Próbáltam megnyugtatni, de nem mondtam neki, hogy minden rendben lesz, mert hazudni nem fogok. Semmilyen körülmények között. És a dolgok jelen állása nem mutatott arra, hogy esélyük van a kibékülésre.

Betti jogosan mérges Kimire, aki egy hihetetlenül nagy fafej az utóbbi időben, és elég finoman fogalmaztam, azt hiszem. Egy tuskó. Igen fejletlen a kommunikációs készsége, bár Jenni mellett már ő is megégethette magát a tűzzel… Ezt valahogy el kellene magyarázni a Sötét Lyuknak is, bár teljes mértékben egyetértek a dühével. De azért a finnt is meg lehet érteni.

És azt is lemerném fogadni, hogy iszonyatosan dühös lesz, ha megtudja, hogy Bene babát vár és ezt eltitkolta illetve titkoljuk, iszonyúan ki lesz akadva.

Nehéz dilemma.

Maradt még egy kicsit, de utána jobbnak látta, ha megy, mert nem akart összeakadni még egyszer Kimivel. Nehéz szívvel engedtem el.

A nap további részében ebédeltünk, rendbe tettük a kicsiket, utána pedig élveztük egymás társaságát: megnéztük a Bronx-i mesét Robert de Niroval a főszerepben. Egyszerűen imádom ezt a filmet.

Ezután percre pontosan 18.00-ra megérkezett Kimi. Ahogy meg tudtam ítélni, józanul. Bejött hozzánk a nappaliba és leült velünk szemben a kanapéra. Csak pislogott ki a fejéből, egy szót sem szólt hosszú perceken át.

-          Nos… - köszörülte meg a torkát. Mi kíváncsian vártuk, hogy mit fog mondani. Nem siettettük, nem könnyítettük meg a torkát. – Bocsánatot szeretnék kérni. Hülyén viselkedtem.

-          Az nem kifejezés. – jegyezte meg Nando.

-          Tudom. – szeppent meg a finn szőkeség. – Nagy kérés, de itt maradhatnék nálatok pár napig? Amíg rendbe szedem magam? – összenéztünk Fernandoval.

-          Persze. – adta meg a választ. – De lenne 1-2 feltételem.

-          Hallgatlak.

-          Amíg itt vagy, nem részegedhetsz le. – tekintett rá szigorúan a spanyolom.

-          Természetesen.

-          Tekintettel leszel a kicsikre és nem hangoskodsz illetve nőket sem szedsz fel. – szigorkodott tovább Nando. – És pasikat se, ha egy mód van rá. – csúnya pillantást kapott válaszul.

-          Megnyugodhatsz. Nem áll szándékomban  se becsajozni, se bepasizni. Bettit akarom visszaszerezni. – motyogta.

-          Ó, te eszement állat! – kiálltottam fel. – Akkor miért hagytad elmenni??

-          Mert most még nagyon mérges rám. Meg fogom keresni, csak egy kicsit nyugodjon le. – nézett a szemembe Kimi. – Nem hiszem, hogy most sok esélyem lenne nála. – vakarta meg a fejét.

-          Az lehet, de legalább látná, hogy próbálkozol. De tudod még mindig nem fér a fejembe, hogy hogy lehettél ekkora barom?

-          Lehet, hogy születési rendellenesség. – vonta egy szomorú mosolyra a száját.

-          Nem lehet, hanem biztos. – jegyezte meg Nando. Erre mind a hárman elnevettük magunkat és kicsit még beszélgettünk.

Igazából Kimi a segítségünket kérte, hogy visszahódithassa szíve hölgyét. Mondjuk nem csak a miénket, hanem a Csipet Csapatét is. Így az egész társaságot elkezdtük összetrombitálni, egy amolyan S.O.S. partyra. Szerencsére mindenki el fog jönni, még a Kiskakas is, bár nála igazán latba kellett vetnem – és Szabusnak is – a rábeszélőkémet.

Mindegy, lényeg a lényegben: 2 nap múlva mindenki nálunk lesz, hogy tisztázzuk a félreértéseket és segítsünk a mi egyetlen Jégemberünkön. Kíváncsian várom a fejleményeket.