Lassan t�rtem magamhoz, b�r biztos voltam benne, hogy nem a saj�t kis irod�mban vagyok. Ott ugyanis nincsen �gy. M�g nem nyitottam ki a szememet, mert sutyorg� hangokat hallottam.

-          Mi t�rt�nt vele? – k�rdezte Kimi. Mi�rt kell neki mindig-mindenhol ott lennie?

-          Mit �rdekel az t�ged? Ha kider�l, hogy miattad ker�lt ilyen �llapotba, �n sz�tverem a k�ped! – a kicsi n�met el�gg� bepipult. R�snyire nyitottam a szemem.

-          Sz�val mi t�rt�nt vele? – k�rdezte Kimi �jra, higgadtan.

-          Arr�l faggattam, hogy milyen volt a tegnap est�je. Akkor kellett vele t�rt�nnie valaminek, ami �gy megt�rte! – Sebike elkezdett fel-al� j�rk�lni a szob�ban. – Eddig egy mosolyg�s, nevet�sre mindig k�sz Laut ismert�nk, most meg az is nagy sz�, ha elmosolyodik! – toppantott egyet a l�b�val. – Biztos nincs neked ehhez k�z�d?

-          H�t, lehet, hogy egy cs�ppet meggy�t�rtem a lelk�t! – vakarta meg a fej�t a finn.

-          Ezt hogy �rted? – Sebike fenyeget�n l�pett oda Kimi el�, aki h�trah�k�lt. – Mi volt azut�n, hogy felhoztad?

-          Val�ban tudni akarod? – k�rdezte szomork�san mosolyogva Iceman. Sebi nem t�g�tott el�le, �gy elmondta neki a t�rt�nteket. Sz� szerint. B� negyed �ra alatt a v�g�re �rt a t�rt�netnek.

-          Ez igaz? – tette fel a k�rd�st Basi d�ht�l izz� hangon. Kimi hely�ben �n nemmel v�laszoln�k. Viszont �gy l�tszik, m�g mindig volt egy kis tart�s benne, valahol m�lyen eltemetve.

-          Igen.

Erre Sebi nekiesett Kiminek. �k�llel bomosott egyet neki, majd a bord�it kezdte sorozni, illetve a gyomr�t. Kimi sz�ja felszakadt �s v�r sziv�rgott bel�le illetve az orr�b�l.  Ekkor m�r �n is talpon voltam.

-          Na mi van, mi�rt nem v�dekezel? – kiab�lt Kimivel Sebi, mert a finn egyetlen v�dekez� mozdulatot sem tett. Csak �llt ott �s v�rta a csap�sokat.

-          Mert meg�rdemlem.

-          Ezzel egyet�rtek! – Sebi �jra nekiesett volna, de akkor odamentem �s r�csimpaszkodtam a karj�ra.

Gondolom nem l�tta ki az, �s r�ntott egyet a karj�n. A lend�lett�l nekiestem az asztal sark�nak �s lehuppantam a f�ldre. Mindk�t sr�c ijedten n�zett r�m. Sebike j�tt oda mell�m, �s lehajolt hozz�m. Kimi is j�tt volna, de visszafogta mag�t. Nem is v�gytam r�, hogy hozz�m �rjen vagy b�rmilyen m�s form�ban �rintkezzen velem.

-          Lau, j�l vagy? – k�rdezte meg egyb�l. – Ne haragudj, nem l�ttalak! Gyere, visszaviszlek a hotelbe.

-          �s a szabadedz�s? – k�rdeztem a karj�ba csimpaszkodva. Kimire �gyet sem vetettem.

-          Azoknak m�r v�ge. – mosolygott r�m. – S�t, az interj�kat is letudtam. B�szke vagy r�m? – vigyorgott �jra kisfi�san.

-          Nagyon. – egy er�tlen mosolyra h�ztam a sz�m.

-          Akkor j�.

-          De… Mennyi ideig voltam ki�tve? – �rdekl�dtem gondolkodva.

-          Kb. 5 �r�t. Miut�n el�jult�l, Klaus jobbnak l�tta, ha nem �breszt fel �s hagyja, hogy kialudd magad.

-          �rtem. – feleltem az �lel�s�be b�jva. A karjai �t�leltek �s szorosan tartottak. De a l�nyeg az volt, hogy nem l�ttam t�l�k Kimit. M�g mindig ugyanott �llt �s itatta fel az arc�r�l a v�rt. L�that�lag zavarban volt.

-          Menj�nk? – k�rdezte Basi.

-          Igen. F�radt vagyok…

-          Akkor indulunk. – adta ki a parancsot, majd �tkarolva elindultunk kifel�. Az�rt m�g odafordult a finnhez. – Te meg szedd �ssze magad! De s�rg�sen! Nem ilyen bar�tom volt nekem!