— H�, Hercegn�! A test�reid hol hagytad, szerintem sz�ks�ged lenne legal�bb egyre.

— Szia, Sebi. Szerintem a test�r�kr�l ne besz�lj�nk, pl�ne ne te!

— Uh, bocsi! Mondd meg, mivel engesztelhetn�lek ki!

— Nem kell semmi. B�r egy italt hozhatn�l! – pillantottam a megrohamozott b�rpultra. Seb is arra n�zett, s�hajtott egyet, majd h�siesen bevetette mag�t a t�megbe.

— Szabad egy t�ncra? – suttogott a f�lembe a Katal�n tizenegy k�r�l. Na, most! – mondtam magamba, �s az asztaln�l �l�kre mosolyogva �lltam fel.

— Szia! Gratul�lok a ponthoz! – fordultam vele szembe, mik�zben k�zen fogva indultunk el a t�nct�r fel�.

— K�sz�n�m – jelent meg az arc�n egy f�lmosoly. – Nagyon j�l n�zel ki.

A dics�ret az � sz�j�b�l valami�rt sokkal er�teljesebben hatott r�m, pedig az este folyam�n mondt�k m�r p�ran. Az els� gyors sz�m ut�n egy lassabb k�vetkezett. A kezem a v�ll�r cs�szott, hogy �tkaroljam a nyak�t, � pedig a derekamn�l �lelt mag�hoz. �sszesimulva l�pkedt�nk ide-oda, mik�zben a tekintet�nk is tal�lkozott. Ism�t elvesztem a k�k �riszekben, minden porcik�m sik�tott a boldogs�gt�l, ami�rt ilyen k�zel vagyok hozz�.

— Annie… - ejtette ki suttogva az �ltala kre�lt becenevemet. A lelkem el�gedetten dorombolt, a sz�vem m�g hevesebben pump�lta a v�rt.

— Igen? – k�rdeztem kicsit k�b�n. Az a tekintet rosszabb volt b�rmelyik f�gg�s�get okoz� szern�l.

— Arra gondoltam, maradhatn�l m�g p�r napot, nem hiszem, hogy meg tudtad volna n�zni a teljes v�rost. Eg�sz h�tv�g�n a p�ly�n volt�l.

— Maradjak? Mi�rt? – k�rdeztem szel�den �s kicsit k�b�n, bel�l �r�mt�ncot j�rva, ami�rt felaj�nlotta.

— Megmutatn�m azt a Barcelon�t, ami �n ismerek – h�z�dtak ajkai f�lmosolyra, amit�l szapor�n verdes� sz�vem kihagyott p�r �temet.

— Nem tudom. Meg kell k�rdeznem Jens�ket.

— M�r eml�tettem nekik. Fel�le rendben van. Mit sz�lsz?

M�rgesnek kellett volna lennem, ami�rt a h�tam m�g�tt int�zkedett, de csak izgatott v�rakoz�st �reztem.

— Rendben, benne vagyok – mosolyogtam r�.

— Klassz. Holnap �t is k�lt�zhetn�l.

— Hm? Hova?

— H�t hozz�nk! A vend�gszoba szabad.

— Klassz – v�laszoltam mosolyogva, azt�n felfogtam a mondat �rtelm�t. – Mi? Mi�rt menn�k hozz�tok?

— Hogy ne kelljen a hotelben laknod, �s mert �gy j�val egyszer�bb. �s mert Any��k is sz�vesen l�tnak, persze – magyar�zta, mint egy �v�d�snak szok�s.

— Na de… - akartam tiltakozni, de semmi kifog�st nem tal�ltam, azon k�v�l, hogy nem kellene, �gy ink�bb m�rt k�rdeztem. – Meddig maradn�nk?

— Szerd�ig. Aznap m�r musz�j rep�ln�m. Megfelel?

Plusz k�t nap Barcelon�ban, Jaime t�rsas�g�ban. Hogy megfelel-e? FANTASZTIKUS!

— T�k�letesen – mosolyogtam r� biztat�lag.

— �r�l�k neki – mosolygott � is, majd visszak�s�rt az asztalhoz. A vigyor eg�sz �jjel levakarhatatlan volt az arcomr�l. A hotelben a holnap, pontosabban m�r az aznap �g�ret�vel aludtam el.

H�tf�n vid�man �bredtem. �sszepakoltam a kirakott dolgaim, felvettem egy nyakba k�t�s miniruh�t, �s lementem t�z�raizni. A hallban Jaim�vel futottam �ssze.

— Szia! Te mi�ta vagy itt? – k�rdeztem csod�lkozva.

