|
57. rész
2010.05.19. 20:22
Jari hívta. Mikor a lány letette a telefont elgondolkozva nézett maga elé.
- Na, de legalább nem nekem kellett kitalálnom valami kifogást, hogy mért tűnök el pár órára.- mondta a már üres szobának.
Összeszedett pár cuccot és bezárta maga mögött az ajtót.
***
Seb az üzlet előtt találkozott Kimivel. A férfin látszott, hogy izgatott. Seb-nek fogalma sem volt, hogy mit kell ilyenkor mondani. Némán kezet fogtak és Seb tétován állt Kimi előtt. Kimi törte meg a csendet:
- Még egyszer gratulálok fiam! Ha szólíthatlak így.- tette hozzá halványan elmosolyodva.
- Köszi és persze… végül is, csak te neveltél évekig…na de hagyjuk!- kapott észbe Seb.
- Oké. Gyere!- kérte Kimi.
Beléptek az elegáns üzlet ajtaján.
***
Vénusz már sokadjára próbálta elérni a fiát, de semmi. Kimit nem merte hívni, de Sisut próbálta és a lány se vette fel a telefont. Sorra vette a lehetőségeket. Leonát tárcsázta, sikertelenül, majd Sebastiant és Danica-t. Aztán kifogyott az ötletekből. Értetlenül állt a szálloda folyosóján. Próbálta a fiát a szobájában keresni, de senki nem nyitott ajtót.
Majd a recepción próbálkozott, de a jelek szerint senki sem tartózkodott a szállodában. Sokadszor kérdezte magától, hogy merre lehetnek és mért tűnt el mindenki szó nélkül.
***
Kimi elégedetten lépett ki az üzletből. seb csak némán vigyorgott rá.
- Ne csináld már!- kérte Kimi.
- Mit ne csináljak?- kérdezte értetlenül Seb.
- Ezt!- szólt rá Kimi.
- Mért, mit csinálok?- kötözködött Seb.
- Ne nevess ki!- kérte Kimi durcásan.
- De még sose láttalak ilyennek.- jelentette ki Seb.
- Hát nem is volt még ennyi okom rá.- ismerte el Kimi.
- De mi ezen a nevetséges? Jó kedvem van és kész.
- Olyan vagy, mint egy tizenéves.
- És az rossz?
- Nem, csak jól meggondoltad te ezt?- kérdezte kíváncsian Seb.
- Hidd el, volt időm gondolkodni… kb. 18 évet.- válaszolta ironikusan Kimi.
- Értem.- volt Seb rövid válassza, azzal együtt érzőn tette a kezét Kimi vállára.
***
- Mi a baj lányom?- kérdezte Sebastian miközben az elgondolkodva maga elé meredő lány mellé ért.
- Semmi.- válaszolta semleges hangon a lány.
- Nem úgy nézel ki.- nem úgy nézel ki.- állapította meg az apja.
- Csak bánt, hogy nem Seb lett a világbajnok.
- De amit tett, az egy másik embernek sokkal nagyobb boldogságot jelentett.- válaszolta elismerően az apja.
- Tudom.- felelte kelletlenül Leona.
- Látom még nem győztelek meg arról, hogy helyesen cselekedett… képzeld magad az ő helyébe! Mire vágynál a legjobban? És vegyél számba mindent!- kérte Sebastian a lányát.- Mi lenne a legfontosabb az életedben, ha csak egy kívánságod lehetne? És megtennél mindent azért, hogy ez teljesüljön?
Leona értetlenül fordult az apja felé, majd találkozott a tekintetük.
Úgy érezte, hogy az apja nem csak Seb cselekedetéről beszélt… kicsit mintha az ő életüket is belevonta volna.
Hogy megtenne-e mindent azért, hogy boldog lehessen az, akit szeret? Hát, PERSZE! Kezdte úgy érezni, hogy az apja Vénuszhoz való viszonyára gondolt mikor ezeket mondta.
Némán átölelte apját, majd szó nélkül indult vissza a többiekhez. Már nem volt szomorú. Hisz végre Seb és ő is boldogok voltak… bár mindig együtt képzelte el a boldogságukat, de már nem tehetett többet annál, hogy mindent megtett azért, hogy Seb-et is boldognak lássa… és persze a szüleit és Vénuszt is… még Dani-t is. A kicsi rossz érzés, csak azért volt benne, mert valami felsőbb hatalom „játékának” vélte, hogy ő sem érheti el azt, akit a legjobban szeret… úgy ahogy az apja sem. Egyben bízott, hogy a keresztanyja tényleg jól választott ennyi év után.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
