-          Szóval akkor ti most jártok vagy sem? – tért a lényegre a finn a kocsiban.

-          Nem járunk. És ha rajtam múlik, nem is fogunk. – mondtam kissé rosszabb kedvvel.

-          És ha Fernandon? – kérdezte Kimi félig komolyan, félig nevetve.

-          Ha csak rajta múlna, már rég szétdugtuk volna az agyunkat. Illetve más részeinket. – eresztettem meg egy mosolyt. – Viszont erre nem vagyok vevő.

-          Akkor mire vagy vevő? – kérdezte az út helyett az arcomat fürkészve.

-          Hogy mindenki erre kíváncsi?! – nevettem fel, majd elmondtam a szempontjaimat Kiminek is.

-          Höhh! Hát ilyen pasi nincs is! – tátotta el a száját. – Szerintem add lejjebb az igényeidet és akkor én is szóba jöhetnék! – nevette el magát.

-          Lökött vagy, tudtál róla? – nevettem ki én is, majd legnagyobb sajnálatomra azt vettem észre, hogy kiértünk a pályára.

-          Hány körül végzel ma? – érdeklődött a finn szőkeség.

-          Kb. 5 körül.

-          Akkor ha gondolod, a visszafelé fuvart is vállalom. Én is akkor végzek. – ajánlotta fel.

-          De nem lesz gond ez a csapatok közötti átjárás? – érdeklődtem kissé bizonytalanul.

-          Szerinted érdekel? – kérdezte a vállát megrándítva. – Leszarom. – még egy utolsót egymásra vigyorogtunk és ment ki-ki a maga dolgára.

Bementem a büfébe és Sue máris odacsapódott mellém.

-          Hát csajszi, nem vagy semmi! Flavio hívat téged! – kacsintott rám, majd bement a raktárba, én meg Flav irodájába.

-          Jó reggelt Flavio. – köszöntem, amikor beléptem.

-          Hanna! Szia! Örülök, hogy máris itt vagy! – köszöntött ő is. – Nos, vágjunk is bele a közepébe. Kérlek foglalj helyet. – mutatott a kanapéra én meg leültem.

-          Köszönöm. – feleltem tartozkodóan.

-          Szóval, mi lenne, ha következő futamtól kezdve bedobnálak a mély vízbe? Igaz, hogy nem a PR-részlegre teszlek, hanem Fernando mellé leszel beosztva, te leszel a felelős a verseny hetein a napirendjéért illetve a rajongóval való kapcsolattartásért. Persze ez sokkal kötetlenebb munkaidőt jelent, mint a jelenlegi büfés beosztás. Gyakorlatilag akkor jössz és mész amikor akarsz, mert laptopról és telefonról is lerendezhető általában az egész. A fizetésed természetesen megnő: 15 ezer euró lesz, havonta. – fejezte be, majd várakozón nézett rám.

-          Oké. Elvállalom és köszönöm a lehetőséget. – udvariaskodtam. – Bár azt nem ígérem, hogy zökkenőmentesen fogunk tudni együtt dolgozni, ha továbbra is úgy bunkózik, mint eddig.

-          Megértem. De a lényeg, hogy a munka rendesen meg legyen csinálva, az, hogy mennyire nyírjátok ki egymást közben, már nem rám tartozik. Ja, és mielőtt pánikolnál: nyugodtan barátkozhatsz más csapatbeliekkel is. – kacsintott rám, majd jelezte, hogy vége a beszélgetésnek, így távoztam.

Alig léptem ki az ajtón, a lányok már körém sereglettek.

-          Na mesélj, mi volt! – mondta Rose.

-          Hát, ez az uccsó hétvégém a büfében. – válaszoltam nekik, majd elmeséltem, hogy mi lesz az új feladatom, majd munkába álltunk.

Természetesen nem úszhattam meg a napot Fernando nélkül. Ebéd tájban újból karon ragadott és bevonszolt a raktárba.

-          Mi volt az a reggeli furikázás Kimivel? – kérdezte a választ követelve.

-          Csak egy egyszerű reggeli fuvar. De egyáltalán nem tartozom neked magyarázattal. – mondtam neki, majd az ajtó felé indultam. – És most, ha megbocsátasz, de mennék vissza a dolgomra.

-          Nem bocsátok meg és még nem mész vissza a dolgodra. – fújtatott. – Hallottam, hogy elvállaltad mellettem az állást. Ugye tudod, hogy így nem barátkozhatsz más csapatok tagjaival? – próbált meg átvágni.

-          Flavio erre külön kitért. Semmi kifogásolni valót nem látott benne. – adtam meg neki a kegyelemdöfést, majd kinyitottam az ajtót és kimentem. Követett.

-          Hannn! Délután velünk jössz vissza? – kérdezte Jeanne.

-          Nem, köszi, de mással megyek vissza a hotelbe. – mosolyogtam. Hallottam, ahogy Fernando csikorogtatja a fogait.

-          És kivel? – érdeklődött Rose.

-          Kimivel. – válaszoltam vigyorogva, mire mögöttem Fernando ököllel belevágott a falba. Elkezdett vérezni az ökle.