A pókerben természetesen én nyertem. Előbb-utóbb az összes srác savanyú arccal ült az asztalnál, kénytelenek voltak elismerni, hogy nem vagyok kispályás játékos. A kis házidöntőt Robert és én vívtuk.

-          Tudod, hogy én vagyok a legjobb pókeres? – kérdezte pár perc feszült csönd után Kubika. Ez jó jel. Biztos nincsenek jó lapjai, ha próbálja a figyelmemet elterelni a koncentrálásról.

-          Persze. De nálam nem vagy jobb. – nyújtottam rá vigyorogva a nyelvem. Felhorkant.

-          Kötve hiszem. A póker férfi sport. – legyintett fölényesen. Újra magára erőltette a magabiztos arcát. De hiába, már betekintést engedett a maszk mögé.

-          Persze-persze. – vigyorogtam.

-          Mást nem tudsz mondani?

-          Miért vagy ilyen bőbeszédű? – vigyorogtam továbbra is rendületlenül. – Ennyire rossz lapjaid vannak?

-          Dehogy. – legyintett egyet, majd megjelent egy izzadság-csöpp a homlokán. Nem kerülte el a figyelmemet.

-          Rendben. Akkor emelek .. Hmmm…. Tudod mit, Rob? – kérdeztem. – All in. – mondtam nevetve, majd betoltam az összes zsetonom. Kubika lecsapta a lapjait az asztalra.

-          Te győztél! – morgolódott, mint egy morgó maci. – Nekem csak egy kettes párom volt! Neked? – azt hiszem a drága hülyét fog kapni.

-          Nekem semmim. – rebegtettem rá a szempilláimat. – Blöfföltem. De úgy látszik bejött. – nevettem el a végét. A többiek félve néztek Robikára, akit láthatólag gutaütés kerülgetett. A lapjaim után kapott és felfordította őket.

-          Ez… Ez… Ez hihetetlen! – kiabált. – Hogy lehettem ilyen vak! Biztos, hogy a dekoltázsodat bámultam a lapok helyett! Legközelebb apáca jelmezben ülhetsz csak le játszani! Vagy zsákruhában!

-          Szerintem úgy is szexis lenne… - mélázott el hangosan Petrov. Mindenkiből kitört a kuncogás.

-          Ha ezt Kimi hallotta volna… - dörmögte Sebi. A kérdő tekintetek láttán gyorsan témát váltottam.

-          Rob! Mivel én nyertem, jössz nekem egy ígéretteljesítéssel. – emlékeztettem a lengyelt.

-          És mit szeretnél? – kérdezte sunyi pillantással.

-          Sok-sok sütit! – villantottam rá egy angyali mosolyt.

-          Nahát.. Nem gondoltam volna, hogy ennyivel megúszom… - vigyorgott Kubika, majd az asztalunkhoz intette a pincért. – Szóval? Milyen sütit szeretnél?

-          Lássuk csak… - gyorsan végigböngésztem a desszertes részt a menün. – Puncstorta, képviselő fánk, túró alagút és sacher tortát lenne… - a fiúk halkan füttyentettek. – Jah, és fagyit is kérnék sok tejszínhabbal! Mégpedig tejcsokit, túrót, epret és kókuszt!

-          Haver, van nálad ennyi pénz? – kérdezte Fer röhögve hátba veregetve a fejét csóváló Robot. Sebi boci szemekkel nézett rám.

-          Mit szeretnél kicsi csikó? – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Kaphatok a fagyidból? – kérdezte szívszaggató pillantással. Az egész asztaltársaságból kitört a röhögés.