— A.J.! – h�vott f�lre Jenson. – Ezeket t�l�nk, kapod, az egyikben h�rom alkalmas bel�p�t tal�lsz. A sz�belik ut�n kapod a teljes ny�rit, augusztus v�g�ig.

— Jenson! – nem tudtam mit mondani. – Sz�val… t�nyleg mehetek?

— Persze! Ha szeretn�l!

— K�sz�n�m! – �leltem meg �ket.

— Ezt Tanya�k k�ldik. Gratul�lnak, �s sajn�lj�k, hogy nem tudtak j�nni, azonban a ny�ron mindenk�pp v�rnak!

— Nem kellett volna – ingattam a fejem. Kicsit zavar� volt, hogy idegenek voltak, s ennek ellen�re aj�nd�kot adnak – harminc ezer forintot, mint ut�bb kider�lt. �sszess�g�ben t�bb, mint kilencven ezer forint gy�lt �ssze.

Nagyb�ty�m�kt�l h�tf� reggel k�sz�ntem el. A vas�rnapot v�rosn�z�ssel t�lt�tt�k, megmutattam a l�tv�nyoss�gokat. M�g �n koszt�mben a magyar �r�sbelire indultam, Jens�k Budapestre, Apu vezet�s�vel. Nem izgultam t�l az �r�sbeliket, tal�n ennek k�sz�nthet�en siker�ltek j�l, b�r a t�rit igaz�n k�nny�nek �reztem.

Kedden, meg�nnepelve, hogy t�l vagyunk k�t tant�rgyon is, elment�nk fagyizni a l�nyokkal; illetve szerd�n v�s�rolni. El kellett vern�nk a ballag�sra kapott p�nzt. Ez siker�lt is, mindh�rman vett�nk n�h�ny �j cuccot. Cs�t�rt�k�n angol ut�n egyb�l mentem haza, eb�d �s �t�lt�z�s ut�n m�r indultunk is Ferihegyre. A b�r�nd�m m�r k�szen �llt, csak n�h�ny �j ruh�t pakoltam m�g be pluszban.

A termin�lon azt�n hosszas b�cs�zkod�s k�vetkezett, hiszen h�tf�n nem rep�l�k haza, hanem a McLarennel egy�tt megyek Monac�ban.

— Tanulj is, ha lesz r� id�d! �s vigy�zz magadra!

— Meglesz, ne f�lts! H�vlak majd! Szeretlek! – �leltem meg el�sz�r Zs�t, majd Zolit.

13:45-kor iPoddal a f�lemben n�ztem az alattunk elter�l�, egyre kisebb Budapestet. Behunyt szemmel �ltem v�gig a p�r �r�s utat, nem t�r�dve �s nem gondolva semmivel �s semmire. �tj�rt a boldogs�g, a megk�nnyebb�l�s �s az izgatott v�rakoz�s. �jra tal�lkozhatok a sr�cokkal, nevethetek a h�lyes�geiken, ism�t s�t�lhatok Jess-szel �s Vivivel a paddockban, �s felfedezhetem a katal�n f�v�rost.

N�gy �ra ut�n t�z perccel sz�lltunk le Barcelon�ban.

— Hogy siker�ltek? – k�rdezte Jess, miut�n szerencs�sen megtal�ltuk egym�st. Csak ketten voltunk, mert Jensonnek elint�znival�ja akadt.

— T�l�ltem �ket, a t�bbi majd kider�l. De az angol k�nny� volt – vigyorogtam.

— Meg is lep�dtem volna, ha nem siker�l.

— Annyira j� v�gre itt! Hihetetlen, de azt hiszem, f�gg� lettem!

— A cirkusz �jabb �ldozata! �dv a klubban! Siker�lt kisz�r�tani?

— Igen, t�k�letesen. Tegnap f�jtam le hajlakkal.

A r�zsacsokorr�l volt sz�. Annyira gy�ny�r� volt, nem lett volna sz�vem a hervad�s ut�n kidobni, �gy a sz�r�t�s mellett d�nt�ttem. Az asztalom k�zep�n kapott helyet.

— M�g mindig semmit nem tudsz a k�ld�r�l?

