Úgy látszik nálunk az este 6 óra lett a megérkezések ideje. Pontban 18.00-kor ugyanis szerény hajlékunkba érkezett Robert Kubica, Mark Webber, Heikki Kovalainen, Sebastian Vettel és Szabus. Kis csapatunk újonnan érkezett tagjai eléggé feszélyezve érezték magukat, amikor Kimi megjelent.

Mondjuk az idősebbik finn sem volt éppen a helyzet magaslatán. Kissé morcos képet öltött magára, de ha jól ismerem, ez csak álca. Igazából félt a barátai reakciójától. Kíváncsian fürkésztem az arcokat, bár Robéról, Heikkiéről nem sok mindent tudtam leolvasni, tökéletes pókerarcot vettek magukra.

Szabus ahogy meglátta a Jégembert, egyből felhúzta a szemöldökét és ő is kissé morcos lett. Gondolom még nem felejtette el azt a jobb horgot, amit Kimitől kapott, igaz véletlenül. A párja pedig, Sebastian egyáltalán nem tudta leplezni az érzelmeit: elvörösödött és ökölbe szorította a kezét, valahányszor Kimsterre pillantott. Látszik, hogy Szabus fogja őt vissza, óvatosan belecsípve a fenekébe. Ezen viszont mosolyognom kellett.

Mark ugyan nem volt jó pókerjátékos, de félig-meddig neki is sikerült lepleznie az érzelmeit, bár kissé türelmetlenebb volt a többieknél. Így rákérdezett a lényegre.

-          Szóval, miért is kellett idefáradnunk?

-          Nem tudtam, hogy a barátainkon segíteni, bárkinek is fáradságot jelentene. – torkoltam le. Többen felszisszentek, Sebastian vasvilla szemeket meresztett rám, Kimi pedig hálásan mosolygott. – Ne sziszegjetek, nem vagyunk kígyók. Kimi szeretne valamit mondani nektek. – intettem a fejemmel Iceman felé, aki néhány másodpercig csöndben volt, de aztán belekezdett a mondókájába.

-          Tudom, hogy egy balfasz voltam. – „De még mekkora!” sóhajtott fel Szabus, mire többen kuncogni kezdtünk. Kimi arcán is megjelent egy apró mosoly, de amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan is tovaszállt. – Ezen nincs mit mentegetnem. Szeretnék tőletek bocsánatot kérni. Főleg tőled Szabus! – mondta, majd elkezdett Szabina felé lépdelni. Most nem rázta a seggét. Úgy látszik azt a csábos járást, csak Benének tartogatja. – Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Igazából nem téged akartalak eltalálni, hanem Fert, bár ez nem változtat semmin sem. Őt sem kellett volna megütnöm. – miközben ezt mondta odaért Szabushoz, aki elé viszont hirtelen Sebastian toppant. Felvette a Kiskakas harciállást és dühösen meredt Kimire.

-          Ha még egyszer hozzá mersz érni, én beverem a képed! – tájékoztatta a finnt dühtől visszafojtott hangon. - Sőt! Megteszem most! – kiáltott fel, ezzel behúzott Icemannek egy hatalmasat.

A finn a földre huppant, de nem vágott vissza. Senki nem avatkozott közbe. – Itt jegyezném meg, hogy Ferrel minden eshetőségre felkészülve a törékeny dolgokat és a számunkra fontosakat előre elpakoltuk a nappaliból. - Megtörölte vérző száját és felpillantott Sebastianra.

-          Most már jobban érzed magad? – kérdezte meg Seby Babyt.

-          Határozottan. – felelte immár vigyorogva a kicsi német. Hiába, nem tud sokáig haragott tartani. Eme kedves momentum után, érezhetően mindenki megkönnyebbült. – Nos, miben kell segítenünk?

-          Na, álljon csak meg a menet! – kiáltott fel Robert. Minden szem felé fordult. – Először talán azt hagy tudjuk meg, hogy miért akadtál ki Bettire, utána legyen szó a segítségnyújtás kiagyalásáról!

-          Hogy itt milyen pletykaéhesek egyesek:? – jegyezte meg gúnyosan Fer. – Rob, úgy látom kezd előtörni a nőies éned.

-          Ezzel az orral nehezen… - húztam tovább szeretett lengyelünk agyát. Kissé bedurcizott a drága és durciságában csücsörítette a száját. – Nah, most igazán szívdöglesztő vagy. – nevettem el magam hangosan, a többiek pedig velem kacagtak.

-          Néha igazán nem értem, hogy mit szeretek rajtatok. – jegyezte meg savanyúan.

Kicsit még röhögtünk rajta, de utána visszaeveztünk komolyabb vizekre. Kimi elmesélte az ámokfutása okát és cseppett sem mentegette önmagát. Ezt azért becsülöm benne. A többiek komoran hallgattak, egyelőre nem szóltak közbe. Bár abban biztos vagyok, hogy lesz majd 1-2 keresetlen kérdésük. Szép lassan Kimster is a mondókája végére ért és segítségkérően tekintett a Csipet Csapatra.

-          Hogy őszinte legyek drága honfitársam, te tényleg egy balfasz vagy. – jegyezte meg a beszámoló végén Heikki. – Mindenesetre segíteni fogok nektek, ahogy tudok.

-          Azt hiszem Heikki remekül összegezte a dolgot. – foglalta össze Mark is a dolgot. – Már csak az a kérdés, hogy hogyan tudod visszahódítani a Mély Torkot.

-          Először talán ki kellene deríteni, hogy hol lakik…  - adta meg a kezdő lökést Szabus.

-          Azzal nincs gond. Már tudjuk. – árulta el Ferni. – Viszont annak, hogy Kimi egyszerűen odaállítson nincs értelme.

-          Lányok, ti jobban ismeritek őt mindenkinél… - morfondírozott Rob. – Nincs valami ötletetek?

-          Szerintem se megoldás, ha csak úgy odamész és besétálsz. – értett egyet Nanoval Szabus. – Először is, józanodj ki teljesen és nyugodjál le egy kicsit. Lássa ő is a messze távolból, hogy már nem a bulijaiddal vannak tele a lapok, hogy egy kicsit komolyodtál.

-          Utána pedig csak romantikusan. – mosolyogtam a finnünkre. – Pár hét múlva már kezdhetsz tapogatózni – Fer itt felkuncogott, mire hátbavágtam. Hiába, néha ráfér a nevelés. – és szerintem, ha nem is mutatja ki, ő is vágyik egy kis gyengédségre, romantikára. Hagyj neki titokzatos ajándékokat, de ne fedd fel, hogy azok tőled jönnek. Fussál össze vele véletlenül 1-2 helyen, szemezz vele, majd menj oda hozzá.

-          És addig ne hagyd abba a zaklatását, amíg le nem ül veled megbeszélni a dolgokat. – fűzte hozzá Szabus. – Néha ugyanolyan makacs öszvér tud lenni, mint te, úgyhogy próbálkozhatsz vele egy párszor.

-          Köszönöm. – mosolygott ránk hálásan Kimi, majd odajött megölelni minket. Haladás volt, hogy most már Sebi sem verte be finn barátja képét.

-          Mi pedig majd távol tartjuk tőled a többi nőt! – lelkesedett be Rob.

-          Ugyan már. – legyintett lemondóan Mark. – Szerinted ha egy csaj a finnre pályázik, beéri veled? – szegény lengyel kontójára újból kitört a nevetés.