- Eljössz velem Afrikába? – kérdezte Kellan az egyik szünetben két előadás között. Ez volt az első értelmes mondat amit Sonny felé intézett, mióta Ash szakított vele. Annak már van vagy két hónapja. Sonny meg is lepődött rajta, hogy Kellan újra tudomást vesz róla. Mivel egészen eddig úgy gondolta hogy a szakításnak Sonny az oka.

- Te most ezt tőlem kérdezed? – kérdezte Sonny, hogy megbizonyosodjék róla Kellan tényleg rá gondolt.

- Persze, miért van még itt rajtad kívül valaki?

- Nincs – válaszolta Sonny, még érezte hogy Kellan neheztel rá

- Sajnálom hogy olyan hülyén viselkedtem – bökte ki Kellan

- El van nézve, viszont azt meséld el nekem, hogy mi is ez az Afrika

- Tudod ez olyan PR fogás, benne vagyok az Unicef gyermekvédelmi programjában, és sok pénzre van szükség. Persze jó reklám ha egy ilyen híres ember megjelenik, és a cégek akik engem támogatnak ragaszkodnak ahhoz hogy néha megjelenjek ilyen helyeken.

- Értem, és mikor mennék, meg mennyi időre?

- Hát két hónap múlva indulnánk, és egy hét az egész.

- Remek, egy kis környezetváltozás nem fog megártani senkinek sem.

- Okés, esetleg este átmehetek hozzád? – kérdezte kissé félénken

- Ugyan Kellan, úgy teszel mintha olyan félelmetes lennék.

- Nem vagy az csak kicsit szégyellem magam, hogy olyan gorombán viselkedtem veled – válaszolta bűnbánóan.

- Én, rád, dehogy – mondta Sonny majd megölelte a srácot. Kellan meg mint aki nem tud ellenállni a leküzdhetetlen késztetésének homlokon csókolta a lányt.

- Akkor este – mondta Kellan, majd felpattant a helyéről és kifelé indult az épületből.

- Hova mész? – vonta kérdőre Sonny kissé mérgesen – előadásunk lesz.

- Majd este lemásolom rólad, most mennem kell. Taylorral van találkozom.

- Olyanok lesztek mint a túledzett vadnyulak, kicsit visszább kellene venni, nem gondolod? – kérdezte Sonny, de Kellan mintha meg sem hallotta volna, már el is tűnt a tömegben.

- Hát ez remek – méltatlankodott magában, majd visszament az előadásra, ez volt az első alkalom, hogy szívesebben lett volna máshol, és nem a suliban. Valamiért nem tudta lekötni a tanár a figyelmét, pedig ez nagyon ritkán fordult elő. Mégis végigszenvedte az egészen este hatig tartó órákat, majd hazaindult.

Kellan Taylorral együtt Sonny házához ment. Steph nyitott nekik ajtót.

- Sziasztok fiúk – mondta feldobottan, majd Tay nyakába akaszkodott és megcsókolta.

- Egyedül vagy itthon? – kérdezte Kellan miután körbekémlelte a házat.

- Jha Sonny még nem ért haza a suliból, pedig már itt kellene lennie. Biztos valami közbejött neki

- Hát nem tudom, beszéltem vele a suliban, és megegyeztünk hogy itt találkozunk – magyarázta Kellan

- Értem, viszont addig is míg nem jön csücsüljetek le, csináltam vacsit – mondta Steph ,majd visszament a konyhába, a fiúk meg követték őt.

- Tudjátok mit láttam az egyik pletykalappban? – kérdezte Steph, miközben a sütő felett sertepertélt, és a szószt kóstolgatta. A fiúk nem válaszoltak, ezért folytatta – egy címlapon egy hatalmas kép Ashleyről és Jackről, ahogy kéz a kézben sétálnak a Rodeo Driveon – mondta és végig Kellan reakcióját figyelte. De a srác arca mozdulatlan maradt, semmi érzelmet nem lehetett leolvasni róla.

- De legalább dobta végre azt a szánalmas Brigittet – jegyezte meg Tay.

