Fél nyolckor már készen állt, vagyis fel volt öltözve, meg minden, de belül nem érezte magát készen a mai estére. Arra gondolt, ha minden kötél szakad, felhívhatja Márkot. Ez se nagyon nyugtatta meg. Nem akart jópofizni és ismerkedni sem. Túl rég tette már ezeket, ő már nem is tudott felszabadult lenni, kesergett a kanapéra dőlve. Már majdnem eleredtek a könnyei, mikor megszólalt a telefonja.

-       Tessék- mondta unottan.

-       Szia, te vagy Zina?- kérdezte az ismeretlen férfihang.

-       Ki kérdezi?

-       Kimi Raikkonen vagyok.

-       És honnan...

-       Ne is folytasd!- vágott közbe,- Nico adta meg a számod, mert nem tud érted menni. Csak szólni akartam, hogy ne lepődj meg, és nincs semmi összeesküvés a dologban… mármint részemről biztosan nincs.

Zina meglepődve hallgatta a srácot, és másodpercekig szólni se tudott.

-       Minden rendben?- hallotta a srác hangját.

-       Ja, igen.- eszmét fel a lány.- Oké, értem, csak Niconál sose lehet tudni, de felnégyelem ha…

-       Biztos nem.- jegyezte meg Kimi.

-       Neked legyen igazad!

-       Jó, akkor 10 perc és ott vagyok.

-       Rendben.

Bontották a vonalat.

A gondolatok csak úgy cikáztak át a lány agyán, egy pillanatra se nyugodott le. Már beletörődött a hosstess-ségbe, majd abba is, hogy Nico mondja meg mit csináljon, és mit vegyen fel. Abba is beletörődött, hogy bulizni is vele kell mennie… de hogy Kimi Raikkonen jön érte… mi jöhet még?

Nem volt ideje tovább járatni az agyát, mert megszólalt a csengő.

Zina gyorsan fölkapta a táskáját és egy utolsó pillantást vetett az összhatásra.

A ruha fehér volt, vékony pántos és hosszú testhez simuló. A dekoltázsa vízszintes volt, erre volt rögzítve a vékony pánt, a has részen pedig egy fektetett rombusz alakú ezüst és arany díszítés volt, mely a derék és csípő közti részt szabadon hagyta.  Rövid frufrut hagyott magának, a feje tetején és hátul pedig szétállóra zselézte a haját. A sminkje fekete, illetve szürke szemhéjpúder volt, a száját pedig sötét-bordóval hangsúlyozta.

Kicsit megilletődve lépett ki az utcára. A srác a kocsinak támaszkodva állt. Tetszett neki az összhatás. Fehér öltönyt viselt alatta pedig világoskék inget, persze nyakkendő nélkül.

-       Szia.- köszönt Zina.

Kimit először fel kellett „locsolni” az ámulatból.

-       Minden oké?- kérdezte a lány mikor nem kapott választ a köszönésére.

-       Persze, csak, muszáj volt megcsodálnom téged.- mondta lenyűgözve.

-       Köszi, de nem kell ez.- mondta Zina.

-       Ne legyél már ilyen gyanakvó! Tényleg jól nézel ki!

-       Akkor tényleg köszi. Mehetnénk?

Kimi udvariasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni a lánynak. Mikor elindultak Kimi a lánynak szegezte a kérdést:

-       És mit csinálsz, ha éppen nem hosstesskedsz Niconak?

-       Hát, dolgozom.

-       Bővebben?

-       Na jó, beavatlak a részletekbe… rendezvényeket szervezek a Hungaroringnek.

-       Ez a megnyitó is a te munkád?

-       Részben, mert 3-an vagyunk egy csoportban.

-       És velük is ilyen kimért vagy?

-        Ne cikizz!

-       Csak érdekel.

-       És még mi érdekel, a vezetésen kívül?

-       Te.

-       Nem hiszem el. Nem vagyok én olyan érdekes…

-       Olyan érdekes, hogy egy forma 1-es pilótának megakadjon rajtad a szeme?- fejezte be a mondatot Kimi.

