Kimberly és Netti amilyen gyorsan csak tudtak fedezékbe húzódtak, miután magukhoz vették a vészhelyzetekre fenntartott fegyvereket. Netti idegesen nézett társára.

-                      Ne aggódj, megtaláljuk!- súgta bíztatón Kimberly a nála pár évvel fiatalabb lánynak. Remélte, hogy az ő félelmét nem veszi észre Netti. Ugyanis teljesen más volt az amikor a gépekkel „dolgozott”, vagyis harcképtelenné tett egyedeket vizsgált, akkor nem kellett tartani egy esetleges támadástól. Most viszont ez a gép mozgásképes volt, és minden áron véghez akarta vinni  a küldetését: embereket semmisítsen meg. Kimberly kizárta ezeket a gondolatokat az agyából és próbált a külvilág jeleire figyelni.

A bázison egyelőre minden csendes volt. Gyanúsan csendes. Intett Nettinek, hogy kövesse. A családi részleg felé vette az irányt, és csak remélni tudta, hogy még nem érkeztek késve. Eközben a hangnélküli vészjelzőt is bekapcsolta, ami minden folyosón el volt helyezve és összeköttetésben álltak egymással. Gyorsan elérték az elágazást. Kimberly kilesett jobbra, és mikor biztonságosnak ítélte meg a helyet, tovább indultak. Már csak méterekre voltak a részleget elválasztó ajtótól. Minden nyugodt volt. Kimberly hírtelen megtorpant és a fal egyik mélyedésébe taszította a rémült arckifejezésű lányt, majd ő is mellé préselte magát. Épp, hogy eltűntek a mélyedésben meghallották a plazmafegyver szisszenését. Kimberly agya gyorsan járt, és végiggondolva a lehetőségeket arra jutott, hogy tüzet kell nyitnia a gépre, ha nem akarja, hogy gyerekek vagy nők haljanak meg.

Mikor a következő sorozat abba maradt. Gyorsan a képzeletbeli célpontra irányította Ak-ját, és rövid sorozatot adott le. Netti elhűlten nézte társa tettét. Úgy érezte, hogy erre sose lett volna képes. Hiába gyűlölte a gépeket, nem lett volna olyan bátor, mint Kimberly. Újabb sorozat érkezett, majd az ismerős fegyverek hangját is meghallották. Nagyot sóhajtottak. Ekkorra ért oda ugyanis a bázis fegyveres osztaga, így már a gépnek esélye se volt. Fél perc után a gépből csak olvadt fém maradt a folyosón. Kimberly óvatosan nézett ki a rejtekükből. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a gép már nem tud senkiben se kárt tenni. Gyorsan odasietett hozzá, és egy mozdulattal kitépte a fejébe beépített jeladót. Gyűlölettel a szemében nézte a mikrochip-et, majd a surranója örökre megsemmisítette.

Netti is kimerészkedett a rejtekből és Kimberly mellé érve nézte a gyilkológép maradványát.

Egy csecsemő felsírt valahol. Kimberly torka összeszorult. És ekkor elszabadult a pokol. A megsemmisített gép mögött szinte átrobbant a fal. A pillanatnyi zavarodottság és ijedtség után Kimberly 180 fokos fordulatot tett, majd Netti karját elkapva rohanni kezdett minél messzebbre a robbanás helyétől. A katonák csak ledöbbenve nézték a robbanást és a két feléjük rohanó lányt.

-                     Géééépeeeek!- kiáltotta Kimberly, mikor a csodálkozó osztag elé értek, majd egy hírtelen mozdulattal bevetődött az akkor eszmélő katonák sora mögé.

Netti zavarodottan nézett hátra. Szeme sarkából még látni vélte a füstfelhőből kibontakozó gépet, majd erős kéz ragadta meg és percekre elsötétült a világ előtte.

***

- Ismételje meg katona még egyszer!- kiáltotta dühösen a mikrofonba a kinevezett hadnagy.

„-Gépek, a II-es körzetnél, egy megsemmisített T 600-as, és vagy egy tucatnyi T 700-as uram!”- hallotta a katona válaszát Mike.

Mike csalódottan bontotta a vonalat. Nem volt ideje azon gondolkodnia, hogy történhetett ez meg, és ki lehet a hibás. Most embereket kellett menteniük.

Magához vette a fegyverét miközben leadta a riadót, és egy zárt rádiócsatornán elküldött egy vészjelzést a parancsnokságra. Remélte, hogy még időben érkeznek. Mielőtt kilépett volna az ajtón tenyerébe szorította a nyakláncán lógó medált, mely Jézust ábrázolta a kereszten, majd kilépett a folyósóra.

 ***

Netti robbanások hangjára riadt. Mikor kinyitotta a szemét a földön feküdt, mindenfelé ijedt és rohanó embereket, gyerekeket látott. Kimberly mellette térdelt és épp tárat cserélt. Becsukta és újra kinyitotta a szemét, remélve, hogy ezt csak álmodja, de a kép nem tűnt el. Leblokkolt. Nem tudta mit kéne, kellene tennie, vagy hogy tudna segíteni a lánynak. Kimberlyvel találkozott a tekintetük.

-          Épp jókor!- szólt rá és a kezébe nyomott egy fegyvert.

Netti lassan feltalálta magát, és az eléjük emelt fedezék aljába húzódott, ahonnan ő is tűz alá vette a folyosót.

-          Hányan vannak?- kérdezte értetlenül Netti.

-          Sokan.- volt Kimberly rövid válasza, majd felpattant és újra maga után húzta a csodálkozó lányt.

Aztán megálltak és leguggoltak egy törmelékhalom védelmébe. Netti már épp kérdezett volna, mikor Kimberly röviden ismertette a helyzetet.

-          A családi részlegnél vagy 12 gép jutott le, az osztag kidőlt, a gépek mindenfelé. El kell jutnunk a mentőcsapatig, vagy meghalunk.- hadarta, majd újra futni kezdett.

Netti lassan fogta fel a halottakat. És ahogy minden egyes szó eljutott a tudatáig, eszmélt rá, hogy nagy „szarban” vannak.