-          �n mit csin�lok? – h�rrentem fel, ahogy visszat�rt a hangom.

-          Igen, TE! – k�pte a szavakat a hisp�n.

-          H���! Te rabolt�l el engem, te, te, TE �R�LT SPANYOL! – kiab�ltam Fernandoval. � hirtelen elr�h�gte mag�t.

-          Igen, az vagyok. – f�kezett le egy gy�ny�r� helyen, egy �jszakai is kivil�g�tott parkn�l. Kipattant a kocsib�l �s a fel�m lev� ajt�hoz v�gtatott. Felt�pte azt �s kir�ngatott a kocsib�l. – �r�lt vagyok, mert meg�rj�tesz! – kapott a karjaiba �s fordult meg velem p�rszor a tengelye k�r�l.

-          Az agyi defektedet ne kend r�m! – durciztam m�g mindig.

-          Ki besz�l az agyamr�l! – tett le a f�ldre �s elkezdett a park fel� h�zni. – Az agyamn�l egy sokkal fontosabb szervemr�l van sz�.

-          A farkadra nem vagyok k�v�ncsi! – sz�geztem le �jra �s �jra, h�tha egyszer felfogja.

-          Dehogynem! – nevetett fel �nfeledten, mint egy kisiskol�s Nem vitatkoztam vele, hanem fogtam magam �s egy sz�k�k�ttal szemben, le�ltem egy padra. Csatlakozott mell�m. – B�r most nem arr�l akarok besz�lni. Hanem a sz�vemr�l. Amit siker�lt elrabolnod! – mondta eg�szen kedvesen.

-          Na j�, tudod kit etess ezzel a dum�val! – pattantam fel �s indultam volna valamerre, de szel�den visszah�zott a padra. A sz�mra tette a mutat�ujj�t, majd besz�lni kezdett.

-          Igazat mondtam! Szeretlek! – mondta hevesen. Ehhez nekem is lett volna hozz�f�znival�m, ez�rt bekaptam az ujj�t �s j�l megharaptam. Felszisszent a f�jdalomt�l.

-          Persze. – ford�tottam neki h�tat. – Szerintem ez is csak egy �jabb k�s�rlet arra, hogy az �gyadba csalogass! De nem d�l�k be neked! �letemben nem kellett elviselnem annyi megal�ztat�st senki r�sz�r�l, mint amit miattad az ut�bbi p�r napban v�gigszenvedtem! Ezt nevezed te szerelemnek? – horkantam fel.

-          Az csak az�rt volt, mert nem mertem bevallani magamnak az �rz�seimet! – mondta komolyan, majd el�m t�rdelt. – Mint ahogy te sem mered bevallani magadnak, hogy az els� pillanatt�l kezdve vonz�dsz hozz�m.

-          Wow, micsoda p�rkapcsolati szak�rt� lett bel�led hirtelen! – g�nyol�dtam.

-          Ez egy freud-i elsz�l�s volt, nemde? – k�rdezte kaj�nul mosolyogva, de komoly szemekkel.

-          NEM! – dobbantottam egyet, majd pr�b�ltam m�sfel� fordulni, b�rhov�, csak ne kelljen a szem�be n�znem.

Nem ment a dolog, mert egy szintbe verekedte mag�t velem �s gyeng�den megcs�kolt. Ez a cs�k eg�szen m�s volt, mint amiket eddig kaptam t�le. Azok vadak voltak �s valljuk be, „lopta” �ket. Ez viszont le�rhatatlanul m�s volt. �rezni lehetett benne valamit, amit eddig nem. Nem tehetek r�la, de egy darabig visszacs�koltam. Magamban menteget�ztem, hogy csak a meglepet�s miatt.

-          Nos, ezek ut�n mondd azt, hogy nem �rzel ir�ntam semmit! – n�zett r�m p�r m�sodperc m�lva diadalmasan Fernando.

-          Hi�ba mondan�m, �gysem fogod f�l! – mondtam �rthetetlen szomor�s�ggal a hangomban. Ezt l�tva/hallva Fer elkomorodott �s fel�LLt.

-          Gyere, visszaviszlek a sz�llod�ba! – mondta, majd minden tiltakoz�som ellen�re �tkarolt �s �gy k�s�rt vissza a kocsihoz. Pillanatnyilag t�k�letes �riemberk�nt viselkedett. Be�lt�nk a kocsiba �s eg�szen csendben tett�k meg az utat, vissza a hotelbe.

Amikor be�rt�nk a sz�llod�ba, senki ismer�ssel nem tal�lkoztunk, h�la Istennek, mert csak �jabb pletyka kelt volna l�bra. Gyorsan a lifthez siettem �s azon �gyeskedtem, hogy Fer k�v�l rekedjen, ne kelljen vele egy�tt �sszez�rva lennem egy sz�k helyen.

Sajnos a tervem nem siker�lt. Vigyorgott rendesen, amikor v�g�l beesett mell�m.

-          �gysem tudsz ler�zni! – k�z�lte kedvesen. �n csak a szemeimet forgattam.

Viszonylag hamar fel�rt�nk az �t�dik emeleten lev� szob�inkhoz, �gy egyb�l az ajt�mhoz siettem. Min�l el�bb bent akartam tudni magam a szob�mban. Egyed�l. De Nando m�g egyszer elkapta a karomat.

-          Nehogy azt hidd, hogy ennyivel meg�sztad! – mondta szinte m�r aranyosan, mik�zben mag�hoz h�zott. �reztem az arcomon a forr� lehelet�t. – Tudom, hogy nagyon megb�ntottalak, �s ezt elmondhatatlanul sajn�lom! De mindent j�v� fogok tenni, �g�rem! Udvarolni fogok neked �gy, hogy rem�nyeim szerint elfelejted a neh�z kezdetet, �s boldogan leszel majd a bar�tn�m! – z�rta le a kis sz�noklat�t, majd �jra megcs�kolt.

Ugyanolyan gyeng�den, mint a parkban. Ugyan�gy visszacs�koltam �s ugyan�gy felh�ztam magam rajta. Lassan elengedett, majd bement a szob�j�ba. Leforr�zva �lltam ott egy darabig, majd �n is bementem a saj�t lakoszt�lyomba.

Egyb�l kisz�rtam, hogy van az �gyamon valami, amit nem �n tettem oda.

Megn�ztem, hogy mi az. Egy boci szemekkel a gazd�j�ra n�z� pl�ss kutyus volt, „Bocs�ss meg!” felirattal a nyak�ban. Ezen mosolyognom kellett, majd hirtelen felt�madt n�i szesz�llyel a f�ldh�z v�gtam a kutyust, bev�gtattam a f�rd�be tusolni, �t�lt�zni �s lefek�dtem. Persze az �jszaka k�zep�n lem�sztam a kutyus�rt �s magamhoz �lelve aludtam eg�szen reggelig.