— K�rem, engedjenek el! Hall�?

�reztem, ahogy a szemeimet a r�m�let k�nnyei lepik el, mik�zben franci�ul �s n�met�l is elism�teltem k�ny�rg�sem. Majd j�tt az orosz, olasz �s spanyol. Legv�g�l a magyarral is megpr�b�lkoztam, mindhi�ba. Vagy nem �rtett�k, vagy direkt hallgattak, �lvezve retteg�sem, ami egyre jobban n�tt. Eladnak rabszolg�nak. Meger�szakolnak, �s meg�lnek. �r�ml�nynak k�nyszer�tenek. A rosszabbn�l rosszabb lehet�s�gek egym�st kergett�k a fejemben, �r�lt ringlisp�ll� v�ltozva.

De mit is v�rtam? Az ut�bbi f�l �v maga volt a mennyorsz�g, t�l sz�p volt, hogy igaz legyen, vagy sok�ig tartson. �gy t�nik, most j�tt el a fordul�pont, a mennyorsz�g pokoll� v�ltozik.

Annyira belelovalltam magam az �nsajn�latba, a v�rhat� rosszba �s p�nikba, hogy alig �rz�keltem, mikor a kocsi meg�llt, �s valaki a karomn�l fogva emelt ki h�tulr�l a friss leveg�re.

— K�rem… - suttogtam er�tlen�l, de m�r er�m sem volt rim�nkodni. Mi lesz most? Eladnak, megvernek vagy meger�szakolnak?

A p�nik �s a sokk teljesen mag�val ragadott, fel sem fogtam, hogy a k�t k�z milyen finoman fog, mennyire �vatosan ir�ny�tanak. Az ismer�s illat sem jutott m�r el az agyamig. Olyan voltam, mint egy rongybaba; mentem, amerre ford�tottak, �s tehetetlen�l �lltam, mikor megsz�nt a vezet�s; �s a v�llamr�l a csukl�mra v�ndoroltak a kezek. P�r pillanat m�lva mindk�t kezem szabad volt, a k�vetkez� m�sodpercben pedig a szemeimet takar� anyag t�nt el.

M�sodpercekig csak n�m�n pislogtam, hogy �jra megszokjam a f�nyt, de az el�ttem �ll� alak egyre jobban k�rvonalaz�dott.

— Mondtam, hogy nem j� �tlet!

— Nem sok�ig tiltakozt�l!

— Mert �gyse hallgatt�l volna r�m! Anne… Annie!

Puha k�z sim�tott v�gig az arcomon, az ismer�s hangok bek�sztak a f�lemen, a szavak �ssze�lltak, ahogy lassan a l�tv�ny is. Azonban nem tudtam elhinni!

Hatalmas pofont kevertem le az el�ttem �ll�, aggodalmas szemekkel r�m b�mul�nak, hogy az arc�n piroslott az ujjaim nyoma. A m�sik tettes megszeppenve h�tr�lt.

— Ti meg vagytok h�zatva! – sik�tottam magamb�l kikelve, �s �jabb pofonra emeltem a kezem, ez�ttal a m�sik b�n�snek c�mezve. – A sz�vbajt hozt�tok r�m, mire volt ez j�?! Ti bunk�… - lend�tettem a kezem, de a N�met elkapta. – szem�t… - lend�tettem a m�sik kezem, de azt is lefogta.

— Nem hitt�k, hogy ennyire mellre sz�vod! – v�dekezett.

— Nem hitt�tek? – visszhangoztam rik�csolva. – Tal�n vigyorognom k�ne, mikor azt hiszem, elrabolnak? Fogalmatok sincs, milyen �rz�s volt ott gubbasztani arra v�rva, mikor r�ngatnak ki, hogy ki tudja, milyen sz�rny�s�get tegyenek!

Z�d�tottam idegess�gemet ord�tva Sebastian k�p�be, mik�zben Jaime m�g mindig a f�ld�n �lt, ahova a nyaklevesnek k�sz�nhet�en ker�lt. Kit�ptem magam Sebastian kezeib�l, �s h�tat ford�tva nekik, indultam el… el�re. A v�ros sz�l�n voltunk, fogalmam sem volt, hogy jutok vissza.

— A.J. … ne haragudj! – k�rlelt szerencs�tlen�l Sebastian.

— Nem haragszom. Gy�l�llek titeket! – fordultam m�g vissza, remeg� hanggal kiab�lva. Nem akartam el�tt�k s�rni, de m�r nem sok�ig tudtam elfojtani. Magamon �reztem a N�met pillant�s�t, ahogy ism�t elindultam.

P�r l�p�s ut�n megtorpanni k�nyszer�ltem, Jaime jelent meg el�ttem, �s �lelt �t; nekem pedig megeredtek a k�nnyeim. A Katal�n csit�t�lag simogatta a h�tam, sz�p lassan megnyugodtam.

