Kimentem a konyhába, melegíteni egy kis teát, ugyanis tisztára át voltam fagyva még mindig. A tequila sem segített rajta. Sebastian utánam jött.

-          Úgy örülök, hogy elvállaltad az állást! – ölelt meg Sebike. Kimi ekkor lépett be a konyhába.

-          Ne nyaljátok-faljátok egymást, felfordul a gyomrom! – mondta, miközben a szeme villámokat szórt és megjátszotta, hogy öklendezni kezd.

-          Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte meg tőle összeszűkült szemmel Basi.

-          Hagyjad kicsi német. Ne is foglalkozz vele. Inkább mondd el, hogy mikor és hova megyünk, vannak-e szörnyű titkaid amiket titokban kell tartanom illetve eltusolnom, ki a csapat főnöke, a mérnökeid, meg a szerelőid stb. Ja, és hogy ki a csapattársad. – soroltam a kívánságaimat. Sebi Baba meglepődve nézett rám.

-          Hát… A csapattársamat már ismered… - mutatott a hátunk mögött álló Jégember felé.

-          Ugye most csak viccelsz? – kérdeztem hisztisbe hajló hangon. – Reni azt mondta, hogy rallyzik!!!

-          De 2011-ben már visszatérek a Száguldó Cirkuszba! – termett előttem hirtelen a szőke. – Ezt elfelejtette megemlíteni? – vigyorgott rám.

-          Bármennyire is hihetetlen, nem te vagy a fő téma közöttünk. – mufurckodtam. Ekkor csipogott a mikró, hogy a teám immár forró. Kivettem, beízesítettem egy kis mézzel és citrommal. – És most igazán örülnék, ha magunkra hagynál minket Sebivel. Van egy kis megbeszélnivalónk. – mondtam, és kituszkoltam a konyhából.

Mondjuk nem ment könnyen, mert a finn keresztbe fonta a kezét a mellkasán és szilárdan megvetette a lábát előttem. Centiről centire toltam őt kifelé, ő meg nagyban röhögött. Amikor az orrára csaptam a konyhaajtót, már nem volt annyira vicces kedvében..

-          Végre egy kis nyugalom. – sóhajtottam fel. Kicsit hallgattunk, majd megkérdeztem Sebit. – Mindig ennyire elviselhetetlen?

-          Csak a lányok előtt játssza ennyire az agyát. Velünk srácokkal tök normális. De a válása őt is megviselte, azóta a csajokkal kissé…. – kereste a szavakat.

-          Kegyetlen. – feleltem halkan. Basi odatelepedett mellém a másik bárszékre és kérdőn nézett rám.

Elmeséltem neki az egész kis történetünket, mióta megismerkedtünk. Mégiscsak ő lesz a „főnököm” valamilyen szinten, úgyhogy tudnia kell róla, mennyire nem csípjük egymást a csapattársával. Aki nem mellesleg az egyik legjobb haverja. Érdeklődve hallgatta a történetet, majd sokáig nem szólt semmit.

-          Azt hiszem az lesz a legjobb, ha beszélek vele. – mondta nagy sokára. Megráztam a fejemet.

-          Azzal csak rontanál a dolgon.

-          De akkor is, ez már túlmegy minden határon! – prüszkölt. – Én megértem, hogy tiszta tropa a válás miatt, de ettől még nem kell újra kiskamasznak lennie, aki minden mozgó célpontra rárepül! Ez már gyerekes!

-          Mindegy, te ne ezzel foglalkozz! – kértem, majd, hogy egy kicsit megnyugtassam, a karjára tettem a kezem. Alig észrevehetően, de megborzongott. Gyorsan visszakoztam. – Nyerd meg a bajnokságot! – vigyorogtam rá.

-          Igyekszem! – nevetett vissza. – Most pedig lássunk munkához! – összedörzsölte a tenyerét, majd sorolni kezdte a tudnivalókat. Hülyét kaptam, mikor megtudtam, hogy már jövő hét szerdán indulunk!

A repülőtéren várakoztam, mellettem Reni ácsorgott. Ma 2011. március 10-e volt, szerda. Sebastianra vártunk, aki mint mondta, elintézte a repülőutat Bahreinbe. Valaki befogta hátulról a szememet.

-          Basi? – kérdeztem vigyorogva.

-          Nem talált! – hallottam meg egy kellemetlen hangot magam mögött. Kipenderültem az öleléséből és odafordultam hozzá. Letörölhetetlen mosoly volt az arcán.

-          Te mit keresel itt? – kérdeztem fáradtan. Korán volt még nekem hozzá.

-          Velem jöttök Bahrainbe. A magángépemmel. – húzta ki magát büszkén. Szóval ezért nem adott Sebi konkrét választ, hogy melyik géppel megyünk.

-          Na neee! – fintorogtam.

-          Most mi a bajod! Mások ölnének ezért a kegyért!

-          Remélem téged! – ekkor láttam meg a kicsi németet, aki behúzott nyakkal közelített felénk. – Sebastian Vettel!

-          Tudom-tudom Lau! Bocsi, de emiatt a hamufelhő miatt még mindig nem normális a közlekedés. Kimi magángépe a legegyszerűbb megoldás. – felhorkantam, majd adtam egy-egy cuppanós puszit Reninek búcsúzóul, majd az ellenőrző pontok felé vettem az irányt. Hallottam, hogy Kimi röhögve jön mögöttem. Roppant hosszú utunk lesz, úgy érzem.