�r�kon �t �cs�r�gtem ott, a karommal �tkarolva a felh�zott t�rdeimet. A hideg r�zott, nem volt er�m ahhoz sem, hogy betakarjam magam. Csak b�multam magam el�, de nem l�ttam semmit sem.

�resnek �reztem magam.

K�v�l�ll�nak.

Egy �rt�ktelen szem�tnek, aki csak egy valamire j�. Arra, hogy �jra �s �jra megal�zz�k az �letben. Nem Kimi volt az els� ilyen f�rfi az �letemben… Nem ez volt az els� csal�d�som, de tal�n a legf�jdalmasabb?

Igen. A legf�jdalmasabb.

�s nem tudtam s�rni.

Meg�t�dve fordultam a mobilom fel�, amikor cs�r�gni kezdett rajta az �breszt�. Reggel 6 �ra.

9-kor kezd�dnek a szabadedz�sek.

G�piesen mentem be a f�rd�szob�ba, vettem egy hideg zuhanyt. A hajkef�vel v�gigsz�ntottam a hajamon �s belen�ztem a t�k�rbe.

Ugyanolyan �lettelen volt az arcom, mint amilyennek �n �reztem magamat. De nem �rdekelt.

Szinte nem is n�zve, hogy mit veszek fel, fel�lt�ztem �s elindultam lefel� a hallba. Bele sem gondoltam, hogy hogyan jutok ki a p�ly�ra. De nem is igaz�n �rdekelt. Majd lesz valahogy.

Odalent Sebit �s Christiant tal�ltam. Odaj�ttek hozz�m, b�r Sebi l�that�an sz�gyellte mag�t, de d�h�s is volt. Tal�n mag�ra, tal�n Kimire, tal�n r�m. Tal�n mind a h�rmunkra.

-          Szia Lau! – k�sz�nt Christian. – Minden rendben?

-          Persze. Mi baj lenne? – k�rdeztem vissza tomp�n, mire mind a ketten m�regetni kezdtek.

-          T�rt�nt valami az este? – �rdekl�d�tt �sszeh�zott szemmel Sebi. Megr�ntottam a v�llam. �rtelmezz�k, ahogy akarj�k. Nem �rdekelt.

-          Sz����p J� Reggelt! – k�sz�nt r�nk nagy vid�man Kimi. �, ez a hang! Mintha �jra k�st d�ftek volna a sz�vembe. – Mi ez a nagy punnyad�s gyerekek?

-          Semmi. – z�rta le a t�m�t a kicsi n�met, amikor l�tta, hogy a finn hangja hallat�n �sszer�zk�dom. – Lau, kij�ssz velem a p�ly�ra? – a szem�be sem n�zve b�lintottam.

-          Csatlakozhatok? – k�rdezte a J�gember. Jelentem, t�nyleg nincsenek �rz�sei. Bel�l szinte fuldokolni kezdtem a tudatt�l, hogy egy�tt kell lennem vele, m�g �gy is.

-          Fel�lem. – r�ntotta meg a v�ll�t Sebike. – Most viszont menj�nk enni, mert rohadt �hes vagyok!

-          �n megv�rlak a kocsiban. – sz�laltam meg el�sz�r magamt�l. – Persze csak ha odaadod a kulcsot. – nem n�ztem egyik�k szem�be sem, a padl�t fix�roztam. Mindh�rom f�rfi tekintet�t magamon �reztem.

-          Laura, mi a bajod? – fogta meg Sebi a v�llamat. Kib�jtam az �rint�se al�l.

-          Semmi. Be�lhetek a kocsidba? – k�rdeztem �jra.

-          Persze. Tess�k, a kulcsok.

Sietve elv�gtattam a parkol� ir�ny�ba �s be�ltem h�tulra, a vezet� m�g�tti �l�sre. Felpolcoltam a l�bamat, mert �jra sajogni kezdett a t�rdem.

A sr�cok kb. f�l �ra m�lva �rkeztek meg. Sebi egy szalv�t�ba csomagolva p�ks�tiket ny�jtott h�tra fel�m.

-          K�szi Sebi, de nem vagyok �hes. – utas�tottam el az �telt. Undorodtam, m�r az ev�s gondolat�ra is.

-          Nincs �tv�gyad? – vigyorgott r�m a visszapillant�b�l Kimi. Nem foglalkoztam vele. Ink�bb kib�multam az ablakon.

-          Ugyan m�r Lau! Enned kell valamit! Hoztam egy kis tejet is, meg husis szendvicset is! – vett el� �jabb csomagokat a kicsi n�met. – Sz�ks�ged van a t�pl�l�kra, a vitaminra, a feh�rj�re! – magyar�zta mosolyogva, h�trafel� fordulva. Kimi felr�h�g�tt. Nekem egy k�nnycsepp futott le az arcomon… 

Szerencs�re ekkor m�r belevackol�dtam a h�ts� �l�sbe �s Basi m�r nem l�thatta. Ellent�tben Kimivel, aki erre abbahagyta a f�lemet s�rt� nevet�st �s kif�rk�szhetetlen arccal n�zett r�m. Elfordultam t�le is.

-          Induljunk m�r! – k�rtem Sebastiant elcsukl� hangon.

-          Rendben! – morgott. – De a p�ly�n v�r r�nk egy nagy besz�lget�s! Nem �szod meg! – fenyegetett meg, majd �vatosan kihajtott a parkol�b�l. �gy �rt�nk ki a p�ly�ra, hogy egyszer sem �t�ttem neki semminek sem a t�rdem.