Kihozták az ételt, majd kettesben maradtunk. Niko megkóstolta. Eléggé ízlelgette.

-          Na? Milyen? Nem ízlik?

-          Hm… nem rossz. Egész finom.

-          Örülök. Ez spanyolban egy nagyon népszerű kaja. Mi otthon imádjuk.

-          Mi Finnországban maradunk a rénszarvasnál.

-          Óóó, ne! Megeszitek tényleg?

-          Meg! Nyam-nyam!

-          Gonosz. – játszottam a sértődöttet. Kedvesen elmosolyodott.

-          És, mi a foglalkozásod?

-          A foglalkozásom? – döbbentem le.

-          Aha! Tudod, az az, amit munkának hívunk. Amiért pénzt kapsz. Versenyző vagy?

-          Bár az lehetnék. – sóhajtottam fel. – Riporter-újságíró vagyok.

-          Ezt nem igazán értem. Versenyző akarsz lenni. Akkor miért nem vagy az?

-          Mert apám engedi szerinted?

-          Kit érdekel az apád? – hörrent fel. – Ne mondd, hogy te az apuci jó kislánya vagy!

-          Nem vagyok jó, de hogy versenyeznék? Nem engedi!

-          Nekem se engedte az apám. Érdekelt? Kicsit sem! Határozott voltam és Robert segítségével belefogtam.

-          Robert? Kubica?

-          Ki más? Neked nem ajánlotta fel, hogy segít?

-          De, de azt hittem, csak úgy mondja. Akkor vesztem nagyon össze apámmal.

-          Látod? Lemaradtál! Pedig neked is segített volna, ez tuti!

-          Nekem már mindegy.

-          Azért nincs minden veszve. Nagyon jó köröket mentél. Ha az egyik csapatnál megmutatnád nyilvánosan…

-          NEM NIKO! Apám megtudná!

-          És a csapatfőnökök is! Apád családtag! Kicsit veszekednétek, és…

-          Nem ismered az apám! Tuti kitagadna! Határozottan elmondta, nem akar engem olyanokban látni!

-          Nem tagadna ki! Az álmaid nem érnek meg ennyit?

-          Nem! Nem érnek meg! A családom fontosabb, mint az én vacak kis álmaim!

-          Ugyan már Brigi!

-          Figyelj Niko! Nem vagyunk olyan jóban, hogy te kioktass, mi jó nekem, s mi nem!

-          Még nem vagyunk olyan jóban!

-          És ha így folytatod nem is leszünk!

-          Jaj, Brigi.

-          Apám forrófejű! Fontosabb nekem a családom. Mert ha aztán nem sikerülnének azok az álmok, apám ugyanúgy haragudna rám, és akkor ár mit sem érnek az eredményeim.

-          De…

-          Itt zárjuk le ezt a témát, kérlek!

-          Rendben. Oké. De tudd, nem értek egyet veled!

-          Nem is vártam, hogy egyet érts! – mérges pillantást váltottunk, majd ő felsóhajtott és megrázta a fejét.