Szerencsére nem késtek el. Nico az aulában várta őket két srác társaságában. Nelson Piquet és Lewis Hamilton volt a társasága. Zina azt hitte, hogy Niconál ellenszenvesebb egyeddel nem lehet találkozni, de Lewis ezt felülmúlta. Szavakba nem tudta önteni miért, de érezte legbelül a csontjaiban.

Zina megfogadta magában, hogy memorizálja az összes pilóta nevét és társítja arcokhoz, mert idáig nem nagyon foglalkozott vele.

-       Jól áll a ruha!- mondta Nico, miután megtörténtek a bemutatkozások.

-       Köszi, te is jól nézel ki, de neked könnyű…

-       Mért is?- kérdezte kíváncsian Nico.

-       Mert jó „alapból”, nem nehéz.

-       Hé, ezt vehetem bóknak? Mi történt veled, hogy nem akarod minden mondatban leharapni a fejem?- kérdezte értetlenül.

-       Jó, ha tetszik, veheted bóknak, de nem fogom túlzásba vinni!- hívta fel a figyelmét Zina.

-       Értem, de ez is haladás. Látom jót tett, hogy Kimi ment érted.

-       Mért gondolod ezt?

-       Neki egy nő se tud ellenállni…

-       Ez hülyeség, és téma lezárva!- mondta határozottan Zina.

-       Jól van! Gyere, menjünk be!- kérte normális hangnemben Nico.

A megnyitó egy kiállítás megnyitója volt, tele furcsa képekkel, amik nem nyerték el Zina tetszését, de hát nem is neki kellett, hogy tetsszen. Megtették a kötelező jópofikat, majd Nico bemutatott még néhány pilótát neki. Majd következett a vacsora. Itt látta újra Kimit. És épp egymás mellé kerültek, persze a másik oldalán Nico ült.

- Na, hogy érzed magad?- kérdezte derűsen Kimi.

- Túlélem.

- Akkor nem igazán nyűgözött le a kiállítás.

 Enyhén fogalmazva.

- Akkor lelépünk?- kérdezte komolyan Kimi.

- Na persze, hogy mindenki rólunk pletykáljon…

- Ugyan már!

- Egyébként se lehet, mert kötelességem van Nico felé.

- Simán lerázom.

- Nem lehet, mert jelenleg a főnököm.

- És te mindig azt teszed, amit a főnököd mond.

- Sajnos, muszáj, mert a másik főnököm „felnégyel”, ha nem…

- Na ezért szeretek én a magam ura lenni.

- Én még nem tartok ott, hogy megtehetném.- mondta sajnálkozva Zina.

- Ti meg miről sugdolóztok?- kérdezte rosszalló tekintettel Nico.

- Csak a függetlenségről.- magyarázta Zina.

- És kitől akarsz független lenni?- kérdezte kíváncsian Nico.

- Mindenkitől.- mondta egyszerűen a lány.

- Vigyázz, mert egyszer fel kell adnod a függetlenséged, ha jön a szőke herceg fehér lovon!

- Még jó hogy kinőttem a mesékből.- jegyezte meg Zina.

- Pedig azt hittem, hogy Kimi kedvéért újra hinni fogsz benne…

- Na, itt fejezd be!- szólt bele fenyegetően Kimi.

- Majd meglátjuk kinek lesz igaza.- mondta a témát lezárva Nico.

A továbbiakban kerülték az előbbi témát, és mikor vége lett a vacsorának szélsebesen távoztak a helyszínről, immáron hármasban.

Zinának ott motoszkált a fejében, hogy fel kéne hívni Márkot, hogy nem tudnak beszélgetni ma este, mert Nico más programot talált neki. Nem merte hívni, olyan árulás félének tartotta, amit tett… de már kezdett „felengedni” és egyre jobban élvezte az estét. Aztán ott volt Kimi is, szerette volna tudni, mit is jelentett a srácnak a csók, de nem akarta, hogy bárki is gyanakodjon valamire. Elég volt, hogy együtt látták őket hármasban.

