Mérgesen néztem rá.

-          Vacsorát? Dehogy vacsorázok én veled!

-          Ez esetben…

-          Jó, jó! Mikor és hol?

-          Helyes. Majd elmegyek érted. Telefonszámod?

-          Nincs.

-          Jó kis trükk. Kár, hogy nem hat. – nyomta a kezembe a mobilját. Beleírtam kényszeredetten a számot. – Hidd el, nem fog fájni. Még élvezni is fogjuk egymást…

-          Ha ez bekövetkezik, hogy mi ketten élvezzük egymást, szakadjon rám abban a pillanatban a plafon!

-          Úgy rám is. – vigyorgott, magához rántott és mélyen a szemembe nézett. Alig kaptam levegőt a közellététől. Magabiztosan elmosolyodott, elengedett, majd elment. Felsóhajtottam.

-          Kész vagy? – kuncogott Robert.

-          Mindjárt. Sietek nagyon.

-          Menj csak.

Lassan átöltöztem, majd szomorkásan mentem ki Roberthez. Kimentünk a kocsijához. Beültem anyósülésre és becsatoltam magam.

-          Mire ez a komor hangulat? Nem tetszett a teszt?

-          Dehogynem keresztapu. Ez más dolog. A teszt volt életem legjobb élménye.

-          Akkor a kis Räikkönen?

-          Niko az agyamra megy. Megzsarolt, hogy elmondja apának, ha nem vacsorázok vele.

-          Tetszel neki.

-          Nem. Csak azt akarja. De én nem fekszek le vele.

-          Niko lehet kicsit akaratosnak, nőcsábásznak tűnik…

-          Mert az!

-          Apja vérmérsékletét örökölte. Te pedig szintén sokat kaptál apád vérmérsékletéből. De úgy érzem, ti még össze fogtok melegedni. Aranyosan mutattok egymás mellett.

-          Nem tudom Robert.

-          Én tudom. Tapasztalt vagyok az ilyenekben. Láttam Kimiéket és Nanoékat is a párjaikkal összejönni. Nem mellékesen itt az én kis feleségem is.

-          Jó, de ez másabb.

-          Nem az. Szereted?

-          Nem!

-          Ez gyors volt nagyon! – kuncogott fel. Megrántottam a vállam. – Őszintén. Nem adom tovább. Szereted?

-          Talán. Lehet. Nem biztos! – kétségbeesetten feleltem. Elmosolyodott.

-          Jó, nem piszkállak ezekkel. Végül is a szülinapod van…

-          Köszi. Mindent!