30. fejezet
2010.05.28. 20:04
Szerencsére másodjára már felvette, így vázoltam neki a helyzetet. Nagyokat nevetett rajtam, amivel én igazán nem értettem egyet, de azért nem csaptam rá a kagylót.
- Szóval akkor mit gondolsz? – kérdeztem egy újabb nevető roham végén. – Mi a fene van velem?
- Szerintem te sem tudod, hogy érzel. – szusszantott egy nagyot. – Mintha mindkettőbe beleestél volna. Most már csak azt kellene kiderítened, hogy melyiket szereted jobban. És azt, hogy – ez most nagyon melodramatikusan fog hangzani – melyikük nélkül nem tudnál élni.
- Hát köszi. – válaszoltam sóhajtva. – Ezzel nem vagyok kint a vízből.
- Tudom. – válaszolta nevetve. – De azért irigyellek csajszi! Két ilyen bomba pasi döglik érted… Áhhh.. Lennék a helyedben! – nos, a beszélgetésünket ilyen mondatok tarkították, úgyhogy egy kis idő múlva inkább letettük a telefont. Próbáltam aludni egyet.
Reggel fájós fejjel ébredtem fel. Ölni tudtam volna egy kiadós reggeliért és egy forró, tejszínhabos-fahéjas kakaóért. Gyorsan felöltöztem, és a konyhába siettem.
Sajnos nem volt üres. Kimi ott tüsténkedett, egy szál boxerben, de maga elé egy kis kötényt kötött. Roppant röhejes és szexi látvány volt egyszerre.
Kicsit nekidőltem az ajtófélfának, hogy egy kis bátorságot szívjak magamba, de nem volt rá sok időm. Kimi ugyanis megfordult és meglátott. Kicsit megtorpant, de aztán elvigyorodott.
- Szia Kislány! – üdvözölt lelkesen. Odavágtatott hozzám és a karomnál fogva húzott az asztalhoz. Kihúzta nekem a széket és intett, hogy üljek le. – Gondoltam éhes vagy, hiszen tegnap nem sokat ettél.
- Aham. – nyögtem ki, miközben nagy nehezen elfordítottam a tekintetemet a fekete-fehér Calvin Klein alsótól.
- Jó Étvágyat! – mosolyodott el újra, majd nem zavartatva magát, falatozni kezdett. Nekem ez nem ment ilyen gyorsan. Egyszer csak Kimi felpattant és a tűzhelyhez sietett. Nem tudom mit bűvészkedett ott, de nemsokára egy bögrével tért vissza hozzám. A kakaóm volt benne, úgy, ahogy szeretem. – Ezt elfelejtettem. – tette le elém. Amikor nem nyúltam érte, megfogta a kezem. – Mi a baj?
- Nem tudom. Kicsit össze vagyok zavarodva. – feleltem szemlesütve.
- Jó, akkor essünk túl a beszélgetésen. – szusszantott egyet. – Először is: bocsi a tegnapiért, de nem tudtam neked ellenállni. Be kell látnod, hogy nagyon kívánatos nő vagy, aki ráadásul még vicces és okos is. Ez egy lenyűgöző esszenciája a női nemnek… Nahát, hogy ma milyen választékos vagyok?! – nevetett fel röviden. Ezen én is elmosolyodtam. – Lehet, hogy kicsit máshogy fog elsülni ez az „átverés”, mert bevallom, én sem vagyok közömbös irántad. Igaz, ez még nem szerelem, de nincs tőle messze. Ki tudja, hogy az idő múlásával mivé „fajulhat” ez a dolog…. Mindenesetre nekem nincs ellenemre.
- Én erre most nem tudok mit mondani. Te sem vagy közömbös számomra, de Fernando sem. Erre varrjál gombot. – vallottam be fülig pirulva.
- Megértelek. Én amondó vagyok, hogy csináljunk mindent úgy, ahogy eredetileg elterveztünk, és majd meglátjuk, hogy mi lesz.
- De téged nem zavarna, hogy lehet Fert választom végül? – kérdeztem elcsodálkozva.
- Ugyan már. Hogy zavarna, mikor tudom, hogy ez nem így fog történni? – vigyorgott. – Hogy választhatnád egyszer őt, ha itt vagyok helyette ÉN? – röhögte el magát.
|