- Hát igen – válaszolta Steph – csak azt sajnálom hogy Jack nem Sonnyval jött össze.

- Szerintem így minden sokkal jobb lesz – mondta Kellan.

- Kezdek aggódni Sonny miatt, ilyenkor már gyalog is visszaér az egyetemről – mondta Steph aggódva

- Ugyan kicsim, Sonny már nagylány és tud vigyázni magára – mondta Tay és újra megcsókolta a lányt.

- Én azért mégis felhívom őt hogy hol van – mondta Kellan és az ő hangjában is hallani lehetett az aggódást. Kiment a konyhából a nappaliba

- Vele meg mi van? – kérdezte Steph halkan, hogy csak Tay hallja

- Nem tudom, egész délután furcsa volt, csak annyi mesélt el hogy újra beszélnek Sonnyval, meg hogy elhívta Afrikába.

- Nem veszi fel, vagyis hogy pontos legyek még csak ki sem cseng neki a mobil. Kezdek aggódni. Elmegyek körüllesek az egyetemen, hátha ott van még, és akkor nem volt okunk az aggodalomra – mondta Kellan, és sem Tay sem Steph nem tudott szóhoz jutni, Kellan már el is viharzott.

- Tényleg nagyon furcsán viselkedik – állapította meg Tay

- Te lehet kettőjük közt van valami – jegyezte meg kicsit alattomosan Steph.

- Nem hinném, szerintem csak Ash és Jack miatt van az egész, ők olyan pártévesztésben szenvednek – mondta Tay – De most ne foglalkozzunk velük, inkább használjuk ki hogy csak kettesben vagyunk – ajánlotta fel Tay

Este tíz körül hangos kopogásra ébredtek. Kellan dörömbölt az ajtón.

- Nem találtam sehol, olyan mintha teljesen nyoma veszett volna. Senki sem látta mikor eljött az egyetemről. Csak ezt találtam, de ez nem az ő keze írása – mondta Kellan és Steph orra alá nyomott egy papír fecnit.

- Visszamentem Torontóba, majd jelentkezem – olvasta fel Sonny szavait Steph. – Miért menne vissza Torontóba, és miért nem hívott fel.

- Nem tudom, de azt sem értem hogy miért az egyetemi szekrényébe volt begyömöszölve ez a levél. Én rosszat sejtek – mondta Kellan

- Ugyan, nyugi, ez még nem jelent semmit. Akárhol lehet. A rendőrségre sem mehetünk, még nem telt el egy nap.

- De mi van ha valaki elrabolta – mondta Kellan.

- Nem kell mindenhol rémeket látni – próbálta Tay megnyugtatni Kellant

- Jól van akkor holnap délig várjunk és ha nem jelentkezik akkor megyek a rendőrségre és bejelentem az eltűnését.

- Megegyeztünk – mondta Kellan megadóan, majd hazament. Reggel az volt az első dolga, hogy felhívja Sonnyt. De a telefonja még mindig nem volt elérhető. Négyszer próbálkozott, majd miután sikertelen volt, így felhívta Stephenit.

- Még nem jött haza – mondta azonnal mikor meglátta hogy Kellan hívja.

- Átmegyek – válaszolta Kellan, és meg sem várta mit mond Steph, már bontotta is a vonalat és indult is. Mire Sonny házához ért már két kocsi is parkolt a kocsi behajtón. Az egyik Ashleyé volta másik meg Lucasé.

- Sziasztok – üdvözölt mindenkit ahogy belépett a házba.

- Azt hiszem komoly helyzettel állunk szemben – mondta Steph

- Van egy ötletem, Sonny volt egy rendőrnél, egy felügyelő – mondta Ash – Bocsi de miattad volt ott – tette hozzá és Lucasra nézett. – Félt tőled, és elment a rendőrségre és azt hiszem Linus Rhys nevű nyomozóval beszélt.

- Miért félt tőled? – kérdezte Jack kiakadva

- Ez most nem számít, én most elhúzok a nyomozó után – mondta Kellan és már el is viharzott.

- Miért félt tőled Sonny? – kérdezte kicsit hangosabban Jackson.

