Legal�bb m�sf�l �r�t aut�ztunk m�g, amikor v�gre let�rt�nk az aut�p�ly�r�l �s egy kis erdei �ton kezdt�nk el haladni. Legal�bb egy negyed �r�n kereszt�l utaztunk itt is, amikor egy kisebb v�ros f�nyei kezdtek felt�nni a t�volban.

-          Hol vagyunk? – k�rd�ztem moh�n csillog� szemekkel.

-          A-A, nem h�zod ki bel�lem! – r�zta a nevet�s Fert.

-          L����gyysziiiiiii! – n�ztem r� boci szemekkel. De nem hatott, mert csak mosolyogva r�zta a fej�t tov�bb.

Szerencs�re nemsok�ra meg�lltunk. Kicsit elg�mberedett tagokkal sz�lltam ki a kocsib�l, hiszen majdnem 2 �r�t utaztunk. Fernando a csomagtart�hoz ment �s p�r pokr�cot illetve egy nagyobb kosarat vett ki bel�le. No meg, az elmaradhatatlan f�nyk�pez�g�p�t. Majd sz�pen elrendezte ezeket az egyik kez�ben, a m�sikkal engem �lelt �t �s s�t�lni indultunk.

Ahogy t�volodtunk a kocsib�l, egyre jobban �reztem a v�z illat�t.

-          A Genfi-t�n�l vagyunk? – n�ztem r� mosolyogva.

-          Igen. – felelte Nano, majd hamisk�san hozz�tette. – Pont oda tartunk, ahol belepottyant�l a v�zbe!

-          Milyen gonosz vagy! – nevettem fel, majd hozz� b�jtam. – �s a kos�rban mi tal�lhat�? – erre m�r csak a nyelv�t ny�jtotta r�m.

-          Vigy�zz, mert m�g leharapom! – fenyegettem meg tr�f�san, mire � r�h�gte el mag�t.

-          Nah, itt m�r j� lesz! – mondta �s meg�lltunk.

Leter�tett�k a pokr�cokat a t�parton, el�g k�zel a v�zhez, majd mi is bele burkol�ztunk 1-be. Nekid�ltem a mellkas�nak �s � �t�lelve tartott egy kis ideig �s csak n�zt�k a fodroz�d� hull�mokat a t� s�t�t viz�ben.

-          Nem f�zol? – k�rdezte halkan, nem akarta megt�rni a csendet.

-          Nem. – feleltem neki szint�n halkan, �s besz�vtam az illat�t. B�d�t� volt.

�gy pihent�nk m�g egy kis ideig, majd Nano elkezdte kipakolni a kos�r tartalm�t. El�sz�r is, egy hatalmas gyertya ker�lt el�, amit azon nyomban meg is gy�jtott �s egy t�lk�ba �ll�tott. Nagyon romantikus hangulatba ker�ltem hirtelen.

K�zben Fer m�g mindig pakol�szott, �gy l�tszik egy kis �jszakai piknikre k�sz�lt: hamarosan l�ttam magunk el�tt egy �zl�sesen felszeletelt grill csirk�t, t�bbf�le nagyon fincsi sajtot, ropog�s feh�r kenyeret, z�lds�geket �s gy�m�lcs�ket. Ami pedig feltette az i-re a pontot, az egy k�t embernek igencsak hatalmas sz�v alak� t�r�torta volt csokim�zzal le�ntve, gy�m�lcs �s k�l�nf�le csoki k�s�ret�ben. Term�szetesen az ital sem hi�nyozhatott, volt �sv�nyv�z, gy�m�lcsl� �s egy kis beh�t�tt pezsg�.

-          Ezt majd otthon megisszuk. – raktam vissza a pezsg�t a kos�rba.

-          Mi�rt? Te nyugodtan ihatn�l. – mosolygott r�m.

-          Majd veled egy�tt. Otthon. – cs�koltam meg �s ut�na nekil�ttunk a k�s�i vacsor�nak. Pomp�s volt minden. Amikor j�llaktunk, mindent sz�pen visszatett�nk a kos�rba, csak a gyerty�t hagytuk kint �s n�zt�k pisl�kol� f�ny�t.

-          Mire gondolsz? – k�rdeztem meg az �l�ben fek�dve, mik�zben a karj�t cir�gattam.

-          A kicsikre �s r�d. – felelte elm�l�zva. – Hogy mi lehet most vel�k. Anya �s Apa lefektett�k-e m�r �ket, volt-e valami a pancsin�l �s hogy a t�rp�k most is beosonnak-e a csajokhoz �jszak�ra. – h�zodott egy hatalmas mosolyra sz�ja.

T�rt�nt ugyanis egyszer, hogy egy �jjel a l�nyok fels�rtak. Bali pedig egyb�l �bresztette Bencust, majd �tlopakodtak Clarahoz �s Norahoz, hogy visszaringass�k �ket. Azt�n �ket is ott nyomta el az �lom, a f�ld�n �lve. M�snap reggel hat�roztuk el Nandoval, hogy az ilyen alkalmakra betesz�nk oda egy �gyat.

-          Olyan j�, hogy �gy kij�nnek egym�ssal. – gondolkodtam hangosan. – �s anyuk�d�k is nagy seg�ts�get jelentenek.

-          Igen, �gy van. – szor�totta meg a kezemet. Kiss� elszomorodtam. – Anyud jutott eszedbe? – k�rdezte meg ves�be l�t�an. B�lintottam egyet.

-          Nagyon f�j, hogy m�g csak meg sem n�zte a kicsiket. Hogy nem is akar hallani r�luk. – g�rd�lt le egy k�nnycsepp az arcomon. – M�giscsak az unok�i! R�ad�sul a gyerekei is vel�nk �lnek! Az�ta, hogy hozz�nk k�lt�ztek, meg sem l�togatta �ket, csak apa! Anya a telefonon kereszt�l tartja vel�k a kapcsolatot! Hogy lehet valaki, ennyire…??

-          Csssss, Kicsim, nyugodj meg. – vigasztalt Fer �s szorosan mag�hoz �lelt. – Anyuk�d egy sz�p napon r� fog j�nni, hogy mekkor�t hib�zott �s kib�k�lt�k. A l�nyeg az, hogy te ne add fel a rem�nyt, hogy visszakapod az �desany�d!

-          Akkor is neh�z ezt �gy feldolgozni. – motyogtam, majd Fer v�ll�ra hajtottam a fejem. P�r perc m�lva megsz�lalt.

-          Noncsi…. – �gy �reztem habozik a mondanival�j�val, sz�val tuti komoly t�m�r�l szeretne velem besz�lni…

-          Igen? – n�ztem a szem�be. Szinte elvesztem benne.

-          Nem gondolkodt�l m�g rajta, hogy…… - elhallgatott �s lehajtotta a buksij�t. Megsimogattam az arc�t, mire r�m n�zett �jra.

-          Mit szeretn�l k�rdezni? – �rdekl�dtem kedvesen.

-          H���t… Nem gondolkodt�l m�g rajta, hogy ideje lenne megtartani a templomi esk�v�t? – b�kte ki v�g�l �s v�laszt v�rva k�rd�n r�m n�zett.