28. fejezet
2010.05.28. 19:59
Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor mi van. Így bölcsebbnek láttam, ha felderítem a terepet. Mondjuk ez után az álom után, nem tudom, hogy fogok Kimster szemébe nézni…
Azért mielőtt kiléptem a szobából, gyorsan megnéztem a mobilomat. Hátha azt a csörgést nem álmodtam.
Bingó.
Fernando keresett.
Szóval miközben én egy igen fantáziadús álmot (?) éltem át Kimivel, Fer hívott. Csodás. Gyorsan visszadugtam a telót a köntösöm – aha! nincs rajta tej! – zsebébe és már ki is léptem a folyósóra. Amint elhaladtam Kimi szobája mellett, megnyugodtam.
Ugyanis odabentről iszonyatos horkolás szűrődött ki.
Visszaosontam a szobámba és felöltöztem. Úgy döntöttem, hogy nem reggelit készítek, mivel már eleve 10 óra is elmúlt, hanem ebédet. Igazán bölcs elhatározás, nem?
Gyorsan összeütöttem egy kis Dubarry csirkemellet, mellé pároltam egy kis rizst, majd leültem a konyhaasztalhoz.
Nem sokat mélázhattam az élet nagy dolgain, mert ahogy kész lett a kaja, az alvó úriember felébredt, a horkolást abbahagyta és lezuttyant mellém. Az álmomra emlékezve kissé félve néztem rá.
- Na mi van? – nézett rám kissé morcosan. – Elvitte a cica a nyelved?
- Neked is Jó Reggelt! – pattantam fel, majd a tűzhelyhez rohantam. Belepirultam a tekintetébe.
- Hohó! Mi rotyog itt a fazékban? – jött oda ő is, az illatokat szaglászva. Egészen szorosan mögém állt.
- Az ebéd. – feleltem. – És leszel szíves kissé hátrébb állni, mert alig tudok moccanni tőled! – kértem őt kissé hangosan, miközben lehajoltam, hogy a tepsit visszategyem a sütőbe. Így a fenekem kissé pont jó helyre került neki….
- Ohh! Pedig így tökéletes lenne… - húzta az agyamat, majd a két kezét rátette a csípőmre, altestét a fenekemhez nyomta és rácsapott egyet a popsimra.
- Te tiszta hülye vagy? – kiáltottam fel kissé hisztérikusan, miután felegyenesedtem.
- Már miért? – kérdezett vissza a piruló arcomat fürkészve.
- Mert be is eshettem volna a sütőbe! – válaszoltam szemlesütve.
- Akkor is fincsi lett volna az ebéd. Legalábbis a feneked ízlett. – nevetett rám. Erre tovább pirultam és a tekintetét kerülve a tányéros szekrényhez léptem, elkezdtem megteríteni. Kimi csatlakozott hozzám, és a poharakat illetve a szalvétákat pakolta ki az asztalra.
- Mindjárt tálalok. – mondtam halkan.
- Addig én elmegyek felöltözni. – felelte, és így is tett. Két perc sem telt el, de már jött is vissza felöltözve. Jobban mondva félig felöltözve. Felvett egy farmer halászgatyót, de felülre semmit.
- Nem mondták még neked, hogy meztelen felsőtesttel nem illik asztalhoz ülni? – kérdeztem nagyokat lélegezve.
- Dehogynem. De teszek rá. – nevetett ki, majd a háta mögül egy rózsaszín tulipánt varázsolt elő és egy kis pohárba beállítva az asztal közepére helyezte. – Na, remélem tetszik. – mosolygott rám egész kedvesen, mire bólintottam. Összehúzta a szemöldökét. – Valami baj van?
- Nincs. – feleltem gyorsan, a szememet a tányéromra szegezve. – Mi lenne?
- Nem tudom… - vakarta meg a buksiját. – Csak kerülöd a tekintetemet.
- Szerintem képzelődsz. Túl Szőke vagy. – motyogtam, miközben az izmos mellkasán jártattam fel-alá a szememet. Ez Kimi figyelmét sem kerülte el. Felállt a székéről és egy hatalmas, gunyoros mosollyal az arcán letérdelt elém. Addig helyezkedett, amíg a szemembe nem tudott nézni.
- Tudom mi bánt! – nyújtotta ki a nyelvét. – Te is a bűvkörömbe estél!
- Jó vicc. – motyogtam halkan. Ekkor gyengéden felemelte a fejemet az államnál fogva, végigsimított az arcomon és nem eresztette el a tekintetemet. A szemeivel fogva tartott.
- Akkor miért szégyenlősködsz itt előttem?
- Mert volt egy álmom. – csusszant ki a számon.
- ÁHÁ! És mi abban egy kiadósat keféltünk! – röhögött fel. – Ugye? – erre nem válaszoltam. Próbáltam elsüllyedni. – Nem kell ezt szégyellned! – nevetett tovább. – Nekem is vannak ilyen álmaim, mióta megismertelek! – mondta tovább. – Vagy esetleg egy kiadós kufircolásnál többre vágysz velem?- kérdezte rám szegezve ezúttal komoly tekintetét.
|