Sebastian v�g�l is nem a sz�llod�ba vitt. Tal�lt egy mesters�gesen l�trehozott parkot, itt, ebben a sivatagi orsz�gban-v�rosban. Le�lt�nk egy padra az �rny�kba �s sok�ig csak hallgattunk.

J�l esett a naps�t�s, �reztem, ahogy �tj�r a meleg. Mintha egy kis �let is k�lt�zne bel�m. Behunytam a szememet, elny�jt�zkodtam a padon, �s pr�b�ltam nem gondolni semmire.

Sebastian megsimogatta az arcomat. R�n�ztem.

-          Sebi… - kicsit elh�z�dtam t�le. – Ezt nem kellene. Azt hiszem, �n nem �gy �rzek ir�ntad, mint.. Ahogy te ir�ntam. – mondtam a szem�be n�zve. �llta a tekintetem.

-          Tudom. �s azt is l�tom, amit te nem. – mosolygott szomork�san.

-          Ezt hogy �rted?

-          Gondolkodj. – k�rte kedvesen. – B�rmennyire is meggy�t�rt Kimi, te szereted �t. – k�zbe akart v�gni, de nem hagyta. Az ujjait a sz�mra tette. – Csssss… Hagy mondjam v�gig. M�r napok-hetek �ta figyellek titeket. Azok a kis pengev�lt�sok k�z�ttetek… Mind arra utalnak, hogy iszony�an vonz�dtok egym�shoz. A lelketek m�ly�n ezt ti is tudj�tok, csak nem akarj�tok beismerni egym�snak �s magatoknak sem.

-          Ez egy�ltal�n nem �gy van! – ingattam meg a fejem.

-          T�nyleg? – �rdekl�d�tt aranyosan. – H�nyszor gondolt�l „szabadid�dben” Kimire? Amikor egym�s k�zel�ben vagytok, mindig lopva figyeled �t! �s � is t�ged! No meg Kimi is iszony� f�lt�keny lett, b�rmely kis k�zeled�semre. Ne mondd, hogy nem t�nt fel. – elv�r�s�dve hallgattam. – De tudod mi a legnagyobb �rvem mellettetek? Ha t�nyleg csak gy�l�letet �rezn�l ir�nta, most nem lenn�l ennyire megsebezve. Ennyire �sszet�rve. – ism�t megsimogatta az arcom. Megkem�nyedtek az arcvon�sai. – Ezt soha nem fogom megbocs�tani Kiminek!

-          Mi�rt nem? Ki tudja, lehet �gy viselkedik, ha szerelmes. – fanyalogtam szomor�an.

-          Nem-nem! – ingatta meg a fej�t a kicsi n�met. – Egy�ltal�n nem volt ilyen rosszindulat�, ilyen kegyetlen p�cs. Igaz�b�l Jenni nagyon megsebezte �t, nem mondom el hogyan, majd �gyis kiszeded bel�le. Id�vel. El�g az hozz�, hogy ezt a b�nt�st valami�rt ezt rajtad vezette le. Pont azon a l�nyon, akit megszeretett.

-          Az�rt �n ebben m�g mindig k�telkedem.

-          Meg�rtelek. De �n akkor is r�gebb �ta ismerem �t. – erre nem mondtam semmit, csak v�llat vontam. F�lve n�ztem r�. – Mi az?

-          Semmi… - ingattam meg a fejem. – Hagyjuk.

-          Na.. Tal�n az zavar, hogy szeretlek?

-          Bizonyos szempontb�l igen. Mert �n nem tudom �gy viszonozni az �rz�seid. Viszont a bar�ts�godat nem akarom elveszteni �s azt sem szeretn�m, hogy Kimivel �sszeugorj miattam.

-          Emiatt te ne agg�dj. �n rendben leszek. �s ha sz�ks�ged van r�m.. Csak fordulj hozz�m! – mondta komolyan, majd elkalandozott a tekintete. Felcsillant a szeme. Kisgyerekk� v�ltozott. – Nyalunk egy fagyit? – mutatott lelkesen a k�zeli fagyi �rusra.

-          Persze! – mosolyogtam a lelkesed�s�n. – Epret, t�r�t �s tejcsokit k�rek. �s ha van, akkor angol puncsot! Sok tejsz�nhabbal! �s csoki �ntettel!

-          Ez az Kisl�ny! – nevetett r�m a kicsi n�met. – V�gre valaki, aki legal�bb annyira lelkesedik a fagyi�rt, mint �n!

-          Vagy csak r�j�ttem, hogy ma m�g egy falatot sem ettem! – mosolyogtam Sebik�re. – De mik�zben elnyaljuk, s�t�ljunk vissza a hotelbe.

-          Ok�s. – megfogta a kezemet �s futni kezdett velem a fagyisb�d� fel�. – Siess�nk! – nevetett. – A v�g�n m�g elolvad az �sszes fagyi ebben a nagy melegben!