— Nem hitt�k, hogy komolyan veszed – suttogta bocs�natk�r�en a f�lembe. – Viccnek sz�ntuk, azt v�rtuk, hogy r�j�ssz. Gratul�lni akartunk.

— Szeretn�k visszamenni a hotelbe.

— Visszamegy�nk – b�lintott Jaime beleegyez�en.

A vissza�ton egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz, csendben kuksoltunk. A Katal�n vezetett, Sebastian az any�s�l�sen, �n pedig h�tul. A hotel el�tt Sebastian kipattant az aut�b�l, �s kinyitotta nekem az ajt�t.

— Ez a ti�d – ny�jtott �t kicsit esetlen�l egy r�zsasz�n� szegf�csokrot, aminek a sz�ra r�zsasz�n pap�rba volt tekerve.

— Nem �gy s�lt el a dolog, ahogy sz�ntunk, de fogadd el, �s gratul�lunk!

— K�sz�n�m – vettem �t ridegen, azt�n ott hagyva �ket, mentem be a hallba, k�rtem el a szobakulcsot, illetve k�rtem a vir�gnak v�z�t. Nem n�ztem r�juk vissza, abban a percben a legkev�sb� �rdekelt az � lelkivil�guk. Nem �rtettem, hogy lehetnek ennyire gyerekesek �s felel�tlenek. Egy�ltal�n, hogy tudtak ilyet kital�lni?

Gondolataimba m�lyedve engedtem a k�dat tele forr� v�zzel, majd fek�dtem bele, mindenf�le habf�rd�t �s tengeri s�t �ntve bele. Az egyetlen, amire most sz�ks�gem volt, az egyed�ll�t, hogy �tgondoljam a t�rt�nteket, illetve feldolgozzam. Nem voltam d�h�s a sr�cokra, ink�bb m�lyen csal�dtam benn�k.

A f�rd� teljesen ellaz�tott, f�l�lomban �ztattam magam, sok�ig. Ajt�csap�d�sra kaptam fel a fejem.

— Jaz, hol vagy? – hallottam Jessica hangj�t.

— A f�rd�ben! – kiab�ltam neki ki. P�r pillanat m�lva m�r az ajt�ban �llt.

— Hallottam, hogy nem valami j�l s�lt el a fi�k meglepet�se.

— Te tudt�l r�la? – d�bbentem meg.

— Vivi is. De csak arr�l, hogy meg akarnak lepni, ez�rt hagyjunk magadra.

— H�t ez�rt l�ptetek le! Furcs�llottam is.

— Rendben vagy?

— Persze. A csoda mentett meg egy sz�vrohamt�l, csal�dtam a fi�kban, de kezdtek t�l lenni rajta.

— �n sem �rtem �ket. Alext�l alapos fejmos�st kaptak.

— M�s helyzetben meglep�dn�k, de most nem �rdekel. Meg�rdemelt�k.

— Lej�ssz vacsor�zni? – k�rdezte p�r perces hallgat�s ut�n.

— Igen. Adj p�r percet!

— A folyos�n v�runk! – ment ki, �n pedig kisz�lltam a k�db�l, �s egy egyszer� barna fels�t vettem fel, farmerrel. Egy v�kony, r�zsasz�n� �vvel dobtam fel, de semmi t�bbet nem tettem.

Az �tteremben Lewis �s a Tri� mell� �lt�nk le.

— Hello, Baby! Mes�lj, mi �js�g? R�gen tal�lkoztunk! – kapott el egyb�l Frank, �s maga mell� �ltetett.

— J� itt lenni. Rem�lem, j� form�ban lesztek, nehogy elrontsatok egy ker�kcser�t! – fenyegettem �ket j�t�kosan, igyekezve leplezni nem �pp vid�m hangulatom. Semmi kedvem nem volt j�pofizni, ugyanakkor beavatni sem akartam �ket.

— Mi vagyunk a legjobbak, nem rajtunk m�lik!

A m�sik asztaln�l Sebastiant vettem �szre, ahogy a szeme sark�b�l engem figyel.

— Egyszer megn�zn�lek szerel� cuccban, ahogy kereket cser�lsz! A.J.! – lengette meg el�ttem Antoine a kez�t.

— Hmm? – n�ztem fel az alibik�nt el�ttem tartott �tlapb�l.

— Mi baj?

— Semmi, t�nyleg. Visszamegyek, nem vagyok �hes. Sziasztok! – k�sz�ntem el, majd a sz�kr�l felpattanva, szinte elmenek�ltem a r�m szegez�d� tekintetek el�l.

�t�lt�zve fek�dtem le, �s pr�b�ltam elaludni, de nem ment. �lmatlanul forgol�dtam a puha takar� alatt, egyre jobban m�rgel�dve. Az utc�r�l hangok sz�r�dtek fel, �gy kikelve az �gyb�l l�ptem ki az erk�lyre megn�zni, mi a j�kedv oka. Odalent az emberek t�ncoltak, vonatoztak.