- Jackson ez most tényleg nem számít – próbálta megnyugtatni Ashley a srácot, de Jack hajthatatlan volt.

- De igenis számít, mi van ha megint történt valami és félelmében ment el

- Figyelj rám Jackson – mondta Lucas és felállt, szembefordult Jack-kel. – Nem fogok kertelni, miattad volt az egész. Nem kellett volna kikezdened a csajommal – tette hozzá Lucas, majd gyomorszájon vágta Jacksont. Persze a srácnak sem kellett több, hogy jön ahhoz ez a taknyos kis senki, hogy mindenért őt hibáztassa. Jackson ökölbe szorított kezekkel támadt rá a srácra és teljes erőből ütni kezdte. Tay-nak egymaga esélye sem volt szétválasztani őket. Épp jókor jött a segítség Tristan személyében.

- Halihó Sonny idehaza van? – kérdezte ahogy belépett a házba, és akkor meglátta hogy a két férfi a földön verekedik. – Itt meg mi folyik? – kérdezte de nem várta meg a választ már Taylor segítségére sietett hogy szétválassza a két pasit.

- Megöllek te mocsok – mondta Jack, és Tristan meg Tay alig tudták távol tartani Lucastól.

- Most azt hiszem jobb lesz ha elhúzol – mondta Steph. Lucas nem válaszolt csak fogta a dzsekijét és elment.

- Ti tudtátok? – kérdezet Jack még mindig ingerülten

- Sajnálom, el kellett volna mondanunk, de Sonny ragaszkodott hozzá hogy ne mondjuk el – magyarázkodott Ash.

- Jogom lett volna tudni róla. Az én hülyeségem miatt van ez az egész, ha nem akadok ki mikor meglátom akkor minden rendben lenne, és ha láttam volna hogy Lucas bántja akkor minden másképp lenne

- Jackson nyugodj meg, túl sok a ha és az is lehet hogy semmi baja, csak egy kicsit el kellett tűnnie a világ elől – próbálta lenyugtatni Ashley

- Kérlek, most inkább ne is beszéljünk erről – csitította, majd Kellan után indult.

- Szerintem mi azért maradjunk itt, hátha Sonny is hazajön – mondta Steph nyugodt hangon, de azért látszott rajta hogy cseppet sem nyugodt. Jackson először nem tudta eldönteni hogy most Kellan után eredjen, vagy próbálja meg követni Lucas. Élt benne a gyanú hogy a srác keze van a dologban. Mi van ha egy elmebeteg, ha valaki képes megütni azt akit szeret az bármire képes lehet. Azt látta a legkézenfekvőbbnek hogy Lucas után eredjen.

- Hello Kellan, mert Lucas után indultam. Valamiért nagyon ellenszenves nekem az a srác.

- Csak azért mert egyszer bántotta Sonnyt.

- Kellan nem hiszem el, hogy lehetsz ennyire vak, ennyire naiv – akadt ki Jack, és lecsapta a telefont.

Kellan már a rendőrség előtt állt a kocsival, kiszállt és próbált nem feltűnést kelteni, hogy az emberek ne vegyék észre, most nem akart reflektorfénybe kerülni. Most olyan átlagos kisember akart lenni, mint mindenki más, hétköznapi ember, hétköznapi gondokkal.

- Jó napot Linus Rhyst keresem – mondta a recepciónál

- Nincs bent. Egy helyszínen van – mondta a lány. Kellan erősködött, hogy a csaj adja meg a helyszín címét, de a rendőrnő hajthatatlan volt, mivel Kellannak semmi keresnivalója nem lenne a helyszínen. De azért annyit sikerült elérnie hogy a csaj megadja a felügyelő telefonszámát. Kellan legyőzötten indult a kocsija felé, közben pedig tárcsázta a felügyelő számát.

- Hallo itt Rhys felügyelő – szólt bele a férfi

- Jó napot. Kellan Lutz vagyok, még nem találkoztunk, de az egyik közeli barátom nem olyan rég önnél járt a rendőrségen. Nagyon aggódom miatta, mivel nem szokott így szó nélkül eltűnni, és semmi érdemleges magyarázat nincs az eltűnésére – zúdította a nyomozóra a rengeteg infót.

