Egy hónap telt el mióta megkapta az állást. Kicsit feszített volt a munkatempó, de jól érezte magát. Márkot csak a heti értekezleteken látta. Már nem is volt olyan tökéletes a pasi számára. Egy éve vált el, és volt egy 5 éves kisfia. Meg elég sok nő legyeskedett körülötte. A rendezvény szervezésével foglalkozó csoportban még két srác volt mellette, René és Nimród. A motor és autósportokból nem sok mindent tapasztalt, mert rendszerint a háttérben voltak.

Aztán a forma 1-es verseny előtti napokban még jobban felgyülemlett a tennivaló és azt hitte már haza se járhat aludni míg le nem zajlik. Mérges is volt rendesen erre a nagy felhajtásra.

Épp magában mérgelődve sietett végig a pilóták számára fenntartott folyósón mikor egy lendület a földre terítette. Csak pislogott és a plafont nézte, és másodpercekig meg se mozdult. Egy kék szempár nézett le rá. Kérdőn néztek egymásra mindketten. Először a srác szólalt meg:

-       Jól vagy?- kérdezte tőle, és a kezét nyújtotta felé.

Zina nem törődött a felajánlott segítséggel, inkább egyedül tápászkodott fel. Mérgesen nézett a srácra.

-       Ne haragudj, de te is figyelhettél volna.- mentegetőzött a srác.

-       Akkor se kell fellökni a másikat!- esett neki Zina.- Vagy ennyire energiát adott a red bull?- kérdezte dühösen.

-       Bocsi, még egyszer, látom nem vagy túl jó paszban.- mondta a srác.

-       Azt jól látod.- tette hozzá még Zina, majd elviharzott.

Remélte, hogy más már nem dönti fel ezen a folyósón.

A srác hosszasan nézte a viharos sebességgel távolodó lányt, csak annyit tett hozzá magában: remélem valaki leállítja ezt a viharos jelenséget. Aki mellesleg egész szép volt a morcossága ellenére.

Közben Zina már a másik folyósón viharzott és most ugrott be neki, mikor végig gondolta a történteket, hogy a redd bullt elfelejtette elhozatni. Gyorsan telefonált, szerencsére még időben.

Épp beesett a megbeszélt időpontra a tárgyalóba. Már mindenki ott volt, kivéve a „nagyfőnököt”.

-       Helló!- köszöntötte René és a mellette lévő székre mutatott.

-       Nimród?- kérdezte már nyugodtabban, mikor leült a srác mellé.

-       Kórház.- mondta röviden.

-       Az kellemetlen.- mondta együtt érzőn Zina.

Megérkezett Márk Arsavin is. Bevezetésként poénosan jegyezte meg, hogy valakinek nagyon sietős volt a folyósón… Zina a lehető legapróbbra húzta össze magát és remélte, hogy konkrétabbat nem tud.

Végig tárgyalták a következő nap intézendő ügyeit és megkapták az új feladatokat. Volt bőven belőlük.

Zina épp távozni akart a többiekkel mikor utána szólt a „nagyfőnök”.

-       Zina, maradna még egy kicsit!- kérte komolyan.

Ő csak bólintott és intett Renének, hogy menjen nyugodtan.

- Valami baj van?- kérdezte aggodalmasan.

- Mért gondolja mindig mindenki, ha beszélni akarok valakivel, máris baj van?- kérdezett vissza.

- Én se tudom… de tuti, hogy oka van.- válaszolta Zina meggyőzően.

- Jól sejti. Nem körítek. A megbízónk, a Hungaroring Start Zrt. munkatársa egészségügyi okok miatt nem tudott munkába állni, így az ő munkáját kéne átvennie a fennmaradó szabad idejében vasárnapig.- vázolta.

- Konkrétabban?- kérdezte óvatosan a lány

- Hosstessként dolgozott, de most babát vár, és nincs minden rendben a terhességével. Megígértem az igazgatónak, hogy biztosítok helyette egy rátermett hölgyet.

- Engem?- kérdezte csalódottan a lány

- Lát még itt valakit magán kívül?- kérdezte ironikusan Márk.

- Sajnos nem.- jegyezte meg halkan.

- Mi a baj? Nem szereti a forma 1-et?

- Semmi bajom a forma 1-gyel, de ha úgy éreztem volna, hogy alkalmas vagyok hosstessnek, ilyen munkára jelentkeztem volna.- próbálta elmagyarázni a kifogását Zina.

- Megértem kedves Zina, én viszont a főnöke vagyok és Önt választottam.

- Egyértelmű.- vette tudomásul lehangoltan.

- Nem is kíváncsi rá milyen a pilótája?

- Hát, milyen?- kérdezte vállrándítás mellett.

Egy fényképet dugott az orra alá. Zina sokáig nézte, forgatta majd ennyit mondott:

-       Gyerekek is versenyezhetnek?

-       A látszat néha csal!- hívta fel a figyelmét a főnök.- És gondolja maga olyan öregnek néz ki?

Na ez hatott Zinára.

-       Jó, hol találom, és mi a pontos feladatom?- kérdezte komolyan.

-       Látom gyorsan tanul… na 7-kor találkoznak a Hilton recepcióján, legyen fehér kosztümben vagy ruhában, mert hírtelen ez jutott az eszembe. Gondolom a pilótát fel fogja most már ismerni. Adok egy kivonatot a hosstess hölgy munkaköri leírásából Önnek.

-       Köszi, ja és hogy is hívják?

-       Rosberg, Nico Rosberg.

-       Értem, legalább remek neve van.- állapította meg.

-       Ha gondja lenne, hívjon nyugodtan!- kérte, és egy telefonszámot nyomott Zina kezébe.

Mire a lány feleszmélt már egyedül volt a tárgyalóban. 

Még felhívta kollégáját hazafelé menet a kórházba és jobbulást kívánt neki, majd beugrott az egyik üzletbe valami fehér rucit nézni.

Ahogy a próbafülkében álldogált elkalandoztak a gondolatai. Arra gondolt legalább a srác is szőke így illenek egymáshoz, de nem dobogtatta meg a szívét a fénykép róla. Bár nem is hiányzott neki ilyen kaland, és tuti, hogy a pasinak nem is fog tetszeni, és kiabálva fog menekülni előle. Na ez azért túlzás volt, gondolta újra át. Fehér rövid rakott szoknyát választott, hozzá magas szárú vászon csizmát, és vékonypántos, szűk felsőt. Na meg egy vékony, hosszú kötött kardigánt, ami szintén fehér volt. Egészen meg volt elégedve az eredménnyel. Gyorsan visszaöltözött és fizetett.