25. fejezet
2010.05.28. 19:57
Hát erre az ajánlatra köpni-nyelni sem tudtam. A meglepetés erejével hatott rám az ajánlata, percekig csak nyitottam és csuktam a számat, egyszerűen nem tudtam mit mondani.
- Na mi van? – kérdezte somolyogva a finn. – Talán elvitte a cica a nyelved?
- Mondhatjuk így is. – bólogattam szaporán. – Ezt mégis hogy gondoltad? – fakadtam ki.
- Mármint mit? A járást? – kérdezett vissza. Bólintottam egyet. – Figyelj, nem kell ezt túl komolyan venni, még közös szobát sem kell kérnünk, ha nem akarsz. – vigyorgott rám, megnyugtatólag.
- Hát kössz. – nyújtottam rá a nyelvem. – Igazán figyelmes vagy.
- Figyelj. Tényleg nem kell ezt túl komolyan venni. Fernando előtt ölelkezünk, 1-2 puszit váltunk, ha nagyon muszáj, akkor csókolózunk. – mondta nagy komolyan, de látszott rajta, hogy alig tudja visszatartani a kitörni készülő nevetését. – 1-2-szer eljössz velem Finnországba, szigorúan buli és egy kis jó hangulat céljából! Tuti nem bánod meg! Fert pedig e közben eszi majd a féltékenység és talán tanul egy kis tapintatot.. Ha meg becsajozik az első komolyabb akadálynál, jobb azt tudni, nem? – kérdezte immár komolyan. – Gondolom te sem szeretnél összejönni egy olyan férfival, aki egy kis akadálynál egyből meghátrál. Hidd el nekem, abból semmi jó nem sül ki.
Érdeklődve hallgattam, amit mond, és bár nem értettem egyet mindennel, egyre jobban hajlottam az ajánlatra. Valahogy már én is vissza akartam vágni Fernandonak azért a sok mocsokságért, amivel eddig megbántott engem. Ez lenne talán a női bosszú?
- Rendben. Legyen. – fújtam ki hosszan a levegőt. Erre Kimi odahajolt hozzám és egyből megcsókolt. Nem is volt olyan rossz, bár már lendült a kezem, egy automatikus pofonra. Ő elkapta.
- Na-na! – vigyorgott rám. – Erről látod le kell szoknod. Hiszen a párok nem verik egymást!
- Dehogynem…. Csak nem éppen ilyen formában. – vigyorogtam vissza rá, amire Kimiből kitört a röhögés.
- ÁÁÁ, nagyon jól fogunk szórakozni! – mondta, miközben szinte már tapsikolt örömében. Nagyon lelkes volt.
Másnap a futam után már kissé görcsbe rándult a gyomrom arra a gondolatra, hogy nemsokára beszélnem kell a spanyollal. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen hangulatban lesz, ugyanis előző este látta, ahogy kettesben vacsizom Kimsterrel, majd pedig felkísér a szobámhoz.
Igaz, ő is jött velünk, mert ahogy meglátta, hogy felkeltünk az asztaltól, ő is abbahagyta a kajálást és benyomakodott velünk a liftbe. Nem szólt hozzánk egy szót se, csak nézett engem, elég érdekes szituáció volt. Viszont a kérésemet tiszteletben tartotta: békén hagyott.
Bár majdnem elpattant nála a cérna, amikor Kimi egy szájra puszival köszönt el az ajtóban.
Szóval elég érdekes beszélgetés elé nézünk. Gondolom az sem javít Fernando hangulatán, hogy a futamon pont Kimi mögött lett második, és ha Montoya nem hibázik az utolsó körökben, akkor „csak” a harmadik…
Gyors, kemény lépteket hallottam, így rendeztem a vonásaimat és megfordultam. A spanyollal találtam szembe magam. Már tusolt, átöltözött. Szívdöglesztő volt.
- Szia! – köszönt halkan, majd velem szemben a pultnak támaszkodott. – Akkor beszélhetünk?
- Azért vagyok itt. De szeretném már most leszögezni, hogy én már nem szeretnék tőled semmit. Legyünk barátok. – mondtam a fejemet lehajtva.
- Ettől a mondattól féltem. – felelte, miközben úgy megszorította a pult szélét, hogy az ujjai belefehéredtek. – Hanna, nézd…. – kezdett bele a mondókájába, majd pár percig hallgatott. – Nézd, én megértem, hogy most utálsz. De csak még egy, egyetlenegy lehetőséget szeretnék kérni. Vagy legalább azt, hogy tovább próbálkozhassak.
- Szerintem ez felesleges. Van valakim.
- Igen? – szaladt az égbe a szemöldöke. – De még biztos, hogy nem vagy belé szerelmes. Pár óra alatt nem tudsz beleszeretni senkibe.
- Lehet. De jól érzem magam a sráccal. Máris több tiszteletet és tapintatot kaptam tőle, mint tőled eddig bármikor. És nem hagyja, hogy a barátai gúnyolódjanak velem. – mondtam.
- És ki lenne az a szerencsés? – kérdezte magába roskadva.
- Hát természetesen én! – lépett be Kimi a büfénkbe, majd odasietett hozzám, megjegyzem, ő is szívdöglesztő volt. Adott egy puszit az arcomra és átölelt. Érezte szerintem, hogy nem szabad túlfeszítenie a húrt. Azért nagyon fensőbbségesen nézett Nandora.
- Értem. – felelte Nano, miközben ingadozott a pillantása köztem és Kimi között. Majd így szólt, a finnhez fordulva. – Nehogy azt hidd, hogy vége, te győztél. Hanna még nem szerelmes beléd és én addig fogok harcolni érte, amíg egy icipici remény van arra, hogy visszaszerezzem. – mondta, majd hozzám lépett, keményen megcsókolt és otthagyott minket.
|