Frissen mosott hajjal és felfrissülve lépett ki a zuhanyzóból. Csak egy törölközőt viselt, de még így is melege lett, ahogy arra gondolt, amire készült. Így inkább nem gondolkodott, csak próbált ösztönösen cselekedni. Előkereste a különleges alkalomra tartogatott ruháját. Ciklámen színű, rövid, testhezálló ruha volt. Vékony pánttal és „V” kivágással, mely a mell rész alatt négyszög alakú kivágással folytatódott. Deréktól lefelé pedig vízszintes tüllbetétek tették sejtelmessé a ruhát. A haját vizesen bezselézte, és hátrafésülte.

Mély levegőt vett és beszállt a ház előtt várakozó taxiba. A Hiltonhoz kérte a fuvart. A lehető legtermészetesebben és magabiztosan sétált el a recepciós pult előtt, ahol nem is firtatták, hogy mi járatban, így nyugodtan beszállt a liftbe és megnyomta a 3-as gombot. A folyósón szerencsére senki nem volt. Kiszállt és jobbra fordult. Az emelet utolsó előtti szoba ajtaja előtt megállt, és hallgatózott. Zene szűrődött ki a szobából. Egy pillanatig azt hitte, hogy képes és megfutamodik, de aztán erőt vett magán. Bekopogott. Beletelt egy kis időbe, míg történt valami. Az ajtóban szerencsére a kívánt személy jelent meg. Kérdőn nézett a lányra.

-       Egyedül vagy?- kérdezte kicsit zavartan a lány.

-       Igen egyedül. Baj van?

-       Nincs és remélem nem is lesz.- mondta halkan a lány.

-       Bejössz?- kérdezte észbe kapva a srác.

-       Aha.

Utat engedett a lánynak és becsukta maga mögött az ajtót.

Zina nem is tudta hogy kezdje, de remélte gyorsan egymásra hangolódnak. Tekintetével megkereste a villanykapcsolót és lekapcsolta a villanyt. Csak az utca fényei világítottak be sejtelmesen. Még látta a srác csodálkozó tekintetét, lassan közelebb lépett hozzá. Szemben álltak és Zina egy pillanatra elbizonytalanodott, de ahogy megérintette a srácot, ez az érés el is múlt.

Gyengéden simította végig a kezét és a karját, érezte, hogy a srác bőre libabőrös lesz… Mindkét kezét a srác vállára tette és közben az ujjával a nyakát cirógatta… a srác csak állt és mozdulni se tudott az ámulattól.

A lány még közelebb lépett hozzá,a srác érezte a nyakán a leheletét… az ajkai a nyakát érintették és a srác önkéntelenül is hátrahajtotta a fejét, Zina pedig csak csókolta érzékien, majd ajkai az arcához értek és érezte az enyhe borostát, mely még vonzóbbá tette. Kezébe vette az arcát, és gyengéden érintette a srác ajkait, nem kellett sokáig várnia a válaszra… a srác magához húzta Zinát és szenvedélyesen csókolta.

Teljesen felkorbácsolta a vágyaikat a csók és egymás közelsége… egyre vadabbul csókolták egymást, majd a srác kezdte kihámozni a ruhából. Zina készségesen segédkezett. Az ágyon találták magukat, a srác is megszabadult a feleslegessé vált ruhadarabjaitól…

Zina felült az ágyon és megcsókolta a srác mellkasát, majd a hasát, és egyre lejjebb haladt a csókokkal… a srác nem bírta türtőztetni vágyait és hanyatt fektette a lányt az ágyon, kezeiket összekulcsolták, és a srác csókokkal borította a lány vágytól izzó testét… gyengéden, érzékien, vágyakozva csókolta őt. Zina beletúrt a srác szőkésbarna, enyhén hullámos hajába. Visszahúzta ajkaihoz a srácot. Testük összeért, és érezték egymás vágyát, izzását… Lekerültek az utolsó ruhadarabok is, testük összefonódott és vágytól izzó, forró testük lassú táncba kezdett…

Kábán és átszellemülten feküdtek egymás mellett, sokáig egyikük se szólalt meg. Végül Zina törte meg a csendet:

- Sebastian, nagy hülyeséget csináltam?- kérdezte halkan.

- Ne hülyéskedj!- kérte, miközben kezébe vette a lány kezét.

- Tudom, hogy nem ezt vártad tőlem…

- Legalább is mostanában nem.

- Sejtettem.

- De mégis itt vagy. Mi hajtott ide?

- A vágy… és tudom, hogy most megutálsz, de nem tudtam visszafogni magam…

- Nem utáltalak meg… sőt!

- Úgyis megfogsz…

- Ne mondd ezt!

- Akkor se, ha csak erre az egy alkalomra kellettél?

- Reméltem, hogy nem ezért vagy itt, de mivel nem kérdeztem semmit, elfogadtam a játékszabályaid.

- Furcsa hogy játéknak hívják, és mégis milyen komoly…

- Csak ha annak veszed.

Sebastian felült az ágyon és a ruhátlan lányt nézte… Zina önkéntelenül fordult el.

-       Nem kellene már itt lennem.- mondta zavartan.

-       Semmi komolyat nem akarsz, ugye?- kérdezte a srác végigsimítva a lány karját.

-       Így van… és sajnálom, ha fájdalmat okozok ezzel, de nem tudok többet adni…

-       Én is sajnálom, mert lehet, hogy összeillettünk volna.

Zinát megrémítette ez a kijelentés. Gyorsan megkereste a ruháit és öltözni kezdett….

-       Ne haragudj!- kérte Sebastian.

-       Te ne haragudj! Csak összekuszálni tudom a dolgokat.- magyarázta a lány.

-       De édesen és felejthetetlenül.- mondta és megcsókolta a lányt.

Zina felkelt az ágyról és hátrált néhány lépést, a srác vette a lapot, és nem követte.

-       Akkor csak olyan hírtelen távozol, ahogy jöttél?- kérdezte a srác.

-       Igen, és jól jönne egy hátsó ajtó…bár az erkély is megteszi.

-       Szóval nem akarod, hogy más megtudja.- állapította meg Sebastian.

-       Nem bosszúból vagyok itt…

-       Reméltem is.- mondta megkönnyebbülve a srác.

-       Mennem kell, azzal az erkélyajtóhoz lépett.

-       Csak egy kérdés!

-       Mit akarsz tudni?- kérdezte a lány.

-       Mindent…vagyis honnan tudtad, hol van a szobám?

-       Mikor a bárban voltunk, volt egy szám a kezedre írva… reméltem, hogy nem másvalakinek a szobaszáma.- magyarázta Zina.

-       Te akkor ilyenekre figyeltél?

-       Most már, muszáj mennem…

-       Tudom. Vigyázz magadra!

-       Te is.

Sebastian némán nézte, ahogy kimászik a lány az erkélyről a tűzlétrára, nem féltette, mert érezte, hogy megy ez neki…

Még egyszer visszanézett a lány és bár ne tette volna, mert akkor nem láthatta volna a srác szomorú tekintetét.

Lelkiismeret-furdalással mászott tovább, de nem engedte magát elgyengülni. Beszállt az egyik várakozó taxiba és hazavitette magát.