— Utcab�l? – k�rdeztem magamt�l meglep�dve. Persze, mi�rt ne? Nyilv�n �r�lnek a k�zelg� futamnak, vagy Fiest�znak. Hirtelen �tlett�l vez�relve futottam a b�r�ndh�z, �s kaptam ki egy kezembe ker�l� farmert, meg egy sz�rke k�t�tt fels�t, azt�n egy barna csizm�ba belel�pve z�rtam be az ajt�t, �s indultam a mulatoz�k k�z�. Aludni �gysem tudtam volna egyhamar.

A t�megben forgol�dva hagytam magam sodorni egyik utc�r�l m�sikra, mik�zben h�l�t adtam a k�v�ncsis�gomnak, hogy lej�ttem. V�gre m�r nem csak a p�r �r�val ezel�tti p�nikomra gondoltam, hanem az eredetileg eltervezett �rz�s is kavargott bennem: �lveztem a ny�zsg�st.

— Annie… mit keresel itt? – hallottam meg a h�tam m�g�l az ismer�s hangot. Csod�lkozva fordultam meg, hogy egyenesen a mez�ny legifjabb spanyolj�val n�zzek farkasszemet.

— Jaime… Szia. H�t… �n csak… - n�ztem k�r�l a kezemet felemelve a t�megre mutatva, mintegy magyar�zatk�nt. A sr�con feh�r nadr�g volt egy k�k kock�s inggel, ami irt� j�l �llt neki. �llj, mi jut eszembe?

— J�, hogy tal�lkoztunk, k�l�nben elt�vedhett�l volna. Gyere – ny�jtotta fel�m a kez�t.

— Nem megyek vissza, csak most j�ttem! – ellenkeztem, mint valami sz�kev�ny. Hirtelen �gy is �reztem magam, mint akit valami tiltotton kaptak rajta.

— Nem visszavinni akarlak, csak bemutatni – mosolygott r�m eln�z�en, azt�n k�zen fogott, �s m�r h�zott is maga ut�n. A szel�d er�szaknak engedve k�vettem az egyik k�v�z� terasz�ra, pontosabban az egyik asztalhoz, ahol m�r �ltek.

— Annie… �k itt a n�v�rem, Marta, valamint a spanyolok im�dott focist�i: Fernando Torres, David Villa �s Iker Casillas, �s feles�geik: Olalla, Patricia �s Eva. A h�rom �r�lten vigyorog� sr�c pedig a haverjaim, Juan, Julio �s Sergio.

— �dv mindenkinek! A. J. K�rolyi – mosolyogtam zavartan a t�rsas�gra. Mit keresek �n itt?

— Jaime… - fordultam volna a sr�choz, de Sergio – azt hiszem – elkapta a karom, �s maga mell� h�zott.

— Ne vele foglalkozz, nem �rdemli meg! Ink�bb mondd meg, hogy ker�l ide egy ilyen angyal, mint te?

— Gyalog, a hotel nincs messze – t�volodtam t�le, egy�rtelm�en r�szeg volt.

— Ser, nyugi! – nevetett rajta Marta, �s megmentve �lt k�z�nk. H�l�s pillant�st k�ldtem fel�.

— Neked nem kellene aludnod, holnap vezetned kell – k�rdeztem a mell�m �l� Jaim�t.

— Egy-k�t �ra m�g nem a vil�g. A m�sort mindenk�pp megv�rjuk. J�kor �rkezt�l.

— Milyen m�sort?

— H�t a Font M�gic�t! Nem mondd, hogy m�g nem hallott�l r�la?

— A Zen�l� Sz�k�k�t. Gyere, mindj�rt kezd�dik! – magyar�zta a Katal�n nevetve, azzal k�zen ragadott, �s csak arra eszm�ltem, hogy m�r megint futva k�vetem. Mikor hirtelen meg�llt, majdnem neki�tk�ztem. Mosolyogva n�zett r�m, majd maga el� �ll�tott. A kezem m�g mindig fogta, de most valahogy nem is b�ntam. Abban a pillanatban t�k�letes volt minden. A mellkas�nak d�ltem, ahogy a v�z-f�nyj�t�k elkezd�d�tt, � pedig ujjainkn�l �sszekulcsolta a jobbunkat, majd �t�lelt, a hasamon pihentetve kez�nket. A show val�ban csod�latos volt, leny�g�zve figyeltem a zene �tem�re v�ltakoz� sz�neket �s form�kat.

— Ez csod�latos – suttogtam, k�ptelen lettem volna hangosabban megsz�lalni, �gy �reztem, azzal megt�r�m az idillt.

— Igen. Mikor Marta el�sz�r l�tta kiskorunkban, azt mondta, olyan, mint egy l�tom�s, t�l sz�p, hogy val�di legyen – �reztem, hogy Jaime mosolyog, mik�zben � is suttogva mes�lte az eml�ket.

— Meg�rtem – feleltem elhal�an. �n is �gy �reztem, t�l sz�p. De nem csak a sz�k�k�t, hanem a mes�s pillanat is.