10-re értek át a zártkörű bulira. Első útjuk a pulthoz vezetett. Zina csak üdítőt kért, de Kimi azért rábeszélte egy kis töményre is. Aztán szépen egyedül hagyták a lányt. Már percek óta magányosan üldögélt a pultnál, mikor észrevette, hogy valaki nézi. Amennyire ki tudta venni a félhomályban gyanúsan emlékeztette a srácra, aki fellökte. Nagyon remélte, hogy a srác viszont nem emlékszik rá. Nem volt szerencséje, mert feléje indult el. „Kölyök-képű”, vigyorgós, szőkésbarna hajú, édes pofijú volt. Zina alig 18 évesnek saccolta. Farmerban és sötétkék pólóban volt. Hiába nézett kétségbeesetten körbe, nem volt jelenleg senki, aki megmentse.

Mosolyt erőltetett hát az arcára, és felkészült mindenre.

-       Szia, nem gondoltam hogy találkozunk újra.- mondta csodálkozva a lány.

-       Én meg azt nem, hogy egyáltalán találkozunk, mert meg voltam én nélküled is.- mondta gúnyosan.

-       Ennyire bánt, hogy fellöktelek?

-       Szóval beismered?- kérdezett vissza Zina.

-       Ha iszol valamit velem!

-       Feleségül ne menjek hozzád?- kérdezte kiakadva.

-       Ha gondolod…

-       Nem gondolom, és nem iszom.- mondta határozottan.

-       Mivel engesztelhetnélek ki?

-       Semmivel, csak hagyj békén!

-       Akkor egyedül maradsz, és nagyon unatkozni fogsz.- figyelmeztette a srác.

-       Nem kell értem aggódnod, fel tudom találni magam és nincs szükségem egy kölyök támogatására.- mondta fölényesen Zina.

-       Na jó, látom a harapósságod nem múlt el… utoljára kérdem, iszol velem valamit?

-       Utoljára mondom: nem!

Ahogy ezt kimondta, feltűnt a látómezejében Kimi, de Nico nélkül.

-       Sziasztok fiatalok!- mondta, mikor melléjük ért.- Jól szórakoztok?

-       Jobb már nem is lehetne.- jegyezte meg Zina.

-       Akkor már ismeritek egymást.- állapította meg Kimi.

-       Ez nem annyira igaz, mert még nem volt hajlandó elárulni a nevét.- árulkodott a srác.

-       És te bemutatkoztál neki?- kérdezte szemrehányón Kimi.

-       Nem, de…

-       Akkor?

-       Szia, Sebastian vagyok, és téged hogy hívnak?- próbálkozott a lánynál.

-       Hármat találhatsz, ha nem találod el, így jártál.- mondta gúnyosan Zina.

Kimi is csak nézett nagyot, mit művel a lány.

-       Látod, erről beszéltem.- mondta csalódottan a srác Kiminek.

-       Talán valamit elrontottál az elején.- vélekedett Kimi.

-       Mit rontott el?- fordult Zina felé.

-       Fellökött.- mondta durcásan a lány.

-       Ez van.- mondta Kimi, - Ezt nektek kell tisztázni, de nem lesz egyszerű.- mondta együtt érzőn Sebastiannak.

-        Menjünk inkább táncolni, vagy bárhova!- kérte könyörgő tekintettel a lány Kimit.

-       De először bemutatlak egymásnak titeket.- erősködött Kimi.

Egyikük se szólt semmit.

-       Na, ő itt Sebastian Vettel, Sebastian ő pedig Zádory Zina.

-       Szia.- mondták egyszerre.

-       Akkor majd összefutunk még.- mondta Sebastiannak Kimi, majd kézen fogta Zinát és elindultak.

Pár lépés után Zina azért elhúzta a kezét, mert nem akarta, hogy mindenki lássa. És még egyszer visszanézett, csak a megnyugvás miatt, hogy végre nem ő sopánkodik mások miatt. Nem is tudta igazán, mért viselkedik így ezzel a sráccal, de valahogy a jelenléte, a lénye ezt váltotta ki belőle. Sürgősen beszélnie kellett Márkkal, hátha ö tud segíteni rajta. Mert most úgy érezte, hogy szerinte is kicsit sok, amit művel.

