Enyhe fejf�j�ssal �bredt, de a k�v� seg�tett. El�t�rtek az eml�kek. S�rni kezdett. M�r azt hitte, v�gre beteljes�l a v�gya, �s M�rk viszonozza az �rz�seit, de nem tudta mire v�lni a tegnap est�t… t�nyleg ennyire adna a formas�gokra? � nem �gy ismerte. Megint arra jutott, hogy vele van a baj. Cs�rg�tt a telefonja. Ren� kereste.

-           Ugye te nem ker�lt�l k�rh�zba?- k�rdezte szemreh�ny�n k�sz�n�s helyett.

-           Nem sok h�ja volt…- v�laszolta f�radtan Zina.

-           Na akkor kapd �ssze magad, mert a f�n�k l�tni akar.

Zina sz�lni se tudott, csak kapkodta a leveg�t.

-           Mikor?- ny�gte ki v�g�l.

-           Nyugi, „ha bent leszel, keresd meg” �gy mondta.

-           A fr�szt hozod r�m!- mondta d�h�sen, de megk�nnyebb�lve.

-           Bocs, de k�v�ncsi voltam a reakci�dra.

-           Tudod kivel sz�rakozz!- mondta �s kinyomta a telefont.

Sietve rendbe szedte mag�t, �s fel�lt�z�tt. M�g mindig tartott a k�nikula, �gy r�vid, sz�k v�szonruh�t vett fel. Haj�t kif�s�lte �s egy hajp�nttal fogta �ssze.

Gyorsan lesietett a jeephez �s nekiindult. 1 �r�n bel�l ott is volt. �tk�zben nem unatkozott, mert volt hova telefon�lnia.

Idegesen �llt a f�n�k ajtaja el�tt, mintha meg�rezte volna a jelenl�t�t ny�lt az ajt�. M�rk �llt az ajt�ban.

-           J�jj�n be!- k�rte miut�n t�ltette mag�t az �mulaton.

Nem tudta nem �szrevenni a l�ny �lt�zet�t, de nem tilthatta meg neki, f�leg most nem, mikor m�g hosstesskedik is.

Hellyel k�n�lta.

-           J� napot!- k�sz�nt Zina, hogy zavara ne l�tsz�djon annyira.

-           Hogy �rzi mag�t?

-           Megvagyok.- v�laszolta r�viden.

-           Mi a baj mag�val?- k�rdezte a szem�ld�k�t r�ncolva a f�rfi.

-           Baj van velem?- k�rdezte Zina csod�lkozva.

-           Nem, nem a munk�j�val… �s nem is baj, csak nem olyan, mint a t�bbi l�ny.

-           M�rt, milyen a t�bbi l�ny?

-           Laz�bb, k�zvetlenebb, mosolyg�sabb…

-           Tudtam, hogy velem van baj.- sz�gezte le Zina.

-           De talpraesett, okos, fegyelmezett, b�tor �s szereti a kih�v�sokat. Sz�val olyan ember, aki a munk�j�nak �l… De ilyen fiatalon?- k�rdezte M�rk rosszall� tekintettel.

-           Ne haragudjon, de nem hiszem, hogy �nnel k�ne megbesz�lnem ezeket a dolgokat… am�g a munk�mra nincs panasz.- mondta kikelve mag�b�l Zina.

-           Csak seg�teni akartam.- mondta szel�den a f�rfi.

-           L�tja, ebben k�l�nb�z�m �n m�sokt�l, hogy seg�ts�g n�lk�l is boldogulok.- mondta b�szk�n a l�ny, �s indulni k�sz�lt.

-           V�rjon!- sz�lt r� a f�rfi.

Zina k�rd�n n�zett vissza a v�lla f�l�tt.

-           Nem akartam, de a hallottak ut�n vissza akarom k�rni a telefonsz�mot, �s persze ki is kell t�r�lnie a telefonj�b�l.

-           Rendben.- v�laszolta hat�rozottan.

Lebonyol�tott�k a dolgokat. Nem besz�ltek, csak elk�sz�ntek egym�st�l.

Zina elmerengve s�t�lt a folyos�n, de most az�rt �gyelt arra, nehogy fell�kje valaki. A b�f�be ment �s k�v�t k�rt. Le�lt az egyik sarokba. Arra eszm�lt, hogy egy sr�c n�zi �t. Sz�ke r�vid haja, �s helyes pofija volt. Ez jutott Zin�nak el�sz�r az esz�be. P�r asztallal arr�bb �lt egy m�sik sr�c t�rsas�g�ban. �t nem l�tta, mert h�ttal �lt neki, �s r�ad�sul s�t�tk�k- feh�r baseball sapka volt rajta. Gondolta, ki az a marha, aki ilyen melegben elviseli a sapk�t.

H�v�sa volt, az egyetlen k�zleked� �t a sr�cok mellett volt, igyekezett a besz�lget�sre koncentr�lni, de p�r pillanatra a sr�con felejtette a tekintet�t… majd a m�sikat is meg akarta szeml�lni, de mint aki �rd�g�t l�tott, �gy h�zta el a cs�kot onnan. Csak a f�ldszinten mert lelass�tani.