Pár percig még vagdostuk egymáshoz a párnákat, majd kimerülten vackolódtam el az ágyban.

-          Kifáradtál? – érdeklődött a kicsi német mellém fekve.

-          Dehogy… - ásítottam egy hatalmasat. – Végülis csak kb. 28 órát repültünk, utána meg legalább még 6-ot rostokoltam fél lábbal a hotel előtt. Ki vagyok purcanva. – pislantottam rá fél szemmel. – Rendelek valami kaját, mert a gyomrom is kilyukad és utána alszok egy hatalmasat.

-          Azért este lejössz velem vacsorázni? – kérdezte a kicsi német lelkesen. – Ott lesz még Nando és Kubika is…

-          És még? – tettem fel szarkasztikusan a kérdést.

-          Igen. Ő is. – rántotta meg a vállát Sebike. – De nem kell tőle félned, ha piszkálni kezd, majd én megvédelek! – húzta ki magát büszkén. Ezen már én is csak mosolyogni tudtam.

-          Na jó! Ennyi férfiúi bátorságnak nem tudok ellenállni. – nevettem Sebastianra. Közben felvettem a telefont és rendeltem némi harapnivalót. – Nyah, ezzel is megvolnánk. Ilyen akárhány csillagos szállodákban milyen gyorsan hozzák meg a kaját? – érdeklődtem Sebitől, kezemet a korgó hasamra téve.

-          Viszonylag gyorsan! – nevetett ki. – Olyan fél órán belül. – nyújtotta rám a nyelvét. Szomorúan jajdultam fel.

-          Addig éhen halok!

-          Akkor hozok neked a mini bárból egy kis kekszet. – ezzel ellibbent és egy kis sajtos keksszel tért vissza. Meg egy kis Coca Colával. Nekiláttam a lakomának, mire a végére értem, meghozták a tényleges ebédemet. Azt is gyorsan befaltam.

-          Nyah, kimegyek megmosakodni, utána alszom egy nagyot.

-          Akkor én megyek is! Este 8-ra itt leszek érted és segítek lemenni! – búcsúzott a kicsi német. Adott egy puszit is, majd távozott.

Utána kimentem a fürdőbe és gyorsan lepancsiztam. Magamra tekertem egy törölközőt, mivel a ruháim még nem voltak nálam, majd újra bebújtam az ágyikóba. Már épp az álom határán jártam, amikor sürgető kopogás vert fel-újra.

-          Nyitva van! – kiabáltam ki morcosan. – Bújj be! Jajj, már megint te? – jajdultam fel, amikor megláttam az érkezőt.

-          Ne aggódj, nem maradok sokáig! – citálta be a félig meddig nyitott bőröndjeimet a szobámba Kimi. – Ezek már kezdtek útban lenni.

-          Hála Istennek! – forgattam a szemeimet. A finn a szekrényemhez vitte a csomagokat, közben félvállról odavetve szólt hozzám.

-          Egyébként ezt a kis törülközős cseledet még visszakapod. Ezek után nem kíméllek, ebben biztos lehetsz! – mondta halk, fenyegető hangon.

-          Mert eddig annyira kíméltél… - mondtam fáradtan, majd oldalra fordultam, neki háttal. – Csukd be magad után az ajtót.

Már nem volt kedvem kikászálódni az ágyból és felöltözni, így csak a törülközős testemre terítettem egy takarót és megpróbáltam aludni. Kimi még mindig a szobában tett-vett és leült az egyik fotelbe.

-          Ajánlok neked egy alkut Laura. – kezdte komolyan. – Most még magadtól bebújhatsz az ágyamba, és így együtt tölthetünk néhány kellemes órát.. – ekkora pimaszság hallatán majd kifordultam az ágyamból. – Utána úgyis békén hagynálak. Csak ki akarlak próbálni, semmi több nincs a dolog mögött. Viszont ha ebbe te nem mész bele, halálra foglak piszkálni, amíg az enyém nem leszel. Hidd el, amit eddig tapasztaltál, semmi ahhoz képest, ami ezek után lehet. Nos, mi a válaszod? Adok fél órát, hogy meggondold. Addig itt fogok várni.

-          Felesleges. Jó Éjt. – még jobban magamra húztam a takarómat és becsuktam a szememet.

Próbáltam lenyugtatni magamat, a légzésemet is mérsékelni, hogy azt hihesse, elaludtam. Hallottam, ahogy feláll és elkezd fel-alá járkálni a szobában. Gondolom nem sok volt már hátra a fél órából, mert odaállt fölém és az arcomat leste.

-          Úgyis tudom, hogy fent vagy, különben nem pirulnál. – éreztem a hangján, hogy kéjesen vigyorog. – Rendben Lau, te akartad. Ha harc, hát legyen harc. – egészen megkeményedett a hangja. Reagálni sem tudtam, olyan gyorsan hajolt le hozzám és keményen megcsókolt. Közben lerántotta rólam a takarót és a törülközőt. Kezeivel végigsimított a melleimen. – Hmmm… Élvezet lesz betörni téged!! – mosolygott rám gonoszul, majd elment. Na Lau, most légy okos. Álommunkából rémálom lesz? Elég nagy rá az esély. Basszus.