�gy j�jj�n be a lott� 5-�s�m. Nem volt egy kellemes utunk. El�sz�r is az�rt, mert roppant hossz�ra ny�lt: hi�ba, hogy m�r majdnem egy �ve eresztette ki a g�zt – vagyis ink�bb a hamut – az az izlandi vulk�n, a szemcs�i m�g mindig a leveg�ben terjengenek. N�ha-n�ha m�g mindig lez�rj�k a reptereket, �gy t�rt�nt ez most is.

Sv�jcb�l el�sz�r Madridba, onnan New Yorkba, onnan pedig Melbourne-be utaztunk. Cs�t�rt�k reggel 10-kor sz�lltunk le a rept�ren.

Na de addig! Szinte m�r a hajamat t�ptem a finn sz�kes�g h�lyes�g�t�l. �lland�an piszk�lt, amit igyekeztem nem mellre sz�vni – nehogy elszakadjon a melltart�m - , de bel�l csak �gy forrtam a d�ht�l.

Kezd�d�tt mindez azzal, hogy ahogy felsz�llt a g�p, Kimi elkezdett s�tafik�lni a fed�lzeten. �s �gy int�zte, hogy egy kisebb sz�ll�k�sn�l az �lemben k�ss�n ki. Vigyorogva b�mult r�m.

-          Ez �gy igaz�n k�nyelmes… Maradhatok? – pislogott r�m egy �veg pezsg�vel a kez�ben. Seg�lyk�r�n n�ztem Sebire, de � �ppen bedobta a szuny�t. K�nytelen voltam egyed�l lel�kni az �lemb�l. Nem nagyon ment, eg�szen megfesz�tette mag�t.

-          Sz�llj�l m�r le r�lam! F�j a t�rdem! – k�rtem t�bbsz�ri sikertelen pr�b�lkoz�s ut�n.

-          Gyenge kifog�s! – ny�jtotta r�m a nyelv�t, majd a l�baival elkezdett kalimp�lni. Mint egy kisgyerek az anyja �l�ben, de k�ny�rg�m. Ez a h�mnem� egyed itt elvileg egy feln�tt f�rfi! �s t�nyleg nagyon f�jt a l�bam.

-          L�gyszi Kimi! Sz�llj m�r ki az �lemb�l! – ugrott egyet hirtelen, mire felsikoltottam a f�jdalomt�l. F�lve n�ztem le a l�bamra: kifordult a jobb t�rdem. K�nnyek gy�ltek a szemembe.

-          Basszus! – ki�ltott fel � is, majd egyb�l felpattant �s a b�rhoz rohant, j�g�rt. Egy t�rcsibe becsavarta �s �gy j�tt vissza hozz�m. R�tette a t�rdemre. – Bocsi! De honnan a fen�b�l tudhattam volna, hogy ilyen selejtes anyagb�l gy�rtak?

-          Na most h�zz�l el innen! – �sszeszedtem minden er�met �s ell�ktem magamt�l. A mozdulatt�l a t�rdem visszafordult a hely�re. – A����! – most m�r t�nyleg s�rtam. Sebi ebb�l mit sem vett �szre, mert az mp3-j�val a f�l�ben aluk�lt. Kimi vissza akart j�nni hozz�m, de meg�ll�tottam. – Ide ne gyere, mert bemosok m�g egyet! – utaltam a m�ltkori kis feny�t�sre.

Megford�tottam a kis jeges csomagot a l�bamon, majd megpr�b�ltam felszedni a f�ldr�l a taty�mat. Abban volt a pap�rzsepim. Ny�jt�zkodtam �rte, de nehezen �rtem el. Kimi m�r hajolt volna le �rte, de r�kiab�ltam.

-          Nem kell a seg�ts�ged! – visszazuttyant Sebi mell�, a velem sr�hen szemben l�v� �l�sbe. Finn�l mormogott valamit az orra alatt.

�gy szenvedtem tov�bb. Egyszer csak siker�lt el�rnem a t�sk�t �s kib�ny�sztam bel�le a pzs-t. �pp a k�nnyeimet t�r�lgettem, k�zben felpolcoltam a l�bam a mellettem l�v� �l�sre. Sebi Baba ezt a pillanatot v�lasztotta az �bred�sre.

Vigyorogva kelt fel �s ny�jt�zkodott, de egyb�l lefagyott a mosoly az arc�r�l, amikor megl�tta, hogyan m�regetj�k egym�st Kimivel �s a pillant�sa a l�bamra esett.

-          H�t itt meg mi t�rt�nt? – k�rdezte �sszeh�zott szemmel. Kimivel mindketten hallgattunk. �n att�l f�ltem, hogy ha megsz�lalok, akkor csak ordib�l�s lesz a dolog v�ge. Azt rem�lni sem mertem, hogy a J�gember a sz�gyenkez�s miatt hallgat. – Mondj�tok m�r el!!! – k�vetelte a kis n�met a v�laszt.

Kib�multam az ablakon, �gy a Nagy Icemanre maradt a t�rt�net elmes�l�se. Sebike kicsit kiosztotta, de ett�l nekem m�g nagyon f�jt a l�bam. R�ad�sul az sem seg�tett a k�z�rzetemen, hogy a reptereken el kellett hagyni �tvizsg�l�s c�lj�b�l a repcsit, ilyenkor pedig mind a k�t pil�t�ba kapaszkodnom kellett. Nekem el�g lett volna Sebi is.

Mint mondtam, roppant hossz� utunk volt.