Sz�tlanul n�zt�k v�gig a sz�k�k�t j�t�k�t. Azt k�v�ntam, b�rcsak �gy maradhatn�nk �r�kre, megfeledkezve mindenr�l �s mindenkir�l, nem gondolva a k�vetkez�kre vagy k�vetkezm�nyekre. Sz�nd�kosan kapcsoltam ki az agyam, hogy ne gondolkozzak. Csak �lvezni akartam a pillanatot, Jaime �rint�s�t, illat�t, �lel�s�t; �s nem azon tanakodni, mikor bocs�jtottam meg neki ennyire k�nnyen, vagy mikor kezdtem el t�bbet �rezni ir�nta, hogy ne zavarjon ez a t�lzott k�zels�g.

Nem akartam minderre gondolni, de ahogy v�ge szakadt a m�sornak, a gondolatok ezernyi apr�, akaratos d�monk�nt furakodtak a fejembe. Azonban, ami jobban f�jt, hogy a sz�nj�t�kkal a var�zslatos pillanat is kipukkadt, mint valami bubor�k, ami eddig k�r�lvett minket, elz�rva a k�lvil�gt�l; s most a zsivaj, mely eddig kinn rekedt, ism�t eml�keztetett, hol is vagyunk.

�szrevettem mellett�nk a szint�n �lelkez� focist�kat �s p�rjaikat, a sejtelmesen somolyg� Mart�t, �s a vigyorg� fi�kat. A mes�s percek egy ezredm�sodperc alatt t�ntek tova, zavarts�got hagyva maguk ut�n. Elpirulva ford�tottam a tekintetem �sszef�z�tt ujjainkra, majd a tork�t k�sz�r�l� Jaim�re. Sz�trebbent�nk.

— Azt hiszem, ideje lenne most m�r visszamennem a hotelbe.

— Visszaviszlek – indult meg Jaime, �n pedig b�cs�t intve a t�bbieknek, k�vettem �t egy fekete Seathoz. Zavart n�mas�gban tett�k meg az utat a sz�llod�ig, a bej�rat el�tt �lltunk meg.

— H�t… akkor j� �jt – b�cs�zott, mikor kisz�llni k�sz�ltem, de erre lemerevedtem.

— Te nem j�ssz?

— Nem, �n otthon lakok, enged�lyt kaptam r�.

— Oh… �rtem… akkor j� �jt… �s k�sz�n�m az �lm�nyt – mondtam, azt�n zavartan pirultam el. A tekintet�nk tal�lkozott. Percekig b�multam a k�k szemekbe, elakad� l�legzettel. K�ptelen voltam elszak�tani a pillant�som, t�ls�gosan f�jdalmas lett volna.

A mobil cs�rg�se f�ls�rt�en r�ntott vissza a val�s�gban. Egy utols� pillant�s ut�n torok k�sz�r�lve sz�lltam ki a Seatb�l, majd az any�s�l�s ajtaj�t becsapva, sietve t�rtem vissza a szob�ba.

Azonban most sem tudtam elaludni. A boldogs�g, mikor a Katal�n �t�lelt, a k�k szemek fogs�ga �jra �s �jra eszembe jutott.

— Mi van velem? – s�hajtottam. Felid�ztem az aut�ban t�rt�nteket. K�ptelen voltam m�sfel� n�zni, a k�k �riszek elnyeltek. Alig kaptam leveg�t, a sz�vem ugyanakkor �rj�t� sebess�ggel dobogott. Mellesleg m�ris hi�nyzott, pedig nem olyan r�g v�ltunk el.

De ez �r�lts�g! Nem lehetek bel� szerelmes! Hiszen nem is ismerem! �r�kat besz�lgett�nk, t�bbsz�r is! De a t�vols�g! Spanyolorsz�gban lakik! �s szinte minden h�ten utazik a futamok helysz�neire! Toro Rossos! Nem j�rhatok egy Toro Rossossal, a McLarenhez tartozok! Sebi Red Bullos, �s vele is rengeteg l�gsz!

Morogva fordultam hasra, menek�lve az ellen�rvek �s �rvek el�l, a magammal folytatott besz�lget�s el�l azonban csak elalv�s szabad�thatott.

A p�nteki nap esem�nytelen�l telt. Megismerkedtem Heikkivel �s Catherine-nal valamint Timoval �s Isabell-lel. Sebi, f�leg a d�lel�tt folyam�n t�bbsz�r is bocs�natot k�rt, �n pedig nagy kegyesen megbocs�jtottam. Jaim�vel csak p�rszor tal�lkoztam, akkor is �gy tett�nk, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Igyekeztem elfelejteni a dolgot; mikor pedig r�j�ttem, hogy ez enyh�n sz�lva lehetetlen, pr�b�ltam elnyomni. Nem tudtam, mi lenne a helyes, mit kellene tennem. Nem tudtam, Jaime hogy v�lekedik a t�rt�ntekr�l. Sokszor vettem �szre, hogy rajtam felejti a tekintet�t, azonban kif�rk�szhetetlen maradt, �s nem is viselkedett a szok�sost�l elt�r�en.