— F�lek, hogy �r�k rejt�ly marad. Pedig sz�vesen megk�rdezn�m az indokot.

— K�r, hogy Sebas nem tudott seg�teni.

— Igen. Jut eszembe, nem l�ttad? Azt mondta, a spanyollal v�rni fognak.

— Lehet, hogy megbesz�l�se van – vonta meg a v�ll�t Jess –, vagy interj�ja. Fernandot p�ld�ul folyamatosan riporterek �s �js�g�r�k veszik k�r�l, gondolom Jaime sem j�rt jobban, se Pedro.

— Persze. Tudod, hi�nyzik az a k�t L�k�tt. Jaim�vel a legut�bbi verseny �ta nem tal�lkoztam. Sebivel k�r�lbel�l egy hete besz�ltem telefonon, meg h�tf�n k�ld�tt egy ’Sok szerencs�t!’ sms-t. Lassan m�r nem is tudom, hogy n�znek ki! – nevettem.

— Nem kell agg�dnod, ugyanolyan gyerekesek. Pihenj egy kicsit, f�l �ra m�lva az aul�ban tal�lkozunk!

— Rendben, szia! – k�sz�ntem el, �s foglaltam el a lakoszt�lyom, hisz id�k�zben meg�rkezt�nk a hotelbe. Lepakoltam, �s pihentem egy kicsit, �t nem �lt�ztem. A v�ros felfedez�s�hez a fekete harisnya, pink-fekete rakott szoknya �s pink fels� is j�. A szoknya volt az egyik �j szerzem�nyem.

Lent a hallban tal�lkoztunk Viviannal, �gy h�rmasban indultunk Barcelona felfedez�s�re. Nagyszer�en �rezt�k magunkat, m�g meg nem cs�rrent Vivi mobilja.

— Nico v�gzett. �n most megyek, majd tal�lkozunk.

— Visszatal�lsz? – k�rdeztem.

— Persze! Egyetek helyettem j�gkr�met! – integetett, �s lefordult az egyik sarkon.

— Biztos, hogy nem t�ved el? Mintha nem arr�l j�tt�nk volna – n�ztem Jessre aggodalmasan.

— Ne f�ltsd, Nagyl�ny m�r! Vesz�nk fagyit?

— �n most nem k�rek.

— Akkor v�rj meg itt! K�t perc �s j�v�k! – fordult sarkon, �n pedig nem tehettem m�st, mint engedelmesem le�ltem egy padra, �s a l�nyok furcsa viselked�s�n gondolkoztam. A pad egy v�zk�p� mellett �llt, �gy figyelhettem a csillog� cseppeket, m�g el nem s�t�t�lt minden.

Mosolyogva akartam lefejteni a szememr�l a k�t puha kezet, de h�trafogt�k, �s megk�t�zt�k �ket. El�bbi vid�ms�gom elt�nt.

— Seb? Mit csin�lsz? – k�rdeztem, mik�zben a kezek helyett m�r egy anyag biztos�tottam vaks�gom.

— Jaime? Sr�cok, ez h�lye a vicc!

A meglepetts�g hely�t a p�nik vette �t, a hangom a mondat v�g�re elcsuklott. Csup�n m�sodpercek teltek el, mi�ta Jess magamra hagyott; �s bek�t�zt�k a szemem, majd felemeltek, hogy egy kocsi h�tulj�ba dobjanak. Sik�tani sem volt id�m.

Kocsonyak�nt remegve pr�b�ltam �gy helyezkedni, hogy ne �ssem meg magam. Ajt�csap�d�sok, majd motorz�g�s, ahogy a kocsi elindult. P�ni f�lelemmel a hangomban sz�laltam meg.

— K�rem! Kik maguk? Mit akarnak t�lem? Sebi… ez egy�ltal�n nem j� vicc, hallod? Tudom, hogy te tudsz ilyen h�lyes�geket kital�lni! Abbahagyhatj�tok! Sebi!

Remegett a hangom, de nem tudtam tenni ellene. Egyszer�en nem tudtam elhinni, hogy t�nyleg elraboltak. Hogy nem figyelt fel r�nk senki az utc�n? Mi�rt pont velem t�rt�nik ez?