Rátaláltak közben Nicora, aki el is vonszolta táncolni, ha már az „ő hosstesse”.

 Épp lassú szám ment. Szorosan ölelte át a srác, Zina szerint túlságosan is szorosan, bár jól esett neki. Becsukta a szemét és átadta magát az érzésnek… de nem úgy jöttek, ahogy Kimivel, nem volt vibrálás és nem érezte az összhangot…

Véget ért a szám, és szemével Kimit kereste, de nem találta. Szóval maradt Nico társasága, vagy az egyedüllét.

-       Szóval?- kérdezte Nicohoz fordulva.

-       Mit akarsz tudni?- kérdezett vissza.

-       Meddig tart az ún. műszakom?- kérdezte konkrétabban.

-       Ne hülyéskedj, még csak most kezdődik a buli.- jelentette ki Nico.

-       Akkor ez mi?

-       Na gyere, összeszedjük Kimit és átmegyünk a bárba.

Zina rosszat sejtett az iménti kijelentés mögött. Kimit egy szőke, hosszú hajú lány társaságában találták. Zina ölni tudó tekintettel nézett a srácra. Kimi meg csak értetlenül a lányra. A bárban aztán már ott volt a pilóták java. Még a számára nem szimpi Lewis és Sebastian is. Aztán ott volt Felippe, Nick, Nelson, Jensen, Adrian, Heikki és az említett két srác, na meg Zina „pilótája”Nico és Kimi. Egy nagy, kerek asztalt ültek körbe, és „örömmel” vette tudomásul, hogy ő az egyszem lány.

Nico hozta az első kört, és az egyetlen kikötése az volt, hogy alkoholt is kérjen mindenki. Zina nem nagyon tudta mi legyen, így Kimi „súgott” neki, hogy sört kérjen, az legalább sokáig tart.

-       Mióta ismered Nicot?- kérdezte felé fordulva Nelsino.

Zina meglepetten nézett rá.

-       Nem régóta, de mért kérded?- mondta értetlen tekintettel.

-       Nyugi, csak el kell kezdeni valahol a beszélgetést.- mondta mentegetőzve.

-       És hogyhogy nem a külsőmre teszel megjegyzést?

-       Az túl szokványos lenne… úgyis tudod, hogy jól nézel ki.

-       Ezt honnan veszed?

-       Látszik rajtad… felszabadult vagy.

-       Ez inkább az alkohol hatása, de azért köszi.

-       Nem mondtam semmi olyat.

-       Hát nem tudom mennyire vagytok jóba Nicoval, de mióta ismerem nem sok pozitívat találtam benne.

-       Akkor tényleg nem régóta ismered.

-       Pontosan tegnap óta.

-       De akkor mért vagy vele?

-       Elfogadod, ha nem válaszolok erre a kérdésre?

-       Akkor Nicot kérdezem meg.- mondta egyszerűen.

Zina végiggondolta a lehetséges verziókat, ha ő nem, Nico biztos elmondja mért is van vele.

-       Na jó, látom minden áron tudni akarod.

-       Én már csak ilyen kíváncsi vagyok.- mondta Nelsino közelebb húzódva a lányhoz.

Az italok is megérkeztek közben, és Zina belekortyolt a sörbe, de nem nyerte el a tetszését, bármilyen márkás is volt.

-       Szóval, rendezvény-szerveréssel foglalkozom, és a főnököm kérésére helyettesítem a lányt, aki idáig Nicoval volt.

Nelsino értetlenül nézett a lányra.

-       Mi nem volt világos?- kérdezte Zina a srácot.

-       Én azt hittem a csajjal tök privátilag van együtt…

-       Ezt én nem tudom, lehet, hogy tényleg így volt, mert tegeződtek is… de én, mint hosstess vagyok mellette.

-       És milyen a feladat?

-       Őszintén?