apujától.

-          Bizony. Ebben csak Maxi járna rosszul, és azt még Era sem akarhatná.

(Fernando)

Maxi és én már egy ideje nagy nevetőgörcsökben szenvedünk. Történt ugyanis, hogy Sebi rátalált egy kutya citromra és a szép új fehér cipője, mint ahogy ő aga sem örült igazán ennek.

-          Na jó, én veszek cipőt! Ebben nem járkálok.

-          De én fagyit akarok! – toppantott Maxi.

-          Ráér az a cipőm után is.

-          Nem!

-          NA jó, menj, vegyél cipőt. Mi előre megyünk.

-          Rád bízhatom?

-          Persze. Ne aggódj. – kacsintottam német barátomra és Maxi kezét megfogtam.

-          Je! Menjünk!

-          És, melyik fagyit szereted? – kérdeztem meg tőle.

-          A csokit. És te?

-          Nekem is az a kedvencem.

-          Anyu nem szereti a csokit. Neki a citrom a kedvence.

-          Igen? – mosolyodtam el. Régen is a citrom volt a kedvence.

-          Igen. És én szeretem a vattacukrot is.

-          Szereted a vidámparkokat?

-          Igen! És szeretek Gokartozni. De vasárnap kiestem.

-          Gokartozol? – néztem rá döbbenten és valahol egy büszkeség öntött el, hogy a fiam is szereti az autósportot. Bólintott egyet közben és a fagyi árushoz érve kértünk egy-egy gombóc csoki fagyit, majd egy közeli kis padra leültünk.