Kábán ébredt, pislogva nézte a plafont, majd oldalra fordult. A tegnap estére gondolt, mintha nem is ő lett volna. De az érzések az övéi voltak és senki nem vehette el tőle. Nem bánta meg, amit tett, bár félt tőle, hogy nem volt elég óvatos és meglátta valaki. Nem akarta, hogy a két srác tudjon róla.  Remélte, hogy Sebastian se szólja el magát. Felkelt és letusolt. Frissen és üdén lépett ki a fürdőszobából. Még dúdolt is magában, ami nem volt jellemző rá.

Szomorúnak kellett volna lennie, de nem tudott az lenni. Rég vagy talán még sose érzett így egy srác iránt sem. Egy láthatatlan kötelék képződött tegnap köztük, a feltétlen bizalom és elfogadás köteléke… hogy mért nem akart többet? Talán még nem jött el az ideje.

A telefon csörgésére összerezzent. Márk volt az. Csak arra volt kíváncsi, hogy van, mert tegnap nem jelentkezett. Megnyugtatta, hogy a körülményekhez képest jól, és mindjárt a tettek mezejére lép, vagyis elindul a munkába. Márk nem siettette, mert tudta bármennyire is lelkis a munka az első nála.

Zina letette a telefont és gyorsan megivott egy kávét. Majd világoskék miniszoknyát, fehér topot és fehér sportos szandált húzott. A kellemes klímájú kocsiban vidám zenéket hallgatott, hogy ráhangolódjon a mai napra. Ma volt a verseny. Elhatározta, hogy bármennyi dolga is legyen, megnézi a versenyt.

A Renével és Nimróddal közös irodájukba is jókedvűen lépett be. Renének rögtön feltűnt, hogy sugárzik a lány.

- Pasi van a dologban.- jelentette ki mosolyogva.

- Semmi közöd hozzá.- mondta töretlen jókedvvel Zina.

- Na azért avass be egy kicsit!- könyörgött a srác.

- Nem- nem!

- Olyan vagy!

- Te is!

- Ja keresett az egyik lovagod…

- Melyik?- kérdezte kíváncsian Zina.

- A ferraris.

- És mit akart?

- Nem mondta, de elég zavart volt.

- Na ez hiányzott csak.- mondta Zina aggodalmas tekintettel.

Már nem volt olyan jókedve.

-       Akkor nem miatta vagy ilyen jókedvű.- állapította meg a srác.

-       Fogd be!- szólt rá Zina.

-       Á, a régi éned!- „örvendezett” René.

-       Ha bárki keresne, nem láttál!- szólt rá Zina.

-       Oké, nem felejtem el.- ígérte a srác.

Zina a pilóták motorhome-ja felé vette az irányt. Szerencsére, mint szervezőnek nem okozott gondot a bejutás. Épp megérkezett Kimi lakókocsijához, mikor megjelent az ajtóban a srác. Meglepetten nézett a lányra.

-       Szia!- köszönt először Zina.

-       Szia, tegnap nem volt módunk beszélni…- mondta rögtön Kimi.

-       Mármint normálisan.- helyesbített a lány.

-       Igen, persze.

-       Szóval?

-       Jó lenne valamikor leülnünk, beszélgetni, feltéve, ha neked is oké.- mondta Kimi.

-       Oké, van mit megbeszélnünk… gondolom a verseny után, érsz csak rá.

-       Igen, úgy 6 felé már ráérek.

-       Hol?

-       A szállodánkban.

-       Muszáj?

-       Akkor valami közeli kávázóban?

-       Jobban hangzik.

-       Akkor találkozzunk a szálloda parkolójában!- kérte Kimi.

-       Jó, akkor, 6-kor ott.- egyezett bele Zina.

-       Nicoval beszéltél az óta?- váltott témát Kimi.

-       Este felhívott…

-       És?

-       Megkért menjek vele ma a záróbulira.

-       Megkért!?

-       Igen és beleegyeztem.

-       Biztos jó ötlet ez?- kérdezte Kimi aggódva.

-       Még egyszer nem fog megtörténni ugyanaz, ha erre gondolsz.- magyarázta Zina.

-       Értem.

-       Mennem kell.- mondta zavartan a lány.

-       Rendben, vigyázz magadra!

-       Te is, és sok sikert!

Azzal Zina visszaindult az irodaházba. Kimi még sokáig nézte a távolodó lányt. Olyan más volt, mint tegnap. Nem érezte köztük az összhangot, a vibrálást mintha eltávolodott volna tőle. Talán ő rontott el valamit, vagy mégse volt jó a megérzése a lánnyal kapcsolatban, de talán csak megijedt…