K�t nap m�lva m�r a tes�im is vel�nk voltak Sv�jcban. Lej�rt a szabads�guk, �gy ideje volt v�get vetni a kir�ndul�soknak. Jose Luis �s Ana Maria szem�lyesen hozt�k vissza a k�t sr�cot, mert nem akart�k, hogy egyed�l rep�ljenek �s �k is unok�zni szerettek volna egy kicsit.

-          Te j� �g, mekkor�t n�ttek ezek a l�nyok! – ki�ltott fel meglepetten Jose Luis, mik�zben sz�pen a kez�be adtam Anget, Soffit pedig Ana Marianak �l�be tettem.

-          Mi�rt, mit hitt�l, hogy meg�llnak a fejl�d�sben? – nevetett r� Ana Maria. – Bolond egy �reg�r vagy te!

-          Te besz�lsz anyjuk? – v�gott vissza Jose Luis. – Nem panaszkodhatsz te sem, f�leg azok ut�n, hogy f�rd�ruha bemutat�t tartott�l a medenc�ben!

-          Csak azt ne mondd, hogy nem �lvezted! – p�r�lt tov�bb Ana.

-          �, ilyet �n nem is mondtam! – nevetett a feles�g�re a b�l�nd �reg�r.

-          Azt hiszem any��k most �lik a m�sodik gyerekkorukat. Vagy ink�bb a sokadikat. – s�gta a f�lembe nevetve Fernando.

-          Igen. Olyan j�, hogy anyud�k ilyen j�l b�nnak a kicsikkel �s a tes�immal is. – mondtam neki mosolyogva, egy keser� kis sz�j�zzel. Fer megsimogatta az arcomat �s egy apr� puszit nyomott r�. Az idillt Bencus ’zavarta’ meg.

-          Fer, j�ssz vel�nk j�tszani? – k�rdezte b�tortalanul.

-          Persze! – felelte azonnal. – Mit j�tszunk?

-          H�t… Focizni szerett�nk volna, de mivel esik az es�, �gy maradtunk a t�vir�ny�t�s aut�kn�l. – magyar�zta Bencus.

-          L���gyszii, l���gysziii, gyeje Fer! – k�rte Bal�zs is a maga kis fogatlan mosoly�t Nanora ragyogtatva. L�ttam, ahogy a spanyolom elolvad.

-          M�ris megyek, csak m�g megbesz�lek valamit Noncsival �s anyu�kkal. J� lesz �gy? – k�rdezte �ket vigyorogva.

-          Igennn! – �lelte �t a kisebbik t�rpe, Bencus pedig h�l�san mosolygott.

-          Akkor addig �ll�ts�tok k�szenl�tbe a kocsikat, sietek! – tan�csolta nekik, �k pedig k�zen fogva elfutottak a j�tsz� szob�ba.

-          Mit szerett�l volna megbesz�lni? – fordultam fel�.

-          Azt hiszem �n sejtem. – mosolygott r�nk Ana Maria. – Mi lenne, ha ma este m�g itt maradn�nk n�latok �s vigy�zn�nk a gyerekekkel Jose Luissal? Addig ti elmehettek valahov� kettesben Ferrel romantik�zni. Ezt akartad mondani? – fordult a fia fel�.

-          Igen! – b�lintott csillog� szemmel a f�rjem.

-          Akkor ezt megbesz�lt�k. – z�rta le a vit�t Jose Luis, �gy est�re szabadd� v�ltunk.

El�k�sz�tettem mindent Ana Marianak �s Jose Luisnak, hogy rendben legyen minden. K�v�ncsi voltam, hogy a kicsik hogy fogj�k kib�rni n�lk�l�nk, de arra is, hogy mi hogy fogjuk b�rni n�lk�l�k. F�leg �n. M�g nem hagytam �ket �gy magukra.

-          Mennyire �lt�zzek ki? – k�rdeztem Nanot�l a gardr�bom el�tt �llva. Ki tudja mit forgatott a buksij�ban?

-          Csak szolidan, k�nyelmesen. – mosolygott r�m.

� m�r k�szen volt. Egy fekete, n�hol szakadt farmert v�lasztott, piros inggel �s egy szint�n fekete farmerdzsekivel. �n is fekete farmer mellett d�nt�ttem, de szokny�t v�lasztottam egy piros harisny�val �s tunik�val. Sz�pen kiemelte a dekolt�zsomat. Fels�hajtott, mikor megl�tott.

-          Szerintem induljunk, mert a v�g�n m�g nem megy�nk sehova. – pattant fel �s terelt ki azonnal a h�l�b�l.

Elb�cs�ztunk a gyerekekt�l �s Ferni sz�leit�l, majd besz�lltunk a kocsiba �s elindultunk. Nagyon sz�p volt a t�j, m�g �gy s�t�tben is. Gy�ny�rk�dtem a kivil�g�tott utc�kban, a f�kban, a minket k�r�lvev� hegyekben. Minden nyugalmat sug�rzott �s ezt megf�szerezte az is, hogy most csak kettesben voltunk. Ritka volt az ilyen pillanat a l�nyok sz�let�se �ta, �pp ez�rt volt a mai este nagy kincs. �rdekl�dve pillantottam Nandora.

-          El�rulod, hogy hova megy�nk? �s hogy mit tervezel? – k�rdeztem t�le mosolyogva, m�g �tkulcsoltam az egyik kez�t. R�m n�zett �s � is elmosolyodott.

-          Nem-nem. Aki k�v�ncsi hamar meg�rekszik! – nevetett r�m �s egy sz�t sem volt hajland� el�rulni. Egyre k�v�ncsibb lettem.