F�l 8-kor kil�ptem Robert�k h�z�b�l. A kaput amint �tl�ptem egy fekete Mercedes SLR parkolt le az �tsz�li patka mellett. Az ablakot leh�zta �s Niko n�zett r�m. Egy feh�r ing �s egy s�t�t nadr�g volt rajta. Arc�r�l nem hi�nyzott az a szok�sos kis huncut mosoly. Szem�vel v�gigm�rt.

-          Mire v�rsz? Pattanj be!

-          Hjajj… ok�. – szem forgatva foglaltam helyet az any�s�l�sen, majd becsatoltam magam. Elkezdtem szememmel k�mlelni kifele. � m�g nem is indult el. Engem n�zett.

-          Csinos vagy ma. Mint mindig.

-          Nem induln�l el? Legy�nk m�r t�l ezen az eg�szen! – pillantottam morcosan r�. Szeme rabul ejtett. Teljesen elvesztem benne. �llta a tekintetem.

-          Azt hiszem, akkor indulok.

-          Aha… Ez lesz a legjobb. – elv�r�s�dtem! Jaj, de �g�!

De mi van velem? Mi tetszik ebben az ellenszenves pasiban? Tal�n a st�lusa? Az biztos nem! Nagyon r�men�s! M�g soha nem volt senki ilyen velem! Akkor a szeme? Abban biztos elveszek! �s akkor meg sincs eml�tve az a huncut mosoly. De ha �t csak az �rdekli, hogy megszerezzen, akkor mit �r? Semmit.

A kocsival lass�tott, majd meg�llt. Egy parkol�ban voltunk. Kisz�llt a kocsib�l �s �tfutott az �n oldalamra, majd kinyitotta az ajt�t. Kiss� meglepett, de az�rt kisz�lltam, majd egy csendes „k�sz�n�m�t” rebegtem el. Karj�t ny�jtotta.

-          K�szen �ll ez a gy�ny�r� h�lgy a vacsor�ra?

-          K�szen. Mehet�nk.

Bel�pett az ajt�n �s nyitva tartotta nekem. Rendk�v�l udvarias volt most. Egy pinc�r az asztalunkhoz vezetett minket. Niko kih�zta nekem a sz�ket. Le�ltem �s kicsit elbambultam.

Az asztalunk az �tterem terasz�n volt �s l�tszott az eg�sz v�ros. Az esti f�nyek csod�sak voltak. Az asztalunkon volt m�g egy kis vil�g�t� �vegtest, benne egy gyertya lobogott, valamint volt m�g egy v�za, miben k�t vil�gos r�zsasz�n r�zsa.

-          Nos, hogy tetszik?

-          Elk�peszt�. Nagyon gy�ny�r�.

-          Akkor v�lasszunk vacsor�t.

-          Te mit v�lasztasz?

-          M�g nem tudom. Te?

-          �n sem.

-          J�k vagyunk. – kuncogott. – Akkor mi legyen?

-          �n azt hiszem maradok a hazai �zekn�l. Paellat k�rek.

-          Paella. Az meg mi f�n erem?

-          Nem ett�l m�g? – lep�dtem meg. Er�sen ingatta a fej�t. – H�t akkor k�telez� megk�stolnod!

-          �zleni fog nekem?

-          Nekem a kedvencem. �n aj�nlom neked.

-          Rendben. Megb�zok benned. Pinc�r! K�t paellat k�r�nk!

-          M�r hozzuk is!

Kis mosollyal n�ztem r�, majd tekintetem a v�ros fele terel�d�tt.