A válasz elől elmenekülve siettem be a hotelbe, ahol a hallban összefutottam a csapat többi felével. Java részüket még nem ismertem, csak azokat, akik tegnap reggel bent voltak a home-ban.

Ők elindultak felém és megöleltek. Meglepődve néztem rájuk.

-          Aggódtunk érted. – mondta Marion, az egyik pultos lány. – Máskor figyelj jobban! Te is a csapatunkhoz tartozol, úgyhogy… - két srác, Mick és Tony a hátuk mögül egy csokor virágot varázsoltak elő, illetve egy kis csokiválogatást… - Ezt fogadd el sok szeretettel! – ezzel ünnepélyesen átnyújtották az ajándékokat.

-          Srácok… Ezt igazán nem kellett volna! – nagyon meghatódtam. Mind a hárman átöleltek, majd nevetve hőköltek vissza.

-          Te aztán nem tudsz elszakadni a víztől! – nevetett Mick.

-          Elárulod, miért csöpögsz már megint? – csatlakozott a haverjához Tony. Rosszalló pillantást vetettem az éppen belépő Vettelre.

-          Sebastian bedobott a szökőkútba. – morogtam, félig-meddig mosolyogva. Újra elnevették magukat, majd elküldtek átöltözni a vacsihoz.

Először azért odacammogtam a recepcióhoz, elkérni az új szobám kulcsát. Ahogy néztem a szobaszámot, leesett, hogy így átkerültem Sebi másik oldalára, kicsit messzebb a finntől.

Fölmentem a lakosztályomba, majd sikeresen lezuhanyoztam és átöltöztem. Egy egyszerű farmersortot és bézs színű felsőt vettem fel és egy papucsot. No meg az elmaradhatatlan térdfáslit.  Nem spiráztam túl a dolgot.

Miután kész voltam, siettem lefelé, mert már nagyon éhes voltam.

-          Nagyon szép vagy! – dicsért meg Rob, amikor összefutottunk.

-          Köszi. – vigyorogtam rá. – Kár, hogy ezt a bókot nem tudom viszonozni! – Nando felnevetett a háttérben, a lengyel meg mosolyogva csóválta a fejét.

-          Ez igazán rendes volt tőled. – morogta. – Azért megengeded, hogy az asztalunkhoz kísérjelek?

-          Szerencséd van, mert kegyes hangulatban vagyok. – biccentettem királynőien, mire Kubika méltóságteljes arcot vágva belém karolt és az asztalunkhoz vezetett.

Amin bevallom kissé meglepődtem, ugyanis nálunk foglalt helyet Sebin, Kimin, Nandon és Robon kívül még Stefano, Christian, Felipe és Petrov is, valamint Tony, Marion és Mick is. Szééép, nagy asztal volt, az hétszentség.

Sebi és Robi között foglaltam helyet, a lengyel mellett Nando volt, Sebi mellett pedig Kimi és Christian. A többiek velünk szemben helyezkedtek el.

Egész kellemesen telt a vacsora, Sebi, Rob és Nando elemükben voltak, szórakoztatták az egész asztaltársaságot. Nagyokat nevettem, de szinte mindenki. Egyedül Kimi vágott fapofát. Amikor csillapodni kezdett a hangulat, előkerült valahonnan – na vajon honnan? – egy pakli pókerkártya, illetve zsetonok minden mennyiségben.

Érdeklődve hajoltam közelebb, mert nagyon szerettem ezt a játékot. Robival épp sugdolózni kezdtünk a stratégiákat ecsetelve, mikor lecsapott ránk Nando ostorozó hangja.

-          Abbahagyni! Nincs duma! Játék van! – harsogta. – Sebi, Kimi, Vitalyj, beszálltok ti is, ugye?

-          Ha megtanítasz… - vont vállat Basi.

-          Én szívesen játszok! – vigyorgott Petrov. – Móresre kell tanítanom azt a lengyelt!

-          Höhöhőőőő – ennyi volt Robert reakciója, teljes izgalomba jött a játék lehetőségétől. – Azt majd még meglátjuk… - Nando Kimire nézett.

-          Kimster? Beszállsz?

-          Nem. – ingatta a fejét még mindig faarccal. – Ezt most kihagyom. Megyek aludni. Sziasztok. Jó Éjt! – köszönt el kikerülve a tekintetemet és már el is rohant. Hosszan néztem utána.