- Talán Sophine Edinburghról van szó? – kérdezte azonnal a felügyelő

- Igen – vágta rá Kellan, egy részről ez megnyugtatta, mer a felügyelő ezek szerint emlékszik Sonnyra, másfelől viszont ez aggodalommal töltötte el, ezek szerint komoly gond van a felügyelő is aggódik. – Két óra múlva végzek, ha megfelel akkor az UCLA főépületénél találkozhatnánk – ajánlotta fel Rhys.

- Rendben, akkor két óra múlva – egyezett bele Kellan.

Kellan idegesen mászkált fel és alá az egyetem parkolójában, szombat volt, és szinte alig pár ember lézengett a suliban, csak pár biflos, Kellan egy pillanatok meg is mosolyogta, hogy Sonny is itt lenne, ha nem tűnt volna el. Néha ő is nagyon kocka tud lenni, aztán rá is jött hogy ez az egész nem is olyan muris. Minden egyes közelgő autó neszére falkapta a fejét, de tudta hogy a felügyelő még nem érkezhet meg. A kocsijának támaszkodva várt és várt, de az idő szinte csigalassúsággal vonszolta magát. Majd 45 percnyi késéssel megérkezett a felügyelő.

- Elnézést hogy késtem, de egy családi erőszakhoz lettünk kihívva. Az apa megölte a feleségét, és meg kellett várni míg kijönnek a gyámügyesek – magyarázkodott Rhys.

- Ugyan semmi gond. Csak nagyon aggódom egy barátom miatt.

- Sophine nagyon rémült volt mikor nálam járt, de sajnos meg van kötve a kezem ilyen esetekben. Rosszak a törvények, és az a baj hogy az ilyen mocskok mindig megússzák – háborodott fel Rhys.

- Van valami ötlete hol is kezdhetnénk? – kérdezte Kellan

- Először is utána kellene nézni annak a Lucas Stewart nevű srácnak, aki miatt Sonny nálam járt – mondta a felügyelő

- Nem is tudom, nekem semmi furcsa nem volt Lucason, sőt ma még úgy is nézett ki mint aki aggódik

- Fiam – mondta Rhys is megveregette Kellan vállát – Hidd el nekem tudom mivel állunk szemben. Nem minden olyan amilyennek látszik. Sonny félt tőle, tudjuk hol lakik az a fiú? – kérdezte Rhys

- Igen, nálam, amióta ideérkezett Torontóból. Az ég világon semmi furcsa nincs rajta, olyan átlagos mint én.

- Na persze te meg az átlagosság, tőled van oda az összes kis csitri a környéken – mondta a felügyelő viccesen.

- Oké akkor nem átlagos, szereti a sportot, a jó bulikat, a gyors kocsikat, és szerintem szereti Sonnyt.

- Pont mint te?

- Nem, én nem úgy – magyarázkodott Kellan

- Nem ez itt a lényeg, hanem hogy ő mennyire szereti szegény lányt.

- Arra gondol, hogy őrült? – kérdezett rá Kellan.

- Még az is lehet – mondta Rhys. – Nos akkor most irány hozzád, azt meglátjuk hogyan tovább – mondta Rhys, majd behuppant Kellan kocsijába.

- Elment – állapította meg Kellan miután átfésülték a házat és szinte semmi nyoma sem volt annak hogy Lucas akár csak egy napot is töltött volna Kellan otthonában.

- Nos ez egyre gyanúsabb – állapította meg Rhys – Valami használható nyom kellene amerre elindulhatnánk – tette hozzá. Kellan valamit mondani szeretett, de akkor megcsörrent a mobilja

- Azonnal ide kell jönnöd – mondta Jack a telefonba

- Ácsi, lassíts – szólt rá Kellan

- Figyi nem érünk rá, itt vagyok egy raktárnál és épp Lucast látom ahogy egy hatalmas utazótáskát vett elő a csomagtartójából.