-          HALLÓ! VALAKI! Segítsen!

-          Ott vannak?

-          IGEN! Ketten!

-          Ne mozduljanak! Maradjanak együtt!

-          Értettem! – átölelt és megcsókolt. Nagyot sóhajtottam. – Már mindjárt jönnek és kimentenek minket!

-          Nem bírom Niko… - és elájultam a karjaiban.

Nem sok idő telhetett el. Art éreztem, hogy vízzel mossa az arcom Niko. A mentősök és a segítség már itt volt.

-          Brigitta. Nyugodjon meg. Itt vagyunk. Én Amanda vagyok. Mondja el, hol fáj.

-          A lábam. De az nagyon. – könnyeztem.

-          Értettem. Most bekötünk egy kis infúziót. Nagyon kiszáradt.

-          Brigitta. Most levesszük a lábáról ezt a törmeléket. Kicsit lehet fájni fog.

-          Csak vegyék már le! – kértem őket. Bólintott. Nekiláttak. Niko fogta a kezem.

-          Nem lesz baj.

-          Apám itt van? – kérdeztem a mentősöket.

-          Ki az apád? – kérdezte Amanda.

-          Fernando Alonso. A Formula 1-es bajnok. – szorítottam össze a fogaim.

-          Én nem láttam. Sajnálom.

-          Akkor még mindig mérges rám! – kezdtem neki a zokogásnak. Niko szorosan ölelt.

-          Fernando Alonso? – kérdezte egy fiatal mentős srác. – De hisz én láttam! Itt van!

-          Itt van? Biztos?

-          Biztos! Ő zaklatta annyiszor Lorenzot! – nézett Amandára.

-          Ő volt az? Ő Fernando Alonso?

-          Igen! Te nem tudtad?

-          Nem! Pedig tényleg folyton ott volt és követelte, hogy keressék meg a lányát! El sem ment, már napok óta kint van a mentősátorhoz közel.

-          És Kimi Räikkönen is itt van!

-          Apa. – mosolygott Niko. Ekkor levették a lábamról. Felszisszentem.

-          Menj kicsit arrébb Niko! Zack! Hozd a hordágyat!

Felraktak a hordágyra és elindultak velem kifele. Niko mellettem jött és fogta a kezem. Közben a lábam kötözték be. Hirtelen ismerős hangot hallottam meg.

-          De hisz ő a lányom! Engedjenek oda! Kicsim! – és már mellettem is volt…

-          Apu. Sajnálom. Ne haragudj rám. – sírtam és néztem a szemébe.

-          Jaj, dehogy haragszom! Jól vagy kislányom? Végre megvagy!

-          Szeretlek apu.

-          Én is téged! Kislányom!

Ekkor elsötétült minden és elájultam…