-       Te láttad ezt a csajt?- kérdezte a srác lassan eszmélve az ámulatból.

-       Mért, mi van vele?- kérdezte a másik srác.

-       Ne hülyéskedj Nico!

-       Nem én. Szerintem átlagos.- mondta a srác.

-       Épp ellenkezőleg.- jegyezte meg a másik srác.

-       Kimi, te jól vagy?- kérdezte komolyan aggódva Nico.

-       Soha jobban. Meg kell tudnom ki ez a lány!- mondta komolyan.

-       Ne már!- hördült fel Nico Kimi mondatán.

-       Sziasztok!- ült le melléjük egy fiatal srác.

-       Valami baj van? Olyan furcsán néztek.- mondta a srác csodálkozva.

-       Kérdezd Nicot!- csak ennyit mondott Kimi.

-       Á, jó hogy mondod! Tényleg téged akartalak kérdezni, mert rád tapadnak a nők.

Nico csak gúnyosan mosolygott a srácra.

-       Becsajoztál Sebastian?- kérdezte aztán gúnyolódva.

-       Ha nem lennénk jóba, még megsértődtem volna a hangnemen.- mondta a srác.

-       Na ki vele! Remélem te még nem kaptál napszúrást!

-       Szóval tegnap szinte feldöntöttem egy csajt a folyósón… elég mogorva volt, de nem csodálom, és meg akarom keresni, hogy tisztázzam vele, nem direkt volt.

-       És?- kérdezte várakozó teljesen Nico.

-       Hidrogén szőke, rövid haj, csodálkozó kék szemek, tökéletes alak…

-       És hány ilyen csaj futkározik a forma 1-es pilóták körül?- kérdezte nevetve Nico.

-       Csak egy!- mondta hírtelen Kimi, és a büfé ajtaja felé mutatott.

Elakadt a szavuk, legalább is Kiminek és Sebastiannak biztosan.

Zina érezte, hogy leblokkol, és mozdulni se tud, sejtette, hogy nem jó ötlet volt visszajönni a kávéjáért. Kétségbeesve kereste a kiutat, de nem látott egy ismerőst se. A két srác pedig közeledett felé. Elöl az imént szemügyre vett, mögötte a tegnap feldöntött és a „pilótája” is elindult. Fogta a „nyúlcipőket” és rohanni kezdett egész a lépcsőházig. Szinte feltépte az ajtót és elindult lefelé. Hallotta az utána siető lépteket visszhangozni. Futott, de sejtése se volt hova. Egy ötlettől vezérelve kirohant a lépcsőházból a folyósóra, és balra indult el. A lépteket még mindig hallotta, de lehet hogy már csak hallucinált.

Hírtelen véget ért a folyosó, és az „Arsavin” névtáblával találta szembe magát.

Egyik rosszból a másikba. Döntenie kell melyiket, válassza az imént „visszautasított” Márkot, akit már ismer valamennyire, vagy a vadidegen pasikat és az ellenszenves pilótáját.

Az elsőt választotta. Éppen jókor, mert ekkor jelent meg a fellökött srác a saroknál.

Zina kopogott és nem várva válaszra benyitott. Márk szerencsére egyedül volt.

-       Vészhelyzet.- mondta gyorsan a csodálkozó férfinak.

-       És ha lehet, visszavonom az előbbieket, tényleg szükségem van segítségre.- mondta sietve tovább.

-       Nyugi!- kérte Márk.

-       Jó… leülhetek?- kérdezte lopva az ajtó felé nézve.

-       Ide nem jönnek maga után.- mondta mintegy gondolatolvasóként.

-       Köszi.

-       Nincs mit, de elmeséli mi történt, vagy harapófogóval kell kihúznom?- kérdezte miközben egy pohár vizet nyomott a lány kezébe, aki még eléggé kapkodta a levegőt.

-       Persze. De nem nevet ki ugye?- kérdezte komolyan a lány.

-       Ígérem.- mondta és leült a lány melletti székre.

Figyelmesen hallgatta a lány beszámolóját a sráccal való ütközésről, majd a mai „viszont” látásról, a helyes srácról, akivel találkozott a tekintetük, majd a megfutamodásáról.

-       Látja erről beszéltem.- mondta mikor Zina befejezte a történetet.

-       Sejtettem.

-        Akkor van kedve munka után beszélgetni?

-       Sajnos a pilótámmal kell egy megnyitóra mennem.

-       Majd el felejtettem. Akkor hívjon fel, ha szabad lesz! Nem baj, ha késő van.- mondta és visszaadta a telefonszámot a lánynak.

Ö szó nélkül rakta el.

- Leírta ugye?- kérdezte mosolyogva a férfi.

- Na ná, mert amilyen peches vagyok, biztos elhagytam volna.- magyarázta, hogy nehogy másra gondoljon a férfi.

- Na elmentek már?- kérdezte kíváncsian a férfi.- Nekem mennem kell, így nem maradhat tovább.- folytatta.

- Remélem nincsenek már itt.- bizakodott Zina.

- Ne aggódjon, nem hagyom magára… majd tegyünk úgy, mintha elmélyülten beszélgetnénk a munkáról!- kérte a férfi.

-Jó, oké.- bólogatott a lány.

- De ha megszólítják, nem fogom elrángatni.- mondta komolyan Márk.

Zina némán bólintott.

Kiléptek a folyosóra. Csendes volt minden, szokatlanul csendes. Azért beszélgetni kezdtek. Zina már úgy érezte, ezt megúszta, de a lift előtt megpillantotta őket. Nyugalmat erőltetett magára és figyelembe se vette őket.

