Hirtelen zajokat hallottunk felülről. Niko felpattant.
- HALLÓ! VALAKI! Segítsen!
- Ott vannak?
- IGEN! Ketten!
- Ne mozduljanak! Maradjanak együtt!
- Értettem! – átölelt és megcsókolt. Nagyot sóhajtottam. – Már mindjárt jönnek és kimentenek minket!
- Nem bírom Niko… - és elájultam a karjaiban.
Nem sok idő telhetett el. Art éreztem, hogy vízzel mossa az arcom Niko. A mentősök és a segítség már itt volt.
- Brigitta. Nyugodjon meg. Itt vagyunk. Én Amanda vagyok. Mondja el, hol fáj.
- A lábam. De az nagyon. – könnyeztem.
- Értettem. Most bekötünk egy kis infúziót. Nagyon kiszáradt.
- Brigitta. Most levesszük a lábáról ezt a törmeléket. Kicsit lehet fájni fog.
- Csak vegyék már le! – kértem őket. Bólintott. Nekiláttak. Niko fogta a kezem.
- Nem lesz baj.
- Apám itt van? – kérdeztem a mentősöket.
- Ki az apád? – kérdezte Amanda.
- Fernando Alonso. A Formula 1-es bajnok. – szorítottam össze a fogaim.
- Én nem láttam. Sajnálom.
- Akkor még mindig mérges rám! – kezdtem neki a zokogásnak. Niko szorosan ölelt.
- Fernando Alonso? – kérdezte egy fiatal mentős srác. – De hisz én láttam! Itt van!
- Itt van? Biztos?
- Biztos! Ő zaklatta annyiszor Lorenzot! – nézett Amandára.
- Ő volt az? Ő Fernando Alonso?
- Igen! Te nem tudtad?
- Nem! Pedig tényleg folyton ott volt és követelte, hogy keressék meg a lányát! El sem ment, már napok óta kint van a mentősátorhoz közel.
- És Kimi Räikkönen is itt van!
- Apa. – mosolygott Niko. Ekkor levették a lábamról. Felszisszentem.
- Menj kicsit arrébb Niko! Zack! Hozd a hordágyat!
Felraktak a hordágyra és elindultak velem kifele. Niko mellettem jött és fogta a kezem. Közben a lábam kötözték be. Hirtelen ismerős hangot hallottam meg.
- De hisz ő a lányom! Engedjenek oda! Kicsim! – és már mellettem is volt…
- Apu. Sajnálom. Ne haragudj rám. – sírtam és néztem a szemébe.
- Jaj, dehogy haragszom! Jól vagy kislányom? Végre megvagy!
- Szeretlek apu.
- Én is téged! Kislányom!
Ekkor elsötétült minden és elájultam…
AJÁNLOM AZ OLDALT