A szombatot hasonl� semmittev�ssel t�lt�ttem. A focist�k megn�zt�k az id�m�r�t, p�r sz�t v�ltottam vel�k, az esetr�l azonban rendk�v�l tapintatosan �k is hallgattak. Megismerkedtem Raffell�val �s a kis Felipinhoval is.

— Ennival�an �des vagy, tudod-e? – nyomtam meg a kis orr�t, mire a kit�totta a sz�j�t, mintha etetn�m.

— Kis Hasp�k! – nevettem. Mikor r�j�tt, hogy m�gsem kap enni, cs�ny�n n�zett r�m, mondott valamit babanyelven, majd felk�redzkedett anyja karjaiba.

— Na, most el�stad magad! – nevetett Rafaella is.

— Valamit ki kell tal�lnom, hogy visszanyerjem az �r kegyeit!

— A ban�nt �s anan�szt nagyon szereti – kacsintott cinkosan Felipe.

— Megjegyeztem! – vigyorogtam.

Nem csak �n voltam el�julva a legifjabb pil�tacsemet�t�l, mindenki olvadozott a kisfi�t�l, f�leg a l�nyokat csavarta az ujja k�r�.

— Mi van veletek Jaim�vel? – k�rdezte Jessica vas�rnap a futam kezdete el�tt p�r perccel.

— Mi lenne? – k�rdeztem, min�l �rtetlenebb arcot v�gva.

— Tudod, hogy �rtem. Cs�t�rt�k �ta fur�k vagytok, alig sz�ltok egym�shoz, de folyton egym�st figyelitek, pl�ne, mikor azt hiszitek, senki sem l�t titeket. Az ostoba vicc�k miatt van ez?

— Nem, dehogy! T�l vagyok rajta, a bocs�natk�r�st elfogadtam. Hiszen l�ttad.

— Sebivel ugyan�gy vagytok, igen, l�tom. De Jaime?

— Neki is megbocs�jtottam.

P�r perces csend k�vetkezett, mik�zben fesz�lten figyelt�k az elrajtol� mez�nyt.

— Akkor mi a baj?

— Nem tudom. Cs�t�rt�k este utcab�l volt, �s lementem, �s h�t… tal�lkoztunk.

— Igen, �s? – noszogatott kicsit, mikor nem akartam folytatni.

— �n… teljesen �sszezavarodtam! Megn�zt�k a T�ncol� sz�k�kutat.

— A.J., ne kelljen mindent harap�fog�val kiszednem bel�led! – n�zett a k�perny�r�l r�m.

— Azt hiszem, kezdek beleszeretni – b�ktem ki suttogva. – A show alatt �t�lelt, ami annyira j� �rz�s volt – borzongtam meg csukott szemmel, akaratlanul is elmosolyogva –, �s ut�na, mikor visszavitt a hotelbe, a kocsiban… - hadartam, azt�n elhallgattam.

— Megcs�kolt? – n�zett r�m f�rk�sz�en.

— Nem, megsz�lalt a mobilja. De nem tudom, mi lett volna, ha.

— Mi a gond?

— Fogalmam sincs, mit �rez! K�l�nben is, ezt nem lenne szabad!

— Mi�rt nem?

— Mert k�t k�l�n csapat! Meg spanyol!

— Nem szereted a spanyolokat?

— Dehogynem! – mosolyodtam el ism�t, �nk�ntelen�l.

— Akkor? Ezek annyira er�ltetett kifog�sok, nem veszed �szre? A csapatk�l�nbs�g miatt nem �rdemes fennakadnod, mert nem tudnak mibe belek�tni! Nem tudsz titkokat kiadni!

— Nem tudom, Jess! Annyira nem tudom! Ezen r�g�dok harmadik napja, �s nem tudom; mit tegyek, mit gondoljak?

Ez ut�n j� ideig csendben figyelt�k a versenyt.

— Besz�lned kellene vele! – sz�lalt meg p�r k�rrel a verseny v�ge el�tt.

— Tudom, de nem tudom… Sebi! – szor�tottam meg Jess kez�t, mikor meg�rkezett a N�met f�keir�l sz�l� h�r.

— Sz�val nem tudom, mikor?

Ebben a pillanatban t�rte �ssze Lewis a kocsit. M�sodpercekig n�ma csend volt a motorhome-ban, megfagyott a leveg�.

Az esti bulira a l�nyokkal egy�tt k�sz�lt�nk. Egym�s haj�t k�sz�tett�k el, �s egym�st sminkelt�k ki. Catherine �s Isabell r�vidnadr�got vett fel egy-egy toppal, Vivian egy farmer szokny�t �s egy spagetti p�ntos fels�t, Jess egy hossz� ruh�t. Az �n v�laszt�som egy fekete mini ruh�ra esett, a hajam laza kontyba fogtuk. Hogy val�ban j�l n�zt�nk ki, az a minket k�s�r� fi�k elismer� pillant�saib�l egy�rtelm� volt.