Giancarlo hatalmasra tágult szemekkel nézett rám.

-          Hanna, igaz az, amit a barátnődnek meséltél? – kérdezte fojtott hangon.

-          Igen. Az utolsó szóig. – hajtottam le a buksim.

-          Tényleg majdnem megerőszakoltak? – kérdezte felháborodottan. Bólintottam egyet. – Az az idióta meg azt állítja, hogy lefeküdtetek?! Ez több mint felháborító! – ordított, pedig alapjában egy nyugodt típus.- HOL VAN? – kérdezte, de nem válaszoltam neki.

Gondolom kitalálta magától is, hogy merre jár a spanyol csődör, mert megindult a büfé felé, elég sietősen. Alig tudtam vele lépést tartani, mivel utána futottam.

Úgy rontott be az olasz a büféajtón, mint egy dúvad. Egyből megkereste tekintetével Fernit és odarohanva hozzá, bemosott neki egy hatalmasat. Nem tudtam megállítani, így Nando kiterülve feküdt a padlón.

-          Giancarlo! Normális vagy? – kérdezte Flavio üvöltve.

-          Én igen, de ez a disznó nem! – felelte felháborodottan Flavio kérésére az olasz. – Egyszerűen undorító, amit művelt. Nem vagyok hajlandó vele addig szóba állni, amíg bocsánatot nem kér Hantól!

-          Erre igazán semmi szükség! – avatkoztam közbe. – Nem vágyom a bocsánatkérésére.

-          Ez nem így működik drága! – toporzékolt Giancarlo.

-          Lehet, de inkább hagyjuk, jó? Csak nekem lesz kínos ez az egész. Ne rám koncentrálj, hanem a munkádra. Az fontosabb. – kértem lehajtott fejjel, halkan.

Fisico pár percig elgondolkodva nézett, majd lassan bólintott egyet. Érezhető volt a teremben mindenki megkönnyebbülése. Miután mindenki rendezte sorait, én is visszamentem a lányokhoz, hogy végre felvegyem a munkát.

-          Hanna, mi volt ez? – kérdezte még mindig sápadtan Sue.

-          Semmi különös. Csak egy barátom kiállt értem. – válaszoltam semleges hangon. – Mi lesz a mai dolgom? – kérdeztem, jelezve, hogy erre a témára több szót nem vagyok hajlandó elvesztegetni.

-          Ma pincérkedni fogsz, oké? – kérdezte.

-          Oké. – feleltem, majd felvettem a kötényemet.

Mit ne mondjak elég nyögvenyelősen telt el ez a nap. Egész végig hallgatni a hátam mögött a susmust, hogy mi volt a verekedés hátterében illetve, hogy Fernandonak végül sikerült becserkésznie…

Nehéz volt megállnom, hogy ne szóljak be senkinek semmit. Viszont így mindenki más szemmel nézett rám, majdhogynem lenézően.. Nagy család, mi? Persze… A mesében.

Szomorúan baktattam pár Renault-os szerelősrác mögött a parkoló felé, és hallottam miről beszélgetnek.

-          Jó kis móka lehetett megdugni Hannat! Én is szívesen megtenném…

-          Álmodj csak! Láttad, hogy Fernek is mennyit kellett tepernie egyetlen éjszakáért….

-          Pedig a 69-et szívesen kipróbálnám vele.

-          Szerintetek Fer rá tudta venni egy kis orális szexre?

-          Honnan tudjam, kérdezd meg tőle!

-          Megkérdezném, ha itt lenne…. – röhögött fel az egyik. Ezt már nem hagytam szó nélkül.

-          Akkor hajrá! Tedd fel a kérdésed! – utasítottam keményen. Meghökkenve fordultak hátra, majd szemlesütve kezdték bámulni a földet. – Jellemző. Az ember háta mögött nagy a szátok, főleg úgy, hogy azt sem tudjátok mi történt. Úgy látszik ez a férfiúi összetartás. Csodálatos. Csak arra nem gondoltok, hogy ez a másiknak milyen rosszul esik. Sziasztok. – fordultam sarkon és indultam volna vissza a büfébe, megvárni Fisicot. Fernando ott volt mögöttem és végignézte a jelenetet. De egy szót sem szólt.