12. rész
2010.05.09. 10:47
Nagyot sóhajtottam. Ezt nem akartam, hogy megtudja. Legalábbis most még nem.
- Várj meg a fürdőben. Mindjárt megyek.
- Oké anyu.
Becsukta az ajtót. Leültem a kanapéra.
- Bocsi. Én nem akartam.
- Lényegtelen már. Azt hiszem, átbeszélem vele.
- Ne hazudj neki és ne is mondj túl sok rosszat Nandoról. Lehet hülye volt, de azt nem érdemli meg, hogy a fia egy egész életre utálja.
- Igazatok van.
- Én most megyek, mert kezdek fázni. Ha bármi kell szóljatok.
- Oksa. Köszi Seb.
- Nincs mit. Sziasztok!
- Szia.
A lányokra néztem. Egy bíztató mosoly kellett csak és felpattantam és beléptem a fürdőbe. Maxi már bent volt a kádban egy hatalmas habrengeteg között.
- Anyu! Nézd mennyi hab!
- Wow. Még a végén eltűnsz a habrengetegben.
- Majd megkeresel.
- Meg én. – guggoltam le a kád mellett. A szemembe nézett.
- Anyu. Az apukám…
- Az apukád Fernando Alonso. Igen.
- És miért nem mondtad meg nekem, amikor régen kérdeztem.
- Mert akkor még kicsi voltál, és ezek komplikált dolgok.
- ÉS miért komplu… kompla… komp… miért olyan dolog?
- Kicsim. Ezt te nem értenéd meg.
- De te mindig azt mondtad, hogy nagyfiú vagyok. És okos. Nem vagyok okos?
- De okos vagy, csak ezeket a dolgokat még a felnőttek sem értik mindig.
- Nem szereted aput?
- Nem tudom kicsim.
- Miért nem? Ha szeretünk valakit, azt tudjuk. Én tudom, hogy szeretlek téged anyu. Szeretem Noncsi nénit, Ema nénit, Sebi bácsit. Szeretem Lilit. És aput is szeretem.
- Te okos vagy, de anyu néha nem.
- Én majd segítek. Szerintem szereted aput. És ő is téged. Akkor házasodjatok össze és mindenki boldog lesz.
- Bár minden ilyen egyszerű lenne.
- Ti felnőttek nem tudjátok mit tegyetek, de én majd segítek.
- De jó nekünk. Csukd be a szemed. Megmosom a hajad.
- Jaj, anyu az vicces volt. Sebit belelöktem a vízbe és én is beleestem és apu kivett és aztán belelöktük aput is a vízbe.
- De kis rosszak vagytok.
- De te szeretsz, ugye? – törölte meg a szemét a törülközőbe.
- Téged szeretlek a legjobban!
- Én meg téged anyu.
|