Nico viszont megszólította:

-       Kedvenc hosstessem, már meg se ismer?- kérdezte csodálkozva a lányt.

-       Ne haragudj!- nézett fel a papírokból, de a főnökömmel nagyon belemélyedtünk a munkába, így észre se vettelek.- mondta a lány.

-       Akkor mikor tudsz időt szakítani rám?

-       Attól függ mennyire fontos.- válaszolta a lány.

-       Meglehetősen, a megnyitóról lenne szó…

-       Jó, egy óra múlva szabad vagyok.- nézett az órájára.

-       Tökéletes, legyen a boxutcában a találka.

-       Nem jó, csak semleges területen tárgyalok. Legyen a ring parkolójában, fehér Nissan jeeppel vagyok. 5-re ott leszek.

-       Te tudod.- mondta vállrándítva Nico.- De az én kocsimnál, ezüstszínű Audi.

-       Oké.

Szerencséjére épp a lift is megérkezett. Márk is beszállt vele a liftbe.

-       Na egész jó volt.- mondta elismerően.

-       Inkább szánalmas.- állapította meg Zina.

-       Dehogy, kihoztad a helyzetből a lehető legtöbbet.

-       Kösz.

-       Kérdezhetek valamit?

-       Úgyis megkérdezi.-

-       Melyik tetszik?

-       Egyik se.

-       Na, van azért szemem.- mondta mosolyogva Márk.

-       Külsőre?

-       Például.

-       Nem is tudom, ez nálam nem olyan egyszerű…

-       Mért?

-       Mert igazán egyik se „fogott meg”…

-       De?

-       De a ferraris pilótának helyes pofija van.

Ezen Márk jót nevetett.

-       Akkor már nem szeretném tudni, mit gondoltál rólam, mikor először találkoztunk.

-       Már tegeződünk, vagy csak nyelvbotlás volt?- kérdezte naivan Zina.

-       Igaz, hogy nem ittuk meg a pertut, de már elég személyes dolgokról beszélgetünk, és szerintem így egyszerűbb. Vagy baj?

-       Nem, dehogy.

-       Jó, sajnos mennem kell, aztán ügyesen velük, és egy jó tanács: minél hamarabb tisztázd magadban, mit akarsz!

-       Igyekszem és még egyszer köszi.

-       Szívesen.

Zina egyedül maradt az épület földszintjén. Gyorsan behúzódott a női mosdóba. A falnak dőlt és kifújta a levegőt. Időbe tellett, mire helyrerakta a történteket magában. Aztán nyugodtan összefoglalta a dolgokat. Erre, muszáj volt időt szakítania a munka mellett. Remélte, hogy 5 percnél tovább nem kalandoznak el a gondolatai.

Szóval adott volt 3 forma 1-es pilóta: 1. Nico, aki ellenszenves, és öntelt, de határozott és nagyon jól nézett ki. 2.  A kölyök, aki fellökte, nem túl szimpi, de helyes, bár túl gyerekes kinézete van. 3.  A kék szemű ferraris, á most beugrott a neve is, Kimi Raikkonen. Szóval ő nem tudom milyen, de nagyon igéző szemei vannak.

Nem jutott előrébb, csak abban volt biztos, hogy Nicot a lehető legkevesebbet akarta látni, Kimivel szívesen szemezett volna még, és a kissrác pedig közömbös volt a számára.

Itt be is fejezte a gondolatait, és próbált a munkára koncentrálni. Sikerült is neki, ugyanis majdnem el is késett a megbeszélt időpontról.

Örömmel tapasztalta, hogy egyedül volt a srác, de azért óvatos volt. Magabiztos léptekkel haladt feléje.

-       Szia.- köszöntötte a srác derűsen.

Zina gyanakvón nézett körbe.

-       Hol vannak a többiek?- kérdezte komoran.

-       Milyen többiek?

-       Tudod te. Nem véletlen loholtam végig a fél épületet.

-       Egyszerűbb lett volna megállni…- vélekedett Nico.

-       Azt már nem!

-       És mért?

-       Semmi közöd hozzá!

-       Nagyon „harapós” vagy ma is… igaza lehet Sebastiannak, hogy rossz passzban vagy. Esetleg mindig ilyen vagy?- kérdezte kíváncsian a srác.

-       Ne aggódj, nem „húzom fel” magam, és nem borítasz ki! Egyébként ki az a Sebastian?

-       Megnyugodtam. Ha még nem mutatkozott volna be, vele ütköztél, de azt hittem, hogy már utána jártál. De mivel nincs sok időm, mondom a lényeget: 8-ra érted megyek. Addig hozd el a nevemre lefoglalt ruhát a szállodánk üzletéből, és abba gyere! Kb. 10-ig tart a fogadás, majd egy zártkörű buli lesz a pilótáknak, és te velem jössz! Ja és hova menjek érted?- kérdezte a srác végül.

-       Ismered egyáltalán a várost?- kérdezte gúnyosan Zina.

-       Nem, de a térképet igen.

Azzal a kezébe nyomott egy várostérképet. Zina berajzolta a keze ügyé eső tollal az útvonalat és szó nélkül visszaadta neki.

-       Kösz, és ha lehet a kevésbé harapós éned hozd magaddal!

-       Mindent a főnökért…és volt jobb dolgom is, mint azzal foglalkozni, ki volt az az idióta, aki nekem jött.- mondta, majd hátat fordított Niconak és elsétált.