-       Mondjuk.- válaszolta félénken a lány.

-       Akkor vagy kishitű vagy, vagy a munkád annyira leköt, hogy fel se veszed a feléd érkező jeleket.

-       Milyen jeleket?- kérdezte értetlenül Zina.

Megálltak, és Kimi leállította a motort.

-       Szállj ki!- kérte.

-       De minek?

-       Ne kérdezz semmit!

Mindketten kiszálltak a kocsiból. Egymás mellett álltak. Egy kevésbé forgalmas utcában voltak, így nem sok járókelő látta az eseményeket.

-       Csukd be a szemed!- kérte.

-       Mért?- kérdezte értetlenül a lány.

-       A szád is csukd be!

Zina már nem mert válaszolni, inkább becsukta a szemét.

-Hol vagyok most? Ne nyisd ki a szemed, úgy mond meg!- kérte a srác.

- Mellettem.

- Melyik oldalról?

- Jobbról.

- Igen ott láttál utoljára, de engedd szabadjára az érzékszerveidet!

- Nem tudom…

- Dehogynem! Gondolatban képzeld el, ahogy egy vonzó srác eléd lép… mit tesz ezután, ha el akar csábítani?

- Körbe sétál…

- Lassan?

- Igen, lassan és néha megáll közben.- mondta beleéléssel a lány.

- Hol van most?

- Mögöttem…

- Honnan tudod?- kérdezte a srác szelíden.

- Érzem a parfümje illatát.- mondta szenvedélyesen a lány.

 Milyen illat ez?- kérdezte Kimi is szenvedélyesen.

- Vonzó.

- Írd körül!- kérte Kimi.

- Friss, és üde, de enyhén édes, és lágy illat, mely magában hordozza a szenvedélyt…

- Mióta érzed az illatot?

- Mióta becsuktam a szemem…

- Jó, és most hol vagyok?

- Körülöttem… mindenhol… érzem, ahogy a levegő mozog, kavarog körülöttem a lépteid nyomán… igen, forogsz közben…

- Érted már?- kérdezte szenvedélyesen Kimi miközben megállt a lány előtt.

- Előttem vagy… és rám nézel, érzem a tekinteted a lecsukott szemeimen…és közelítesz felém, mert egyre erősebben érzem a parfümöd illatát…

- Jó tanítvány vagy!- mondta Kimi, miközben lágyan megérintette a lány kezét.

Mintha Zina sejtette volna ezt a mozdulatát, nem lepődött meg rajta. Vibrált a levegő köztük, a lány nem merte kinyitni a szemét, nehogy szertefoszoljon a kép és az érzés…

Nem tiltakozott, mikor Kimi ajkai az övét érintették. Hosszasan csókolták egymást, csukott szemmel, de az összes többi érzékszerveikkel érzékelték egymást.

Hírtelen maradt abba a csók. Zina zavartan nézett maga elé:

-       Mi volt ez?- kérdezte, mint aki álomból ébred.

-       Az igazi érzéseid és vágyaid.- mondta Kimi.

-       Nem értem…- mondta még mindig ámuldozva Zina.

-       Látod, mikor beszálltál a kocsiba, nem éreztél semmi illatot, de csukott szemmel mégis ki tudtad választani az én illatom, ebben az illatos és fülledt éjszakában.

-       Szóval végig tudtam milyen a parfümöd, csak nem volt tudatos?- kérdezte csodálkozva Zina.

-       Igen, így van.- mondta helyeselve Kimi.

-       És a te igazi érzéseid és vágyaid?- kérdezte komolyan a lány.

-       Reméltem, hogy elég meggyőző voltam…

-       Félek, hogy csak a lenyűgözés része volt!

-       Ne érts félre, nem lenyűgözni akartalak, csak rávezetni egy másfajta szemléletre.

-       Próbálom feldolgozni magamban, de kell egy kis idő…

-       Rendben, én itt vagyok.- mondta kedvesen Kimi.

-       Nem akarok ünneprontó lenni, de késésben vagyunk!