Azért a pár percből több is lett. Legalább 20. Gyanítom engem akart kiidegelni, de nem kellett volna ennyire igyekeznie: anélkül is elég zabos voltam. Próbáltam felállni közben a járdáról, de nagyon nehezen ment. A térdem igencsak fájt, amikor be akartam hajlítani.

Épp dőlni kezdtem volna hátrafelé, amikor valaki elkapott.

-          Lau! – kiáltott Nando meglepetten. – Szia! Te meg mit keresel itt? Mi történt veled? – csak úgy sorolta a kérdéseit, de én már nem bírtam tovább, hanem a vállára buktam és sírni kezdtem. Gyengéden simogatni kezdte a hátamat és óvatosan elindultunk a hotelbe. Út közben nagy vonalakban elmondtam neki, hogy mi történt. Fer is kicsit kiakadt a finn haverjára.

-          Légyszi Reninek ne mondd el! – kértem tőle egy pamlag felé bicegve. – Csak feleslegesen idegesítené magát.

-          Feleslegesen? – hörrent Nano. – Ez a finn tisztára be van dilizve! Legközelebb akkor is otthagy az út szélén, ha a sivatag közepén vagytok? Csupáncsak, azért mert nem tudott megdugni? – félve pillantott rám. – Bocsi, kicsit nyers voltam.

-          Semmi baj! Elhiheted, hogy én is elég mérges vagyok. – szipogtam még mindig, miközben Fer újra átölelt. Ekkor Kimi jelent meg a hallban, egy szál törölközőben. – Ezt nem hiszem el… - sóhajtottam fel Fernando karjaiban. Mikor meglátta ő is a döngő léptekkel közeledő finn szeszkazánt, kicsit megfeszült.

-          Nocsak drága, újabb pilótát szédítesz? – toporzékolt előttem.

Ahogy végignéztem rajta, tiszta vörös volt a feje, szinte láttam magam előtt a Szépség és a Szörnyetegből Mrs. Pottsot, a teáskancsót, ahogy a tűzhelyen ereszti ki magából a gőzt. Azt vizionáltam, hogy Kiminek a fülén keresztül távozik a felforrt agyvize, gőz formájában. Elröhögtem magam.

-          Napszúrást kaptál? – kérdezte félve Ferni.

A fejemet ráztam, majd spanyolra váltva elmagyaráztam neki a dolgokat. Ő is fuldokolni kezdett a nevetéstől, immár mindketten a könnyeinket törölgettük, annyira kacagtunk. A finn finnül kezdett hablatyolni, majd a recepcióhoz rohant leadni a papírjaimat és felvenni a szobakulcsomat. Közben megérkezett hozzánk Stefano Domenicalli. Bemutatkoztunk egymásnak, majd Fer felé fordult.

-          Fernando, akkor tudnál jönni a megbeszélésre?

-          Öhm… Felkísérném Laut, és utána már megyek is! – kezdte készségesen, de leállítottam.

-          Ez igazán nem szükséges! – mosolyogtam rá. – Van itt 1-2 izmosabb legény, ők is segíthetnek nekem! – vigyorogtam, mint a vadalma.

-          Gondolom most nem Kimire céloztál. – röhögött Fer és Stefano csatlakozott hozzá. A fejemet ingattam. A finn meg csak pukkadozott a háttérben. Egészen megszáradt már, de úgy kell neki. Minek ment el még fürödni is?

-          Na de akkor ha nem baj, mi most tényleg megyünk! – mosolygott rám Stefano. – Laura, örülök, hogy megismertelek! Viszlát! – biccentett felém. – Szia Kimi! – intett pá-t a finnek is, majd azért Nando szúrós tekintetétől kísérve, elvonultak. Kettesben maradtam azzal a mihasznával. Feltápászkodtam a pamlagról és 1 lábon ugrálva kezdtem a lift felé menni.

-          Ahhoz ne menj. – szólalt meg mögöttem. Hiába olyan szemét velem, már a hangjától is végigfutott a hátamon a hideg. – Rosszak, karbantartják őket. A lépcsőt kell használnunk.

-          A lépcsőt? – nyikkantam meg. – Hányadik emeleten van a szobám?

-          A nyolcadikon. – húzódott egy gonosz mosolyra a szőke szája.

Teljesen elhűltem. Erre felnevetett és az ölébe kapott. Így kezdett el felfuvarozni a nyolcadik emeletre. Közben persze nem hagyta ki az alkalmat, hogy fogdossa a fenekemet, egy-egy ujjával a combom belső része felé tévedjen, vagy úgy fogjon, hogy a melleimet szinte hozzápréselje a mellkasához…. Esetleg éreztesse a fenekemmel a merevedését.

Mindezt nem tettem szóvá, végülis ki voltam neki szolgáltatva. Magamban csak úgy forrongtam. Amikor megérkeztünk a szobám elé, óvatosan letett. Szétnéztem.

-          Hol vannak a bőröndjeim? – érdeklődtem tőle mérgesen.

-          Á-Á! Azokat ki kell érdemelni! – vigyorgott rám ördögien. Faképnél akartam hagyni, de a kis plasztik zárnyitó kártyám nála volt. Belecsíptem a mellbimbójába, mire meggörnyedt kicsit és így legalább azt el tudtam szedni tőle. Sikeresen kinyitottam az ajtóm. – Csak hogy tudd, én vagyok a bal oldali szomszédod! Minden este, amit itt töltünk, azt fogod hallgatni, hogy hogyan döngetem a csajokat!

-          Csodás lesz! – fanyalogtam. – Majd veszek be altatót! Most pedig… - ekkor csilingelt egyet a lift. – TE SZEMÉT! – kiabáltam rá, miközben kinyílt a lift ajtaja és Sebike, Christian, és pár Red Bullos szerelést viselő srác lépett ki rajta. Meglepődve néztek a kettősünkre. – NEM IS ROSSZ A LIFT!

-          Ó, tényleg? – nevetett rám gonoszan. Ezt már nem bírtam tovább. Egyetlen mozdulattal lerántottam róla a nemesebb részeit takaró törülközőt és bevágtam előtte az ajtót. Neki támaszkodtam. El tudtam képzelni mit él ott át, a csapata előtt egy szál pöcsben. Ez alkalommal nekem húzódott ördögi mosolyra a szám.