Csöppet ledöbbentem ezen a temperamentumon, de ahogy elnézem Kimi is lemerevedett pár pillanatra. Aztán rám vigyorgott.

-          Nos, a kezdés remek volt. – mondta, majd meghajolt előttem. – Hölgyem? Szabad a karját?

-          Igen. Szabad. – feleltem, jókat mosolyogva a mókázásán. – És most hogyan tovább? – kérdeztem immár a kocsiban. Pár másodpercet töprengett, majd rám nézett.

-          Van valami halaszthatatlan dolgod az elkövetkező pár napban?

-          Nincs. Legalábbis én nem tudok róla. – feleltem.

-          Akkor jó. Jössz velem Svájcba. Ott fogunk egy kicsit pihenni és szórakozni. Ha pedig mákod is van, a spanyol csődörrel is összefuthatsz. – vigyorgott.

-          Ezt gyorsan kitervelted. – mosolyogtam rá. – De jó ötlet. Benne vagyok.

-          Ez a beszéd, Kislány! – nevetett rám, majd az autópályára hajtott.

-          Hééé! Arról nem volt szó, hogy végig kocsival megyünk! – hökkentem meg, de ő csak kiröhögött és beletaposott a gázba. Wow! 3 hónapja még nem gondoltam volna, hogy egy kellemes nyári este egy kocsiban fogok átvágni fél Európán Kimi Raikönnennel.

Svájc határán megálltunk egy kis étteremben, mert a szép szőke herceg, ezek után csak Szőke, roppantul megéhezett.

-          ÁÁÁ, hozzák már azt a kaját! Mindjárt kilyukad a gyomrom az éhségtől! – toporzékolt türelmetlenül.

-          Nyugi van már! Nem kell itt türelmetlenkedni! – vigyorogtam rá.

-          Persze, te teljesen nyugodt vagy, mi? Te rendesen ebédelhettél, nekem meg csak egy kis nyúltáp jutott! – nyújtotta rám a nyelvét.

-          Ezzel szemben én finom minestrone levest ettem, egy kis sült bárány combbal és steak burgonyával… És volt még egy kis fagyi is utána… Hmmm… - incselkedtem vele. Szinte vérben forgó szemekkel nézett vissza rám.

-          Ha ezt most nem fejezed be, esküszöm téged foglak megenni!

-          Jajj, ettől most nagyon megijedtem! – röhögtem ki, mire ő felállt az asztaltól, kihúzott engem székestül és felállított.

-          20 másodpercet kapsz, hogy elmenekülj! – adta ki a parancsot. – Ha még akkor is itt leszel, akkor falatonként foglak felfalni.

-          Mi vagy te? Vámpír? – pimaszkodtam vele még mindig.

-          15.. 14.. 13.. – számolt vissza nyugodtan.

-          Hülye!

-          10.. 9.. 8.. 7.. – lassan kezdett bemozdulni, úgyhogy eliszkoltam a női mosdó felé. Szerencsére sikeresen beértem és bent röhögtem pár percig.

Gyorsan felfrissítettem magamat, majd kikémleltem a toalett folyósára. Tiszta volt a levegő, bár tuti, hogy az az őrült finn a közelben ólálkodik. Halkan elkezdtem visszalopakodni az étkező részlegbe, de hát nem jutottam el oda zökkenőmentesen.

Minden bajom akkor kezdődött, amikor a páfrány, ami a folyosó végén elkezdett mozogni. Mintha követett volna. Azon gondolkodtam, hogyan delirálhatok, ha még egy korty alkoholt sem ittam.

Ebben a pillanatban egy szőke gomolyag kilőtt a páfrány mögül, mint valami puskagolyó. És a fenekembe harapott.

-          Mondtam, hogy megeszlek! – vigyorgott rám a Szőke teli szájjal.