— Hello! Nemr�g �rkeztem. �pp fel akartam menni, hogy megk�rdezzem, mehet�nk-e? Nagyon csinos vagy!

— K�sz�n�m. M�ris?

— Tal�n meggondoltad magad? – szomorodott el, amit�l el�gedetts�g t�lt�tt el.

— Nem, persze, hogy nem! – nyugtattam meg. – Csak enn�k valamit, mert �hes vagyok.

— �tk�zben vehet�nk valamit. Van egy nagyon j� p�ks�g nem messze – aj�nlotta lelkesen, amit�l elmosolyodtam. Annyira aranyos volt, nem volt sz�vem ellent mondani neki!

— Na, j�! Akkor lehozom a cuccom, �s elk�sz�n�k Jens�kt�l.

— Seg�tek! – l�pett mell�m, �s egy�tt ment�nk fel a negyedik emeletre. Kihoztuk a szob�b�l a b�r�nd�t, m�g egyszer k�r�ln�ztem, nem hagytam-e ott valamit, azt�n elb�cs�ztam nagyb�ty�m�kt�l.

A p�ks�gben Jaime vett p�r f�nkot, mivel nem hagyta, hogy �n fizessek.

— Gondolhatod, hogy nem engedem, hogy fizess! – mondta. – Ne egy�l t�l sokat, Anya istenien f�z, r�ad�sul gazpachot, ami nagyon finom!

— M�g nem ettem.

— Meg�ri megk�stolni! Im�dni fogod!

— Van m�r �tleted, mit fogunk csin�lni?

— Eb�d ut�n megmutatom Barc�t. Lehet, hogy Marta is j�n. Este DJ-skedem egy buliban, ha gondolod, oda is j�hetsz… - n�zett r�m �vatosan.

— Nem val�sz�n�, hogy kihagyom – v�laszoltam, mire felder�lt az arca.

— Holnap meg lemehetn�nk a tengerpartra. Nem olyan hideg m�r a v�z.

— M�g j�, hogy hoztam f�rd�ruh�t – nevettem. – Azt hiszem, remek k�t napunk lesz, Uram!

— �n is �gy hiszem, Kisasszony! Meg�rkezt�nk.

Bar�ts�gos h�z fogadott, kerttel, mediterr�n n�v�nyzettel �s sz�nekkel.

— Hah�, itt vagyunk! – ki�ltott Jaime, mik�zben el�reengedett az ajt�ban. Kisebb el�t�rbe jutottunk, ami az el�szob�nak felelt meg. Levett�k a cip�inket, majd a bolt�v alatt �tl�pve a nappaliba �rkezt�nk, ahol id�sebb Jaime Alguersuari fogadott minket.

— Apa, � A.J., Annie, � az ap�m – mutatott be minket.

— A.J. K�rolyi

— Jaime Alguersuari – r�ztunk kezet. – �s rem�lem, mondanom sem kell, hogy tegez�d�nk! – figyelmeztetett mosolyogva.

— Rendben.

— � pedig az �n Dr�ga, Egyetlen �desany�m – n�zett a bel�p� n�re Jaime.

— Jajj, Victor! Ne ess t�lz�sokban, ink�bb kavard meg az �telt, miel�tt le�g, �s nem lesz mit enn�nk! – fedte meg fi�t szeretetteljesen, amin csak mosolyogni tudtam.

— Ezt csak elj�tssza, igaz�b�l im�dja, mikor b�kolok neki – hajolt k�zelebb hozz�m, mintha titkot s�gna, azt�n vill�mgyorsan t�rt ki anyja k�zlegyint�se el�l. Nevetve figyeltem a jelenetet.

— Carmen Escudero, �s mi is tegez�d�nk! – �lelt meg.

— El�rulod, minek a r�vid�t�se az A.J.?

— Annabelle Jasmine – feleltem k�szs�gesen.

— �t �vesen a bab�mat h�vtam Annabelle-nek – jelent meg a l�pcs� tetej�n Marta. – Szeva!

— Szia! Az �n bab�mat nem Martanak h�vt�k – vigyorogtam r�.

— Nos, m�g meggondolom, hogy megs�rt�djek-e – �lelt meg nevetve. – �csi, k�sz van m�r a kaja?

— M�g nem, de a tej mindj�rt kifut! – kiab�lt vissza Jaime, mire Carmen egy szempillant�s alatt elt�nt.

— K�t ball�bas a konyh�ban – adta meg a magyar�zatot Marta. – Ak�rcsak Apu.

— Hallottam �m! – fortyant fel a k�t eml�tett egyszerre, mire elnevett�k magunkat.